Ti hogyan osztjátok meg a párotokkal a közös életetek költségeit és írtatok házi rendet?

ez így nem igazságos...

nálunk úgy áll a helyzet, hogy enyém a lakás, a vele járó költségeket én fizetem (rezsi, felújítások, új bútor, ha kell, stb) a kaját teljes mértékben ő állja (bevásárlás, néha étterem ilyesmi).

ha ruha, cipő, más saját cucc kell, akkor a saját pénzünkből vesszük.

nagyjából egálban vagyunk, nem szoktunk összekapni a pénz miatt. szerencsére van miből félretenni, és intelligensen, nagyvonalúan állunk a dolgokhoz.

Az én lakásomban élünk, a lakást érintő költségeket technikailag én fizetem, de ha épp nincs a számlámon, akkor gond nélkül utal át annyit, amennyi hiányzik.

Az egyéb vásárlásokat többnyire ő fizeti, de ez sincs kicentizve, ha épp nála nincs elég pénz, akkor meg én.

Soha nem számolgattuk ki, hogy éppen ki mennyit ad, de szerintem nagyjából egálban vagyunk. Igaz, hogy már a férjem, de a kapcsolat elején is így működött.

Hiába friss a kapcsolatotok, ez ad egy megszokást, amitől hótziher, hogy nem fogtok eltérni még három gyerek után sem, mert a párod egyszerűen ilyen típus és nála ez így működik. Ha valakiben már felmerül, hogy ennyire kiszámolgassa a költségeket, az később se fog lemondani erről. Ez egy attitűd, ami nem fog egy csapásra megváltozni a lánykéréssel, esküvővel, vagy gyerekszületéssel.

Ez a filléres kiszámolgatás, területkijelölgetés még abból a korszakomból rémlik, amikor egyetemistaként egy idegen lánnyal laktunk együtt albérletben lakótársként és egyezkedtünk a számlákon, bevásárláson, territóriumon, berendezési tárgyak használatán. Neki még azt is kifizettem, ha elutaztam pár napra és addig ellátta a kutyámat (etetés, séta, labdázás, fülvakargatás), DE azért, mert a lakótársam volt, így üzleti társulásnak tekintettem az együttélésünket.