Akik nem szeretik a kisbabákat/kisgyerekeket, elmondanák, hogy miért?

A normális gyerekeket a legtöbben szeretik szerintem. Aki mégsem, az valószínűleg nem elég érett még ahhoz, hogy kezelni tudja őket/nem érett az anyaságra, apaságra. Sokan a gyerekvállalással járó dolgok miatt nem szimpatizálnak a kicsikkel. Plusz kilók, mell problémák, rosszullétek. A gondtalan fiatalkor végét jelzi sokaknál a családvállalás, amitől a vagányabb, szabadabb emberek féltik magukat. Aztán azoknak is gondjuk lehet velük, akik ellenzik a berögzült női szerepkört, anyaság főzés, mosás, takarítás, szülés stb. Hirtelen ennyi jutott eszembe :)

24f

Van, aki nem tud mit kezdeni egy kisgyerekkel, és éppen ezért el is kerüli őket. Nem lehet azt mondani rá, hogy útálja, inkább azt, hogy kerüli.

Van olyan is, aki attól irtózik, hogy egy gyerek sírni kezd a közelébe, és ő nem tudja megvigasztalni (pl.: barátnőm). Csak azért, mert ő nem anya (még).

Aztán ismerek olyat is, aki annyira önző, hogy csak maga érdekli, és egy "koszos" gyerek se mocskolja össze az ő 60 e Ft-os ruháját, ne lépjen rá a 80 e Ft-os cipőjére stb. Ez is érthető valemilyen szinten...

És vannak olyanok, akik még nem nőttek fel agyilag, lelkileg erre a feladatra, és még nem is vágynak rá. Éppen ezért nem kell rájuk eröltetni a gyerekeinket. :)

És vannak azok, akik a lármára és a lármázókra (ezek ált. a gyerekek) allergiásak, öregek és betegek, akik nyűgösek, és nem bírják a zsinatot, a zsivajt, a rohangászást.

Ennyi.

Én a hisztit nem szeretem, akaratoskodást és visítást. Ezek szinte kivétel nélkül a szülő hibái persze, vagy szélsőséges esetben a gyerek személyisége ilyen.. de ez szerintem teljesen normális, a saját gyerekemet sem dicsérném meg érte. No meg a nők amúgy is érzékenyebbek a magas hangokra, pont azért, hogy felébredjenek pl. a gyerekük sírására..

Aki nem szereti a gyerekeket, azoknak szerintem főleg a hiszti és a nyáladzás a legfőbb indokuk:) Mást nem igazán tudok elképzelni.. Van, akinél esetleg lelki okok vannak a háttérben, és tudat alatt a gondolatot is utálja, hogy felelősséget vállaljon egy magatehetetlen lényért.

Nem tudom elmagyarázni. Azt hiszem egyszerűen hiányzik belőlem az a bizonyos anyai ösztön.

Mások (gondolom te is) nem tudják elképzelni, milyen ha nincs, én nem tudom elképzelni sem, milyen, ha van.

Mármint nem a gyerek van vagy nincs, hanem az anyai ösztön.

14:46 voltam