Az anyósom kikészít, semmi nem jó neki? HELP

20 éves vagyok, és a vőlegényem is! A barátomnak nincsenek szülei, a mamája neveli a testvérével együtt. A barátomnak és nekem sincs saját szobám, így sohasem lehetünk "együtt kettesben" (nálunk sem mert a húgomma alszom, és még az ágy is recseg-ropog) ráadásul most már a mamája is egy szobában alszik velünk, mert a fia odaköltözött,mivel kidobta a felesége, így a mama szobájában alszik! Viszont az a szoba sem jó mert azon keresztül közlekedik mindenki, és az ajtót sem lehet becsukni... Ráadásul már nagyon találkozni sem tudunk mert 30 km-re lakom tőlük és összevesztem akaratom ellenére a mamával. Ha én ott vagyok a mama csak főz és max elmosogat, a többit én csinálom ( beágyazok mindenki után, felporszívózok, törölgetek, kiviszem a szennyeseket) aztán megyek ki hozzá segíteni a konyhába, és megterítek! Aztán ha vége a kajálásnak leszedem az asztalt (vagy ő mosogat,vagy én) felsöprök, és felmosok! Ez mindig így van! Viszont van egy lány unokája is aki ha ott van nagyon ritkán segít ( inkább eszik és lelép). Én nem panaszkodtam soha (max megjegyeztem a barátomnak, hogy ez hogy is van...) A barátom besokallt és leosztotta a mamáját, hogy a lány unoka nem segít semmit... és hogy mindent én csinálok!Tudni kell hogy tartozik a családom 90.000 ft-tal és nem tudjuk megadni már több mint 2 éve. ( részletben nekik nem jó) A fejünkhöz vágta, hogy én mindíg délig alszom, ő pedig addig megrohad a konyhában...

(max 10-ig alszunk, és én suli miatt hétköznap reggel 5-kor kelek) Szeretek aludni, sztem ez nem vészes, főleg hogy sokat segítek neki!) Nem akarok 6-7-kor kelni mint ő!

Ráadásul mikor szó nélkül elrohantam onnan utánam kiabálta, hogy mondjam meg anyáméknak, hogy jó lenne már megadni a nyaklánc árát... ( ez az aranynyaklánc a barátomé, amit még az anyukájától kapott, de kiváltani sem tudjuk, mivel a zálogházat kirabolták, és a nyakláncot is elvitték.

Szerintetek azt akarja hogy mindent én csináljak? Így sem tudtunk nagyon kettesben maradni, de valahogy mindig megoldottuk "gyorsan", és ezek után még elvárják, hogy nyugodtan aludjak ott mintha mi sem történt volna..

A vita karácsony előtt 3 nappal történt, elmentem hozzájuk karácsonykor, de csak azért h a temetőbe elkísérjem a barátomat a szüleihez, majd hozzájuk is bementem, és kellemes ünnepeket kívántam megpusziltam és onnantól nem is szóltam hozzá! Viszont ő szokása szerint parancsolgatott volna ("hozd már ki a fiam tányérját a szobából, látod milyen keveset eszik?" és beszélt hozzám mintha mi sem történt volna! Nem tudom mi lenne a helyes??!