Nem merek szülni, mert félek kiszolgáltatottá válni (gyed/s miatt). Hogy oldjam meg?
félek, hogy kiesik a keresetem, mert hiába keres félmilliókat a párom, semmiben nem segít.
próbáltam ezt megbeszélni vele, ő azt mondja, a te pénzed az én pénzem; viszont amikor bármit meg akarok venni magamnak (a saját pénzemből) azt is vagy előre megtiltja (ne szórjam a pénzt alapon) vagy rámfogja, hogy szórom a pénzt.
viszont 33 évesen csak jönnie kellene már az elsőnek!
Mit értesz térképezés alatt mert ha valami genetikai felmérést az 1-2 millás összeg nem éri meg.
Amúgy ha nem volt a családban komoly betegség, vigyázol magadra a gyereknek se lesz baja.
Őszintén megmondom így én se mernék gyereket vállalni. Nálunk első pillanattól közös kassza volt, és nem kellett engedélyt kérnem, ha venni akartam valamit. Sőt, még a Párom nyaggatott, hogy költsek magamra is, ne csak rá.
De aláírom, hogy ahány ház, annyi szokás, nem vagyunk egyformák. De, ha jön a gyerek, akkor bizony változtatni kell! Mert nagyon nem szép az, hogy a nő vállalja, hogy otthon marad, ugyanakkor még érezze is kiszolgáltatottnak magát. A gyermekvállalás két ember közös döntése, és nem szabad, hogy az egyik fél úgy érezze szívességből tartják el.
Szerintem sok nő van hasonló helyzetben. Én is. Beszéltem már ilyen irányú félelmemről a párommal és nagyon megértőnek tűnt. Azt mondta, ha már gyerek is van, teljesen egyértelmű hogy mindenünk közös lesz. De engem sem nyugtat meg, ha a saját szendvicsemből hajítok a kutyának egy falatot, már azért is le vagyok cseszve, és hiába mondom, hogy a saját részemet adtam neki, azt feleli, adjak neki a száraz tápból, mert abban az ő pénze nincs benne, a szendvicsben pedig benne van az övé is. Ilyenkor vicces próbál lenni, de bennem szól a bip-bip, mert aki nem gondolja komolyan, annak vicc szintén se jut eszébe ilyenért lecseszni.
Ha én gyerekvállalásra adom a fejem, ki fogom kötni ELŐRE, mennyi zsebpénzre lesz szükségem ahhoz, hogy a saját és kutyáim szükségleteit fedezzem. Ebbe nem veszem bele a gyerekre szánt kiadásokat, mert az egyértelmű, hogy tőle nem sajnálná. Ki fogom kötni előre, hogy arról az összegről semmilyen módon nem leszek neki hajlandó elszámolni. Csak az én pénzem lesz. Másként nem tudom biztosítani a kutyák biztonságát.
Egyébként azóta annyit fordult a kocka, hogy eladtam egy ingatlanrészemet, de meg fogom oldani, hogy azt a pénzt ne kelljen felélnem azért, mert gyed alatt is mindent kifizettetne felesben velem. Szóval vagy bele megy a zsebpénzbe vagy nem lesz gyerek. Ha nem lesz erre hajlandó, kiszámolom neki, mennyibe fog kerülni a bébiszitter, akit arra az időre kell fogadnunk, amíg én dolgozni fogok, mert én elmegyek dolgozni, ha ő nem garantál nekem annyi anyagi biztonságot, ha a kutyám beteg, el tudjam vinni orvoshoz. És nem fog érdekelni, hogy gyerekünk van, én nem vagyok az a fajta, aki totális függésben szeret éni bárkitől.
Az sincs kizárva, hogy próbaképpen a közös kassza dolgot bevezetem már a terhesség előtt, aztán meglátjuk hogy tűri...Sajnos egy férfi nagyon kihasználhatja, ha valaki függ tőle. Szerintem csak akkor derül ki a másik igazi arca, amikor azt hiszi, bármit megtehet, nincs vesztenivalója. Amúgy mi még esküvő előtt vagyunk és arra gondoltam, akár házassági szerződésbe is vehetem, hogy gyed alatt nem kényszeríthet arra, hogy mindennek álljam a felét, cserébe pl. a házeladásból származó pénzt lekötjük a gyerek számára későbbi időkre vagy hasonló. Nem fog rákényszeríteni, hogy feléljem, amikor 3-szor több pénzt keres nálam.
