Hogyan tenném jól? Elhagyjam és vállaljam az üldöztetést?

Ha maradsz a gyereked minden pillanatát is egy "agresszor" fogja meghatározni, megmondja,hogy mit tanuljon és milyen szinten és hogy kivel mehet bulizni. És ki lehet a férje. Ha megéri ezt a kort és nem viszi el a gyomorfekély.

Ha elhagyod, akkor lehet, hogy az elején nehéz lesz, de még az is lehet, hogy találsz valakit aki normális

"Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő tart el. Az utasítására nem tanultam tovább és nem dolgozom. "

Milyen jogon utasít téged? Nem a főnököd, hanem a férjed. Jó hülye vagy, ha nem tanultál tovább! (bocs) Attól, hogy van egy diplomád, még maradhatsz otthon.

"ráadásul nekem rajta kívül nincs semmim."

Semmid? És hozzátartozód? Anyukád, apukád, testvéred?

Nem igaz, hogy semmid sincs, váláskor a osztozkodni kell, még akkor is, ha semmilyen vagyontárgyat nem vittél a kapcsolatba. Gondolom pénzeszsák, a leírásodból ítélve, tehát váláskor azért nem csak egy egyszobás albérletre fogja futni neked. Meg ott a gyerektartás.

nagyon nehéz helyzetben vagy, sajnálom! sok erőt kívánok neked és hogy jól dönts!

sajnos ebben a kérdésben nem tudok tanácsot adni, nekem is pont ennyi idős a gyerekem, tudom milyen érte áldozatot hozni :(

kedves 20:08 és a kérdező.

Ti azt hiszitek hogy "áldozatot hoztok" a gyerekért.

A francokat. A gyereket is otthagyjátok ugyanabban a helyzetben amiben ti vagytok. Mibőlképzelitek, hogy neki nem ugyanaz lesz a sorsa mint nektek? Akár fizikai akár pszichikai terrorról van szó.

Igenis a ti felelősségetek, hogy ilyen veszélybe sodorjátok a gyereketeket és megnyomorítjátok már gyerekkorban.

..és szeretitek egymást? ? ? ? ?

tudsz néha EGYEDŰL lenni? ha ő hazajött, el tudsz egy kicsit menni sétálni? mondd meg, szükséged van egy kis egyedűllétre - kikapcsolódásra.

Akkor tudsz úgy gondolkodni, nézelődni, lenni, élni - hogy ne kelljen megfelelni valami külső elvárásnak

Ha akkor nem tanultál = nincs szakmád, nem jártál el dolgozni = nincs (és talán soha nem is volt) munkád. Az ilyen életkörülményeket szerintem nem "utasításra" fogadtad el, nem kényszerből, hanem örömmel mentél bele. Azt neked is érezned, tudnod kellett akkor, hogy valamit csak úgy semmiért ma már nem lehet kapni. Mindennek ára van!

Ha most azon gondolkozol, hogy elhagyod, miből fogod eltartani saját magadat és a kicsit? És gondolod, hogy magad mellett tarthatod a gyermekedet, ha nem tudod biztosítani neki legalább azt a minimumot, amit a bíróság is annak ítél?

Akkor kellett volna gondolkodnod, hogy jó-e, ha ennyire kiszolgáltatod magad a párodnak?

Először nézz körbe, hol, milyen munkát és lakást tudnál találni magadnak, a fizetésből hogyan tudnál megélni a gyermekeddel együtt! Addig, amíg nen körvonalazódnak reális esélyei a saját lábra állásnak, addig nem tehetsz mást, mint "látszólag" tudomásul-veszed a jelenlegi helyzetet.

Egyébként tanulni elkezdeni sohasem késő, akár csak nyelvet kezdel el tanulni, azt a gyermeked mellett is meg tudod tenni, és már egy jó kiinduló alap lesz a kezedben!