Nem merek szülni, mert félek kiszolgáltatottá válni (gyed/s miatt). Hogy oldjam meg?

Nem a számlát fizette helyettem, hanem vett nekem egy automata kazánt. Jó, az is benne volt, hogy nem volt kedve a vegyestüzelésűvel vacakolni (favágás, füstmérgezés, stb...), én meg közöltem vele, hogy nem veszem meg, mert az utolsó tartalékomat nem költöm erre.

De akkor is szép volt tőle, főleg hogy az én házamba került bele, és semmi sem garantálta neki, hogy ezt én valaha is vissza tudom neki adni.

Szóval nagyon szeretem őt, és biztos a te párodnak is rengeteg jó tulajdonsága van emellett. Szerintem mindenképp találjatok ki valami kompromisszumot. A zsebpénz jó ötlet, ha belemegy, onnan kezdve nem fog elszámoltatni, hiszen eleve abban állapodtok meg, hogy azzal azt csinálsz amit akarsz. Vagy ne álmodozzak?:)))

Jézusom!!! :((( Ez nagyon durva! Én soha nem tudnék egy ilyen férfival együtt lenni.

Én elhiszem, hogy szeret téged, és nem azért nem költene rád, mert nem szeret. Minden nővel ezt csinálná, akivel együtt van, szóval nem a személyeddel, vagy az érzéseivel van baj.

A természete ilyen, s ez soha nem fog megváltozni!

Én azt mondom, hogy menekülj, amíg van hozzá lelki erőd, s amíg nincs közös gyereketek!! Egy ilyen férfi mellett sosem lehetsz boldog, mert mindig meg kell majd alázkodnod előtte, ha pénzre lenne szükséged.

Mi lesz, ha mondjuk elveszted a munkahelyed? Bele se merek gondolni..!!!

Az én anyukám pont ebben a helyzetben van, mint te... Vagyis, Abban a helyzetben, amiben te leszel 20 év múlva, ha együtt maradsz a pároddal...

Idővel ez csak rosszabb lesz... Egyrészt, mert a szerelem elmúlik, másrészt, minél idősebb lesz, annál fukarabb.

Anyukámnak jelen pillanatban olyan munkahelye van, ahol nagyon keveset keres. Apu ezzel ellentétben igen jól.

Régebben közösen vettek nekünk szinte mindent, de egy idő után apu önkényesen úgy döntött, hogy vegye meg nekünk(nekem és a testvéreimnek) anyu egyedül, amire szükségünk van. Persze, néha néha apu is vett valamit (egy cipő, egy nadrág...) de anyu vette otthonra az ételt, ő fizette a beiskolázást, mindent.

Most ott tartunk, hogy én már a férjemmel élek, de 2 éve még otthon is voltam héba-hóba. Anyu minden nap sírt, mert a fizetése teljes egészében elment az ételekre, a ruházkodásra, s ha aputól kért pénzt, akkor apu csak torka szakadtából ordított anyuval, hogy nincs pénze (ennek ellenére magának mindent megvesz, sokszor titokban, hogy ne tudjunk róla)... Anyu teljes mértékben lelki beteg, apu tönkretette. Anyu folyton megalázkodott apu előtt, mikor pénzt kért, de apu szinte soha nem adott, ha mégis, akkor nagyon keveset. Annyit mondott anyunak, hogy : "Old meg magad! Te is kereső ember vagy!"

Volt olyan is, én is és a testvéreim is betegek lettünk, de anyuci is elkapta, s már nem volt pénz az ő gyógyszerére, mert anyu megvette a miénket. Szerinted apu adott neki pénzt rá?? Nagymamámék adtak kölcsön...

Anyu minden nap elmondja, hogy bárcsak anno ne aput választotta volna... De ma már nem tud elválni, mert függnek aputól anyagilag. Anyu nem tudná eltartani egyedül a két iskolás testvéremet. Így minden nap megalázkodik apu előtt.

23/N

Egyébként, az én férjem mindig azt mondja, hogy Őt az tenné a legeslegboldogabbá, ha teljes anyagi biztonságot tudna biztosítani nekem és majd a gyerekeinknek...

Most dolgozok, de annyira jól esik az, hogy tudom, ha pl elmennék szülni, soha nem sajnálná tőlem a pénzt... Sőt, most sem sajnálja, bármit megvesz, amit tudja, hogy szeretek/szeretnék...

Én nem mernék úgy szülni, hogy nem érzem magam biztonságban anyagilag a férjem mellett! Ami még inkább elbizonytalanító körülmény az az, hogy nem azért nem ad pénzt, mert nincs neki, hanem azért mert önző!

(előző voltam)