Undorító? Szerintem az, és nagy hülyének érzem magam emiatt

Addig még nagyon sok minden fog veled történni. Az élet gondoskodik róla,hogy másképp fogod mindezeket látni.

És az inger,és undor küszöböd is nőni fog. 16 évesen én is undorodtam sok mindentől,és gusztustalannak tartottam sőt,el se tudtam képzelni,hogy én egyszer ilyet...de hát a kényszer nagy úr,és ezáltal más megvilágításba került sok minden más is. szóval az élet majd..segít :D

Felebred majd benned is az oszton ha elered azt a kort, nyugi:)

En csak attol undorodom es kap el a hanyinger, de nagyon nagyon, amikor valaki meztelen pocakkal fenykepezteti magat es tesz ki netre olyan kepeket amelyeken a pocakja meztelen. Mi abban a jo? Ruhaba is latszik mekkorara nott a pocakja...

Szia.

Én is így voltam ezzel míg meg nem ismertem a férjemet. El sem tudtam volna képzelni az anyaságot, a gyerekeket pedig nemhogy nem utáltam, de teljesen hidegen hagytak. Most várom a második picúrt, és felnőttem a feladathoz. A terhesség alatt nem kell feltétlenül szétfolyni, ha picit figyel magára az ember,( és persze szerencsés alkat :-))akkor nem olyan vészes a helyzet, mondjuk a szülés után máshogy érzed, de telik az idő, és rendeződnek a dolgok. A férjem a szülés óta szebbnek lát, és büszke rám, mert együt csináltuk végig, és tudja, hogy milyen, mikor egy nőből anya lesz.

Nekem erről az jutott eszembe, mikor a kisgyerekek a csókolózó szerelmespár láttán elkezdik:

- Fúúúj, smaciznak, undorító! Csupa nyálasak lesznek, meg minden.

Szerintem ez is ilyesmi érzés, valószínűleg kinövöd.

09:01

És mi lett volna, ha a gyerek nem sárgul be és nem viszik ki tőled? Mi lett volna, ha még ez is hidegen hagy, mint az első két napban minden ahogy írtad? Akkor mi lett volna? Lett volna egy gyereked akit kerülgetsz a lakásban? Vagy otthagyod az apjának vagy mi? Nem gonoszkodni akarok, tényleg nem, de én pont azért nem vágnék bele ebbe soha, mert szerintem nem normális dolog, hogy megtartasz egy gyereket és a terhességed 9 hónapja alatt végig azon agyalsz, hogy úristen képes leszek valaha kötődni hozzá. Szerencsés vagy, mert nálad beindult az anyai ösztön. De normális esetben az anyai ösztön miatt nem szokták elvetetni azt a gyereket, mert megszólal a belső hang, hogy az enyém, az én vérem, az én pici babám lenne és nem "ölhetem meg". Nem pedig azért, mert bár nem akar a nő gyereket, de az abortusztól mégjobban fél. Ha fél is, de bemegy abba a műtőbe, vagy tudomisén hogy megy ez , összeszorítja a fogát és aztán vége. Mert sztem sokkal rosszabb, ha utána 18 évig azt kell színlelni, hogy minden oké, miközben képtelen vagy kötődni a saját gyerekedhez, bármennyire leplezed a gyerek megérzi. Arról már ne is beszéljünk, mikor egyes "anyák" a saját gyerekükön töltik ki a haragjukat, mert úgy érzik elcseszték az életüket azzal, hogy megtartották őket. Általánosságban értettem ezeket a dolgokat, nem rád vonatkozik már 09:01. Te az ellenpélda vagy, akinek összejött és végül jóra fordultak a dolgok, de valljuk be ugyanilyen könnyen lehetett volna rossz vége is.

Sokan írják itt hogy fiatal vagy, gyerek még stb. és hogy változhat még a véleményed. Ez akár igaz is lehet,

de nem feltétlenül lesz így. Én 26 éves vagyok, és egészen gyerekkorom óta, amióta tudom hogy mi is

az a terhesség, viszolygok tőle és ez egyre inkább csak így lesz az idő előrehaladtával. Szóval lehet hogy

fogsz változni, lehet hogy nem, de ne hagyd hogy bárki ezért elítéljen. Mindenki máshogyan látja a világot

és természetesen amikor a nagy átlagtól eltérő véleménnyel van valaki, vagy más érzéssel egy bizonyos dolog iránt akkor azt az emberek hajlamosak azonnal kivetni magukból, mindenféle jelzőkkel illetni. Mindenkinek joga van úgy érezni a terhességet illetően ahogyan csak szeretne. Én személy szerint kicsit álszentnek tartom azokat a véleményeket miszerint a terhesség csodálatos dolog lenne. Ugyan mi benne olyan csodálatos? A folyamatos rosszullét, a mentális és fizikai kényelmetlenség? Tagadhatatlan hogy ezeket minden terhes nő átéli csak sokuknak kompenzációt jelent a tény, hogy szeretnék a gyereket. Sok nő nem akar gyereket, de

nem igazán merik vállalni mert ugye mindenki azonnal ítélkezik. Csak azt nem értem miért jobb az, ha olyanok

kényszerítenek le életet ide, akikben nincs meg a kellő felelősség. Röviden, maga a terhesség szerintem

is bizarr plusz én senkit nem akarok ebbe a szar világba lehozni.