Barátom akkora egy sóher alak, hogy már azon gondolkozom hogy elhagyjam?

Van köztünk több mint 7 év korkülönbség, már együtt vagyunk 5 éve

Amikor megismerkedtünk, még úgy állt a pénz kérdéshez, hogy az csak egy eszköz, amivel meglehet venni azt, amit az ember szeretne. Elég szegény családban élek, és ezért barátom próbált nekem imponálni, hogy megmutassa, hogy ő mennyi mindent megtehet, és elvitt nyaralni, bár sokáig győzködött, nem akartam hogy 2szár e ft-ot erre költsön. Aztán vett nekem ruhákat, meg egy -két dolgot amire szükségem volt, de mindig mondtam neki hogy nem kell, ne költsön, aztán meg egyszer csak hozta. (pl együtt voltunk boltba, mert akkoriban mindehova elkísért és direkt visszament megvenni)

Eltelt 2 év, mire úgy érzetm, hogy szerelmes vagyok. Abban az időben nagyon féltékeny volt, még barátnőkkel sem engedett sehova.

Aztán úgy 2.5 év után 360fokos fordulatot vett, szó szerint sóher lett, még egy üveg vizet sem vett, mikor nálam egy ft sem volt.

Ma is egész nap a városban mászkáltunk, mondtam neki hogy együnk egy menüt, de mondta hogy majd 3 óra múlva ha hazaérünk eszünk, mert van otthon kaja, anyám főzött.

Aztán kitalálta, hogy megy ő haza enni.

Épphogy hazaért, feldühödve hív fel, hogy nemigaz, hogy se nálunk se otthon nem tud enni, megy és kajál étterembe.

Érdekes, mert amúgy ő minden ft-ot meg akar spórolni, már-már nevetséges módon. (inább az anyjáék nyakán élősködik, 29 éves létére) Nekem is pl nőnapra sem vesz egy szál virágot sem, sőt szülinapomra sem, de ha arról van szó, akkor a kocsijába vesz cuccokat. Plazma tv-t néz 200 e ft-ért.

Miért jó ez?

Drága dolgokat megveszi, tőlem meg sajnál egy üveg vizet?

Mi történhetett vele?

Nagy anyagi különbség van köztünk.

Néha olyan fellengzősen beszél, hogy őt nem érdekli a pénz, de ha mellette halnék éhen, vagy kölcsönt kellene felvennem, mert ő nem adna kölcsön.

Nem bírom már ezt, azon gondolkozom hogy elhagyom.

Neki mindene megvan, én nyaralásra gyűjtöttem, és kijelenti hogy nincs most arra pénze. (30 e ft)

Néha úgy érzem hogy szeretem, mikor jól megvagyunk.

Néha pedig úgy érzem, hogy 23 éves létemre még arra van szükségem hogy csavarogjak, és azt szeretném hogy valaki nagyon szeressen.

Már én sem tudom őt úgy szeretni ahogy régen. Sőt inkább már olyan vagyok vele mint egy testvér.

Ha megyünk valahova, nem fogjuk meg egymás kezét.

Csókolózni sem szoktunk csak nagyon ritkán.

Néha viszont féltékeny, és akkor nagyon kedves mindent elfejelt neki az ember.

Nemtudom mit tegyek?