Nem merek szülni, mert félek kiszolgáltatottá válni (gyed/s miatt). Hogy oldjam meg?

:S Nézd, azt mondod, hogy más probléma nincs köztetek, csak a pénz. Viszont a pénz, és az, hogy a férjed így viselkedik, egy idő után tökéletesen megrontja a kapcsolatotokat.

Az előttem írónak tökéletesen igaza van! Viszont, ha neked ez így tényleg megfelel, akkor maradj vele!

Ötleteket úgysem tudunk adni, hogy hogyan keresd meg a pénzt magadnak a gyes idejére... Ugyanis, ilyenkor az lenne a normális, hogy a férj 100%ig támogatja anyagilag a feleségét (ez pedig nem csak a gyes idejére vonatkozik). Az én férjem is 35 éves, és mikor megismerkedtünk (4-5 éve) akkor kezdtem az egyetemet. 3 év múlva összeházasodtunk, de mikor még csak jegyesek voltunk, s én a suli miatt nem találtam normális munkát, Ő maga jelentette ki, hogy ne aggódjak, és hogy szeretné, ha biztonságban érezném magam anyagilag, s mindent meg akar nekem megadni.

Nem bírná nézni, hogy hétköznap suliba megyek, hétvégén pedig reggeltől estig (diák)munka, filléres fizetésért... (Egy darabig dolgoztam így) S miért csinálnám ezt, ha úgyis megengedhetjük anyagilag, hogy ne dolgozzak(a suli alatt) Érted? Pedig nem voltunk házasok.

Hamarosan kisbabánk lesz, és cseppet sem izgulok azon, sőt, meg sem fordul a fejemben, hogy "függeni fogok a férjemtől anyagilag"...pedig így lesz, akárhogy szépítjük a dolgot, mégis valahogy mindkettőnknek ez tök természetes dolog. Tudom, hogy mindent meg fogok kapni, amire szükségem van, és hogy soha de soha nem dörgölné utána az orrom alá...

Szerintem ez alapja egy jó házasságnak!! Hozzátartozik a bizalomhoz.

Jól gondold meg, hogy tényleg úgy akarsz e élni, amit a férjed kínál neked, vagy esetleg jobb lenne, egy olyan férfi mellett, akivel minden téren biztonságban érzed magad, s mellette nagyon nagyon szereted!

Természetesen, majd én is szeretnék dolgozni, ha lejár a gyes, mert van egy munkám, amit nagyon szeretek, és ahova várnak vissza pár év múlva.

23/L

De, ez nem csak átmeneti állapotként kéne, hogy normális legyen a férjed számára!!! Az egész házasság alatt így kéne, hogy legyen...

Nem veled van a gond!! Viszont, úgy látszik, hogy Ő csak emlegeti ezt az átmeneti állapotot, az eszébe sem jut, hogy esetleg "jobb körülményeket teremthetne" neked, hisz neki van miből, a Te fizetésed viszont nem túl jó.

Ha már most nem észleli, hogy mit kéne ilyen esetben tennie, gondolod, hogy másként fog viszonyulni a dolgokhoz, mikor gyesen leszel? Jaaa, hogy az a 7 ezer ft/hó neki a segítség az "átmeneti állapotra"??? Hát én nagyon elbizonytalanodnék a kapcsolatunkban, ha a férjem így megszabná nekem, hogy "ennyit kapszt, ezt oszd be",(mintha egy szülő adná a gyerekének a zsebpénzt = alá és fölérendeltsz személyek) pedig mindketten tudjuk, hogy van pénzünk, nem is kevés.

Milyen lelki világa van ennek az embernek? Hogy bírja elviselni a szíve és a lelke, hogy tudja, Ő dőzsöl, Te, aki a szerelme, az élete párja, leendő gyermekei édesanyja, aki a legfontosabb neki a világon, meg össze vissza számolgat, meg kölcségvet, hogy mennyit kéne dolgoznia (külföldön!!) és spórolnia, hogy el tudja magát tartani 4 évig...???!!!? Hogy bírja nyugodt szívvvel végignézni, hogy rettegsz a kiszolgáltatottságtól, attól, hogy függni fogsz TŐLE, mikor a közös gyermekeiteket neveled???!!!

Mit gondolsz, mi a jó megoldás? Mert elhagyni tuti nem fogod, hisz reménykedsz, hogy megváltozik, és mikor gyereket szülsz neki, akkor tényleg másként fog viszonyulni hozzád így pénzügyileg. Pedig tudod nagyon jól, valahol a szíved legmélyén, hogy ez a változás soha nem fog megtörténni...

nos erre mondja a párom, hogy nála teljesen más az átmeneti állapot, azt természetesnek tartaná, hogy segít, de nálam már évek óta ez van, hogy keveset keresek, évek óta nem találok jobb melot, és komolyan ő jobban kijön a sodrából, mint én a saját helyzetem miatt.

tehát lehet mégiscsak én vagyok a gáz...

mondd meg a férjednek, hogy gondoskodjon róla, hogy a nők egyenjogúak legyenek Magyarországon és akkor te is annyit fogsz keresni, amennyit egy pasi