Pontosan miért és "szükséges"/szokás megkeresztelni a kisgyerekeket?

Valószínüleg annyira mégis vallásosak,hogy ezt fontosnak tartsák.

Ha valakinek egyáltalán nem jelent semmit,akkor felesleges.

hogy ez is ki legyen pipálva és ne felnőttként kelljen a gyereknek saját magának ezzel foglakozni -szerintem.

Előző: hát szerintem attól még, hogy egy baba nincs megkeresztelve, csak nem jut a pokolra????

Mi nagyon nem vagyunk vallásosak, sosem járunk templomba sem, de nagyjából egyetértek a 2. válaszolóval.

Baja nem lesz egyik gyerekünknek sem, és sose lehet tudni... talán még jól is jön.

Nagyobb korban macerásabb a keresztelő, tanfolyam, stb, még ha csak egy esküvő miatt szeretné is, vagy pl. mert keresztszülő lenne. Ha más vallást választ, nem nehéz áttérni. Ha ateista lesz, akkor sem hátrány az, hogy meg van keresztelve.

Nagyon szép hagyomány szerintem. És a mi papunk nagyon jó fej volt, egyáltalán nem volt nyűg hallgatni :)

férjem meg van keresztelve de nem vallásos. én nem vagyok de vallásos vagyok :D

nem járunk templomba, nem szoktam imádkozni...

mégis fontosnak tartjuk mindketten, hogy a fiúnk meg legyen keresztelve. szeretném ha hittanra járna már óvodás korától, nagyon sokat segíthet a világ, az élet megismerésében.

vegyük csak pl. a halált. nem mindegy, hogy 5-6 évesen este lefekvés után azon fog gondolkodni, hogy tényleg ennyi, meghalunk és vége??? vagy abban fog hinni, hogy létezik a mennyország, ahol ott vannak a szeretett dédszülei, rokonai :)

és nem utolsó sorban, ha úgy dönt szeretne templomi esküvőt vagy felkérnék keresztszülőnek akkor nem kell felnőtt fejjel hittanra járnia és megkeresztelkednie, ahogy én jártam. kötelezettségekkel nem jár, mégis nagy segítség lehet :)

A keresztelésnek csak akkor van értelme, ha komolyan gondolják a következményeket. Önmagában nem használ semmit, nyugodtan lehet a pokolra kerülni megkeresztelve is. A szülök azt ígérik meg hitben fogják nevelni. Ha nem teszik, akkor hazudnak... Istennek. Lelkük rajta...

12:45

A vallásosság a vallás gyakorlását jelenti (imádság, templom, stb). Aki ezeket nem teszi, az nem vallásos.

Keresztelni a csecsemőt kereszténység szempontjából fölösleges. Hiszen megkeresztelkedni és kereszténnyé válni, csak tudatosan lehet. Keresztelő János is csak felnőtteket keresztelt és Jézus is felnőttként keresztelkedett meg. Nem véletlenül.

A keresztelésnek, névadónak és keresztszülő választásnak azonban van egy szerepe, amit még semmilyen más szokás nem helyettesít. Régen a keresztszülő szerepe az volt (és elvileg ma is az) hogyha a szülők idő előtt meghalnak, akkor a keresztszülők a keresztgyermeküket sajátjukként (hitben) nevelik fel. Ezért választották nagy körültekintéssel a keresztszülőket. Régen járványok és háborúk idején még volt is értelme. Viszont mint ebből is látszik a kereszténység és a hit itt másodlagos. Ma is keresztelnek hit nélkül és lesz sok hitetlen keresztszülő, azt sem tudván, hogy tulajdonképpen mit vállal (kellene vállalnia). Ma a keresztszülőség nem más, minthogy legyen még két ember akitől a gyerek ajándékot kap szüli és névnapra, ballagásra, miegymásra.

"ApCsel 16,15 - Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erővel rá is vett erre minket."

Az egész háza népében szinte biztos hogy voltak gyerekek is.

Szia!

Szokásból. A Biblia ugyanis nem tanítja a csecsemőkeresztséget!

Korunkban világszerte nő azoknak a megkeresztelteknek a száma, akiknek talán egyetlen kapcsolatuk az volt a keresztséggel, hogy csecsemőkorukban szüleik - akik esetleg már maguk is gyakorlati ateisták voltak - elvitték őket megkereszteltetni. E visszás helyzet elkerülhetetlenné tette a gyermekkeresztség jogosságának, feltételeinek és teológiai logikájának újra átgondolását. Karl Barth (nagy tekintélyű protestáns teológus) 1943-ban a kisgyermekek keresztségét - mivel hiányzik a hit egyéni döntése - a keresztség elhomályosításának, nem teljes keresztségnek bélyegezte. Mind a teológusok, mind a lelkipásztorkodó papság tagjai ismételten foglalkoztak a témával. Egy franciaországi felmérés szerint a katolikus szülőknek nem kis százaléka is érettebb korban kívánja megkeresztelni gyermekét.

A gyermekkeresztség jogosságát megkérdőjelezők a teológia oldaláról elsősorban arra hivatkoznak, hogy az egyház minden időben azt tanította, hogy a szentségek a hit szentségei. A II. vatikáni zsinat minden szentségre vonatkozóan állítja, hogy a szentségek vétele feltételezi a hitet (Liturgia 59). De ha a keresztség a hit szentsége, akkor hogyan szolgáltathatjuk ki önálló döntésre, hitre még képtelen csecsemőknek?

Kétségtelen, hogy a keresztség ősi formája a felnőttkeresztség volt. A keresztség a hit szentsége, a Krisztus melletti döntés szentsége. Kétségtelen, hogy senkit sem lehet kényszeríteni a keresztségre. Mégis téves volna minőbből azt a következtetést levonni, hogy a gyermekkeresztség lényegileg jogtalan vagy hibás gyakorlat.

A gyermekkeresztség történeti kialakulását vizsgálva az előzőekkel összefüggésben még egy fontos szempontot kapunk válaszul kérdésünkre. Az egyház első öt évszázadában ugyan a felnőttkeresztség volt általános az egyház életében, bizonyos azonban, hogy a gyermekkeresztség is ismert volt már a III. században - sőt esetleg korábban is -, a VI. századtól kezdve pedig egyre elterjedtebbé, majd néhányévszázad múlva általánossá vált.

A csecsemőkeresztség nem teológiai alapon született, hanem a keresztény családok konkrét igényéből. A keresztény családok élete elválaszthatatlanul összefonódott a keresztény közösség életével, a család életritmusát, ünnepeit az egyházi év ciklusainak változása és ünnepei határozták meg. Vajon nem érthető-e, ha ilyen körülmények között a keresztény szülőkben feltámadt az igény, hogy gyermekeik is tagjai legyenek annak a közösségnek, amely egész családi életüket meghatározza, hogy gyermekeik - már gyermekkoruktól kezdve - teljes szívvel részt vehessenek a család és a keresztény közösség életében? Ez tehát a kialakulás oka.

A II. század végén egyébként Tertullianusz egyházatya még elítélően írt a csecsemők és halottak megkeresztelkedéséről! A Biblia egyértelműen a szabad választáson alapuló alámerítéssel történő felnőtt keresztséget tanítja.

A IV. századtól, amikor az egyház és az állam szövetségre lépett és a kereszténység lett az uralkodó vallás, akkortól számíthatjuk a csecsemőkeresztség elterjedését, sok más hamis tanítással együtt! A keresztség a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért nevezi a Biblia a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5). A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19). A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).

Üdv. Péter