Anyósom azt hiszi, hogy az én gyerekm az Ő gyereke. Normális?

Aztán: Volt egy nagyon nagy balhé, olyat adott a gyereknek enni amit én nem engedtem meg. 3 hétig nem láttam, a gyerek nem maradhatott ott - kérdeztétek, a baba 8 hónapos- egyedül, csak az apjával. Én teljesen meg voltam nyugodva, nnem voltak az órákig tartó telefonok, mennyit evett, mennyit aludt, hogy van felöltöztetve, hány fok van stb. Aztán elsétált hozzánk, elnézést kért, ő nem tudta, hogy én nem adok a gyereknek 7 hónaposan "pacalt nokedlivel", de nem tartotta fontosnak!!! hogy megkérdezzen, hogy adhat e neki olyan ételt amit eddig még nem evett. (befőttet adot, jó cukrozott, tartósítószerest) ésatöbbi ésatöbbi. Mondtam oké: felejtük el, de ezentúl vésse az eszébe, hogy a gyerek anyja ÉN vagyok! Ha tetszik ha nem. ÓóóÓÓ jójó persze, hátértiő,nemhülyeő,tudjaő. De lasan sunyin megint visszaáll minden a régi kerékvágásba, amikor ő jobban tud mindent, én nem tudok semmit. És tudjátok nem bánt ő nyiltan, soha nem mondja a szemembe a dolgokat, mert tudja, hogy akkor én kiállok magamért, érvelek, és verbálisan legyőzöm 1 perc alatt. Csak a hátam mögött, vagy sunyin, úgy, hogy ne bántson meg, de érezzem, hogy ő ezt bizony jobban csinálná a helyemben.

Nem akarom én magam sajnáltatni...az ugysem megoldás az én bajomra, csak jól esett leírni, és jól esik, hogy kapok visszaigazolást arról, hogy nem én vagyok a hülye. A férjem hiába beszél vele, mint írtam egyszerűen nem vsz tudomást arról, hogy más mit szeretne. Mármint az anyós nem vesz tudomást, nem a férjem. Ő hiába beszél, kiabál, kérlel, ordít..változás maximum 1 vagy 2 hétig tart. És utána minden visszaáll a régi kerékvágásba. És én akkor megint elkezdem a férjemnek, hogy mertazanyádígymegúgy...ez is olyan unalmas, azt hittem én sosem leszek ilyen nő, és tessék. Biztos neki is a könyökén jön már ki, de hát ki a fenének mondajam el. De érdemben tenni semmit nem tudunk.

Kedves 16:14-es. Pszichése beteg írod, oké...de ennek mi a definiciója? Ennek a kórnak? Tudom, hogy valami nem stimmel nála. Antiszociális is, mert nem nagyon dolgozott, a férje eltartotta, annyi szocializációja van mint a szőnyegünknek. Egyke gyerek, mindig megkapta amit akart, mindig azt történt és történik amit ő akar. A családjában senki nem mert ellentmondani neki. A férjét ha látnátok...mint egy kutya úgy meghunyászkodik. A nő alacsony, igazi kis törpe, rövidhajú, nagyseggű. Szóval lehet ezt a "betegséget" definiálni?

Régebbi kérdés: Azért ő hívta az ügyeletet, mert amikor hallotta az esti ellenőrző telefonkor, hogy köhög a baba, átrohant, mert gondolom ha nem jön át a gyerek megfulad, vagy megölöm, vagy nem tudom mit csinálok én vele...na mindegy...szóval itt volt, én pont öltöztettem a babát, és ő akkor beszélt az ügyelettel. Mondjuk én nem hívtam volna fel őket, mert minek, hisz bevinni nem fogom, kijönni nem fognak. Nagyjából nem is történt semmi, csak dumált ott összevissza a telefonba.