Elhagyjam vagy maradjak vele?

ha nem lenne gyereketek, akkor azt mondanám, igen. de egy gyerekért az ember ilyen fajta felelősséget is kell, hogy vállaljon. én nem hagynám el, akkor ha ezzel együtt jó apa.

utólag könnyű okosnak lenni, de gyereket vállalni, pont emiatt csak több éves kapcsolatban szabad, vagy legalábbis én így gondolom. több év kell ahhoz, hogy valakit igazán megismerj. ha már egyszer az ember egy életet akar valakivel tölteni, az elején, igazán adhat egy kis időt arra, hogy meggyőződjön, valóban ő-e az igazi

Szerintem is várd meg mig kimegy, és ha visszajön akkor dönts.

Amugy nem értek egyet az elözövel, hogy egyÜtt kell maradni a gyerek miatt. Ez hÜlyeség. Én 2 éves voltam mikor anyuék elváltak, mert apám egy vadállat volt és van egy mostohaapám aki gyerekkorom óta segit meg gondoskodik rólam. Az igazi apám meg le sem szar.

Muszáj valamit tenned a külsöd miatt! Ne nézz sok tv/t mert akkor csak a fenekeden ülsz, menj el kocogni, felülést csinálj, egyél kevesebbet, sok gyümölcsöt egyél. Hidd el mig a férjed elmegy 2-3 hónapra rengeteget tudsz fogyni meg formásodni!

Komolyan! Tegyél valamit emiatt a helyzet miatt, legyél ujra vonzó a férjednek! Mekkora meglepetés lenne neki mikor visszajönne... :)

Én ezt tenném a helyedben. És ha még akkor is ugyanolyan lenne, na akkor két lábbal rugnám ki!

Sok sikert! :)

én sem úgy értettem, hogy mindenképp maradjon vele, de ha pl. van egy langyi házasság, de a gyerekkel jól viselkedik az apa, akkor én lemondanék arról, hogy nekem most nem jó és vállalnám ezt a gyerekemért.

ha meg pl. alkoholista, agresszív férfiról van szó, akkor egy percet sem gondolkodnék és válnék. mert annál már jobb apa nélkül felnőni.

meg akkor is ha csak a veszekedés megy egyfolytában.

de ha csak simán elhidegületek egymástól, akkor nem lenne ilyen egyértelmű a döntés

Utoldó. Engem imád apám, nem alkoholista, nem ver, mindent megad, tisztességesen dolgozik- csak épp utálják egymást anyámmal, még akkor is ritkán veszekednek emiatt! És azt mondom jobb lett volna he előbb elválnak mert már felnőtt vagyok! Szóval nem kell azzal áltatni magunkat, hogy a "gyerek érdekében"

Szerintem attól, hogy nem érezzük jól magunkat, még nem kell a másikra fogni az egészségünket, nem miatta kell hogy szépek legyünk. Elég ereje kell hogy legyen az embernek rossz helyzetben is hogy ne ártson magának hízással meg más betegségekkel!

El kell gondolkoznod, hogy nem volt-e ilyen már a gyerek előtt is, nem jött-e a gyerek túl korán, nem hanyagoltad-e el, sok anyuka teljesen háttérbe szorítja a férfit és csak a gyerek, a gyerek, nem veszekedtél-e, hisztiztél-e állandóan, stb? Az ember hajlamos mindig a másikra fogni a dolgot.

Ha nem érzed így jól magad akkor hagyd el, viszont az csakis rajtad múlik hogy beteg vagy-e, nem máson. Más csak akkor tud hatni ránk ha hagyjuk.

Azt írod meghíztál, elhanyagoltad magad. Ez a gyerekvállalás esetén előfordul. Ezért nem kell magadnak szemrehányást tenni.

De a gyerek már megvan, sőt lassan már szobatiszta is Gondolom cca 1,5-2 éves (?), ideje lenne már összekapnod magad.

A férjed nem egy elhízott önmagára igénytelen (te írod ezt...) nőbe szeretett bele, hanem abba aki a megismerkedésetekkor voltál.

Sztem ez az egyik oka az elhidegüléseteknek.

Ami viszont oka a te pszichés problémáidnak, ami valószínüleg egy kismama-depresszióból indulhatott...

Tehát a megoldás kulcsa a Te kezedben van. Sztem hallgass a pszichiáteredre, és ne hozz elhamarkodott döntést!