16:57
nem semmi, amilyen helyzetben te is vagy!
azon gondolkodtam, amiket írtál, azok kiköthetőek tényleg házassági szerződéssel?
tényleg az a legrosszabb az egészben hogy szívességnek kell éreznem, hogy egyáltalán segít, amikor gyes/d-en vagyok/leszek.
olyan megalázó
de óvatosnak kell lenni ám a kijelentésekkel! én hallottam olyan nőről, akit anyóssal egyetemben a párja elhajtott dolgozni, talán 1 éves ha lehetett a kicsi!
kedves utolsó, az én párom is detto ilyen!
félmilliós fizetés mellett, képes kijelenteni és még nekem is! hogy nincs pénze, milyen csóró!
de amikor több 20ezreket költ(magára), ez valahogy akkor nem jut eszébe
nem tudom az ilyenek milliárdokban gondolkodnak, ha annyijuk lenne, akkor nem tartanák magukat csórónak?
amúgy érdekes, hogy amikor arról beszéltem neki, hogy rettegéssel tölt el, ha gyesen lennék, hogy azt reagálta majd megbeszéljük - azóta is ezt várom - és a megbeszélések olyanok, amit fentebb is írtam, a te pénzed az én pénzem, de ha magamnak venni merészelek vmit áll a bál!
Nem olyan könnyű egyébként...
Nekem most több pénzem van, mint amennyire ő egyösszegben valaha is számíthat és magamon is érzem, hogy én se mondanám ki könnyedén: a tiéd is.
Valahogy nehéz átállni összeköltözés után arra, hogy mostantól minden közös. Főleg amikor tudja az ember, hogy ma már nem örökre köttetnek a házasságok.
Én amikor a párommal beszéltem erről és még kilátásban sem volt vevő a házrészemre, azt mondta, gondolt már ő is a közös kasszára (hisz látta, hogy ha nem lenne a diákhitel a fizum mellé, már éhenhaltam volna), csak azért nem akarta felajánlani, mert tudja hogy ha eladom az ingatlanrészemet, nekem sok pénzem lesz, és nem akarja, hogy azt higgyem, azért akarja a közös kasszát hogy az övé is legyen az a sok pénz. (Nem olyan sok egyébként, ha ő akarná 4-5 év alatt félre tudna tenni annyit. Én meg annyi idő alatt kénytelen leszek felélni, de mindegy...)
Ő is olyan egyébként, hogy magának mindent megvesz, olyan 50-100 ezer Ft-os ajándékokkal lepi meg magát havi, 2 havi szinten. Nekem a legdrágább ajándékot is leértékelve vette a Vaterán 7 ezer Ft-ért.
Na jó, az is igaz, hogy amikor azt mondtam neki, hogy az eladott házrészből adok neki pénzt, mivel sokat segített, nem fogadta el, azt mondta tegyem félre magamnak.
És az is igaz, hogy nem nagyon költ ajándékokra nekem, de mindig személyes ajándékokkal lep meg és amikor rossz volt a fűtésem, azonnal kifizetett 200ezer Ft-ot. Igaz, megbeszéltük hogy ha eladom a házrészt, megadom neki, de akkor még nem sok esély volt eladásra.
Csak hát van ami bánt.
"én se mondanám ki könnyedén: a tiéd is. "
csak annak lehet ezt könnyedén kimondani, akiről váltig megvagyunk győződve, hogy az utolsójukat is nekünk adnánk (nekem anno volt ilyen barátom - akihez én is így álltam hozzá)
kezdem tényleg azt hinni, akinek nincs, jobban támogatja a szintén ilyen helyzetben levőt, mint akinek van! hiába a házassági kötelék...ami amúgy vagyoni közösséget jelent a törvény szerint, de mindegy.
az én párom is a hobbijaira, meg kocsira több százezreket elver (szereti szerelgetni a sajátját) sőt úgy is vásárolgat alkatrészeket, hogy -majd jó lesz valamire- alapon!
én ünnepekre kapok bármit, amit persze viszonzok az ő ünnepein. mintha üzlet lenne....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!