Hogy tegyem ezen túl magam? Erre álmomban sem gondoltam volna

5 hónapos terhes voltam, mikor kiderült, hogy a páromnak felesége van. Igaz, véletlen baba volt, nem tervezett, és úgy döntöttünk, hogy már szeretne, akkor had jöjjön, nem vetetjük el. (ezért nem laktunk még együtt, valamiért mindig húzódott az összeköltözés. Utólag már persze tudom, hogy feleség, és a család miatt, és nem a munkahely, meg ilyenek miatt, amiket beadott nekem.) Mindketten sokat dolgoztunk, és igy nem is tünt fel, ha éppen lemondott 1-1 programot.

Szóval, mikor megláttam őket együtt, akkor kissé meglepődtem. Oda is mentem hozzájuk, hogy ki ez e nő, és a döbbenetem, csak nőtt, mikor kiderült, hogy nem is "ez a nő" a betolakodó egy jól működőnek, és stabilnak hitt kapcsolatba, hanem én magam vagyok az. Gondolom a feleség sem lepődhetett meg kevésbé a számonkérésem, és persze az akkor már gömbölyödő pocakom láttán.

Akkor amint hazaértem, azonnal szemeteszsákba szórtam, a "párom" nálam lévő holmijait, és kitettem a kapu elé. Hogy ő vitte el, vagy a guberálók, vagy a szemetesautó, azt nem tudom, nem is érdekelt. Utána már csak 2x beszéltem azzal az emberrel: 1x, mikor meghallgattam a mondókáját, hogy könyörög, és fogadkozik, hogy ő elválik, és még 1x mikor szóltam neki, hogy legyen szives, és állitsa le a feleségét, mert az asszony bizony elég durván elkezdett zaklatni. Holott én nem érzem magam hibásnak, mert nem is tudtam arról, hogy ő létezik, és mikor tudomásom lett róla, egyből kivágtam a férjét.

Kell hozzá lelkierő. Nem is kevés. És én is találtam magamnak párt, olyat, aki nem volt foglalt. Aki szeret, tisztel, és megbecsül.