Undorító? Szerintem az, és nagy hülyének érzem magam emiatt
A terhességgel van problémám. Azt hiszem, rengeteg támadó kommentet fogok kapni, de jobb, ha kiírom magamból.
Az az én gondom, hogy erős undort érzek eziránt. Úgy érzem, hogyha szülni fogok egyszer, megszűnök majd nő lenni utána igazán. Rossz látni, hogy a nevelőanyám is most milyen, miután szült, a striáit, középen a barna csíkot, vagy terhessége alatt a köldökét, vagy hogy most milyen a melle :/ annyira bűntudatom van, de olyan gusztustalannak érzem az egész terhességet, pedig a picibabákat nagyon aranyosnak és csodásnak tartom, a kistestvéremet is imádom, ahogy nevelőanyámat is, de inkább alig tekintek rá, hányingerem van, ha a terhességekre gondolok. Úgy érzem, ha lesz egy férjem, és gyermekem lesz, már nem akarnék a férjem helyében utána magamhoz nyúlni, és el sem merem képzelni, milyen lesz majd a hüvelyem utána. Rémesen utálom magam, hogy ezt most talán anyukák is olvasni fogják, és én ilyeneket írok, de itthon a "hülye vagy te"-on kívül (természetesen nem nevelőanyámnak mondtam el ezt) mást nem kaptam.
tudjátok, hogy miért lehet bennem ez az érzet?:/
köszönöm, ha végigolvastad, meg minden:(
16/L
9:01
Hát ezt sem lehet így kijelenteni. Mert az is előfordulhat, sőt sokszor elő is fordul, hogy már a várandósság elején robbannak a hormonok. Érthetetlen még számomra is, de van olyan, nem is egy, hogy megerőszakolják, és megtartja a babát, felneveli, és ha megkérded, azt mondja hogy ez a legjobb dolog ami történt vele.
Anyai ösztönöknél soha nem lehet tudni, mikor kire tör rá.
Soha eddigi életemben nem voltam egy anyukatípus se gyerekcentrikus. Mindenki más, sok ismerősöm már gimnáziumban arról álmodozott, mennyire várja már a gyerekvállalást én meg képtelen voltam ésszel felérni, hogy lehet ez valakinek az élete középpontja. Engem nem is annyira a testem elváltozása tántorított el, hanem az, hogy úgy éreztem, a gyerek érkezésével vége az életnek, innentől az ember hamut szórhat a fejére és ennyi volt. Amióta megtaláltam az igazi szerelmet, másképp érzem, valahogy hozzátartozik a kapcsolatunkhoz, hogy abból igenis közös utód szülessen, tehát kezd bennem motoszkálni a gyerek utáni vágy, bár még most is hullámzó. Néha elnézem 1-2 volt osztálytársat, évfolyamtársat akiknek már gyerekük van (nem sokan vannak mondjuk) és elszörnyedek, hogy atyavilág, micsoda ősanyák lettek és kb. 15 évvel öregebbnek néznek ki, slamposak, szétfolytak a régi vonásaik, tehát előtörnek a régi ambivalenciák. Ebből tudom, hogy egészen addig nem leszek tökéletesen érett gyereket vállalni, amíg ezek az érzések teljesen el nem tűnnek. Nálad is változni fog a helyzet, biztos vagyok ebben. Ami az alakot illeti, anyukám szuperjól nézett ki szülés után már fél évvel, meg mondta róla volna senki, hogy kisgyerekes anyuka. 30 kilót hízott velem, szülés után nem sokkal futni kezdett esténként, ápolta a bőrét, mindig szép, gondozott külseje volt, bomlottak utána a pasasok. Nem törvényszerű tehát, hogy valaki csakis egy ronda kövér disznó lehet kisgyerekes anyaként.
25 N
Úgy gondolom, hogy a háttérben azért állhat valamiféle lelki probléma is, ami miatt ezt gondolod. A nő azért teremtődött, hogy világra hozva gyermekét fenntartsa a populációt. És a gyermekszüléssel bizony megváltozik az ember teste, ami ugye a gyermek fejlődése érdekében történik. És így is el kell fogadni egy nőnek önmagát. Nálad itt a hiba. Ez ősi ösztön. Na most nálad ez el van nyomva valamilyen okból kifolyólag. Remélem, hogy e későbbiekben megtalálod azt a férfit, akivel majd vágyat éreztek egy gyermek után. Én azért kívánom, hogy ismerd meg az anyaság csodálatos oldalát is és gyermeke(i)det a legnagyobb szeretettel, gondossággal neveld majd!
Üdv.:
Egy 24 éves babát tervező :)
"A nő azért teremtődött, hogy világra hozva gyermekét fenntartsa a populációt."
Igen, esetleg 100 évvel ezelőtt még ez volt a divat. Ma már senki nem 'köteles' gyereket szülni csak azért mert nő. Egyéni döntés kérdése.
Úgy gondolom, hogy a háttérben azért állhat valamiféle lelki probléma is, ami miatt ezt gondolod. A nő azért teremtődött, hogy világra hozva gyermekét fenntartsa a populációt
Te felfogtad, hogy a kérdező egy 16 éves kislány, nem pedig egy 30 éves felnőtt nő? 16 évesen épphogy az a lelki zavar, ha valaki megőrül, hogy gyereke lehessen. Mellesleg nem mindenkinek az az életcélja, hogy tenyészkanca legyen, akár tetszik, akár nem, ez a 21. század, ahol igenis más a szülésről-gyerekvállalásról szóló társadalomkép mint 100 évvel ezelőtt.
Én nagyon természetellenesnek tartom ezt a szülés-dolgot, félelmetes és visszataszító.
Kár, hogy a nők szülnek. Jobban örülnék, ha tojást kellene keltetnem (nem túl nagy tojást), a pasimmal felváltva:D És amikor kibújik a tojásból a baba, akkor táplálnánk...
Még ez is jobb...
Én 17 évesen szültem, ma már 33 vagyok.De 25-nek sem nézek ki.Nem ereszkedtek meg a melleim, nem híztam el, és amikor a fiammal megyek az utcán, inkább néznek a nővérének, vagy a csajának, mint az anyjának:)Én ma már el nem tudnám képzelni az életemet gyermek nélkül, és a szülésben sem volt semmi undorító, vagy visszataszító.
Kedves kérdező, szerintem a te álláspontod is fog még rengeteget változni, én nem hinném, hogy ez a mostani nézeted fog megmaradni.Ha igen, az sem baj, nem lehetünk egyformák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!