Undorító? Szerintem az, és nagy hülyének érzem magam emiatt

Hát én a szoptatással vagyok úgy, mint te a szüléssel, meg a terhességgel. Tudom beteg észjárásom van, de én valahogy a melleket a szexhez kötöm, nem a gyerekhez. És kiráz ahideg, ha arra gondolok, hogy szoptatásnál a gyerekemnek be kellene kapnia mellbimbómat, wááh. Anyám szerint hülye vagyok:) Lehet, de nem tehetek róla, akkor is ilyen gondolataim vannak. pedig felfogom, hogy ez egy természetes folyamat, de mégis taszít az egész. Hozzáteszem én emiatt nem aggódom, mert nem szeretem a gyerekeket és nem is akarok gyereket, szóval nem fogok úgyse olyan szituációba kerülni, hogy le kelljen győzni az ódzkodásomat. Az meg, hogy 16 éves vagy... Szerintem nem biztos, hogy másként látod majd. Bennem 13 évesen fogalmazódott meg a gondolat, hogy én nem akarok gyereket. Azóta eltelt 6 év, túlvagyok a kamaszkoron, a felnőttéválás, önállósodás elkezdésén és mégis mai napig ezt gondolom. Pedig a legtöbben kamaszkorukban változnak meg személyiségileg, akkor formálódnak meg a vágyaink, a felnőtt személyiségünk. Nekem ez megmaradt, és soha egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy talán mégis akarok majd gyereket. Persze milliószor megkaptam, hogy majd úgyis megváltozik a véleményem, és nem változott.

19/L

A szoptatással kapcsolatban én is ugyanúgy vagyok, mint Te, 23:33... :$ Meg úgy általában a terhességtől, szüléstől is viszolygok. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy gyerekem legyen, egyáltalán nem érzem azt, hogy "ettől teljesedne ki a női énem" meg hasonlók. Amúgy nincs bajom a gyerekekkel, de nem igazán tudok mit kezdeni velük, főleg a babákkal. Gyerekkoromban se voltam babázós, mármint barbim az volt, de ilyen kisbaba babával sose játszottam, max plüssmackót tologattam a babakocsiban. :D Amikor a húgom megszületett, tőle meg kifejezetten féltem egy darabig (én 5 voltam akkor). Na meg elég csak itt az oldalon olvasgatni, hány olyan téma van, hogy a baba születése óta teljesen elhidegültek egymástól a felek, hullafáradt anyukák panaszkodásai stb. A környezetemben is nem egy példát látok erre. :( Persze biztos van ellenpélda is, de valahogy akkor sem vonz a gyerekvállalás...

22L

Nekem nagyon tetszik a gondolkodásodban az, hogy őszintén és sértő megnyilvánulás+lenézés nélkül el tudod mondani amit gondolsz. :)

Szerintem ne rágd magad ezen, ráérsz még. De egyet ígérj meg!! Ha úgy alakul, hogy nem akarsz babát a szíved legőszintébb akaratával, kérlek ne vállald be! Egy gyerek óriási lépés, és ne másoknak való megfelelés legyen az alap. Aki nem érzi magát alkalmasnak ne vállalja be, mert a gyerek szívja meg.

Persze ezt nem konkrétan rád értem.

Szerintem érezni fogod majd, hogy mit kell tenned! okos lány vagy!

Üdv!

22N

Ez butaság.3-4-5 gyerek után már lehet,hogy az anyuka valóban nagyon nehezen szerzi vissza eredeti formáját,na de egy gyerek után még meg sem látszik a legtöbb nőn,hogy szült.Sokat számít azért az is,mennyire vigyáz,figyel magára a nő terhesen.Ha odafigyel az étkezésére és az elegendő mozgásra,akkor szülés után is fitt és csinos marad.

Nekem egy gyermekem van,és inkább pozitív irányban változtatott rajtam a terhesség.Én azelőtt nagyon sovány voltam.A terhesség alatt igazán csinossá,nőiessé váltak az idomaim és ez szerencsére így is maradt,a hajam és bőröm is megszépült.Szóval,egyáltalán nem panaszkodhatok.Bár én egészségesen étkeztem és ha csak volt egy kis időm,kedvem,akkor tornázgattam egy kicsit terhesen és szülés után is,talán ennek köszönhetem,hogy szülés után azonnal ugyanolyan karcsú lett a hasam,derekam,mint azelőtt!

A terhesség egyébként legtöbbször megszépíti a nőket,szinte kivirulnak.A gyerekeket pedig nem értem,hogy lehet utálni?Ők adják a legtöbb szeretetet.Rémisztő,ahogy a mai nők többsége gondolkozik.Azt megértem,hogy ebbe az országba nem szívesen szül az ember gyereket.

Én ha férfi lennék,nekem nem kéne olyan nő,akit a karrierjén meg az alakján kívül semmi más nem érdekel.Iszonyú unalmas lehet egy idő után az ilyen.

Elég vicces huszonéves nőktől azt olvasnom, hogy sosem akarnak gyereket, viszolyognak a terhességtől, szüléstől, szoptatástól. Azért vicces, mert én is ugyanígy voltam :DDD

Sosem szerettem volna gyereket, az egyik kommentelő írta, hogy 14 évesen ezt eldöntötte, most már 19 éves, és nem változott meg a véleménye...nekem még 28 évesen sem változott meg a véleményem :DD

Sőt továbbmegyek, várandós lettem, mivel minden feltétel adott volt, és az abortusz gondolatától méginkább kirázott a hideg, mint a terhesség tényétől, megtartottuk a babát.

Az egész várandósság alatt meg voltam róla győződve, hogy nekem elment az eszem, borzasztó anya leszek, mert ez nekem egyszerűen nem fekszik.

Kislánykoromban soha nem babáztam, a gyerekeket nem szerettem, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy nem bűvölt el egy baba látványa, egyszerűen hidegen hagyott, nem tudtam velük mit kezdeni soha.

Abban reménykedtem, hogy ha majd megszületik a baba, talán nálam is előjön valami ami hasonlít az anyai ösztönre, mert nálam ennek a halvány árnyékát nem lehetett felfedezni. Eljött a szülés ideje, én meg még mindíg nem éreztem semmit, megmutatták a babát, néztem, és semmi. Akkor már kétségbe voltam esve, hogy én biztos beteg vagyok. Ez így ment két napig. Babás szobában voltam, de hiába, az az érzés csak nem akart előkerülni.Aztán a lányom besárgult, így kivitték a szobából, és csak szoptatáskor hozták vissza. Ezt még úgy ahogy elviseltem, de a harmadik nap reggel, mikor kihozták a babát, és csak tíz percig hagyták ott hogy megszoptassam, engem olyan szinten elkapott az ideg, hogy még én is meg voltam lepődve magamon. Nem akartam visszaadni a babát, ordítottam a nővérrel, és kiharcoltam, hogy hagyják nálam még húsz percig. Ez azért volt meglepő, mert egyébként a nyugalom szobrát meg lehetne rólam mintázni. :DD Nálam akkor jött elő, hogy ez a babó az én gyerekem, akit azóta is imádok, és soha egy percig sem bántam meg, hogy megszültem. Ő az életem értelme :)

Ezt azért írtam le, mert nagyon sok nőnél látom ugyanezt. Attól, hogy alapállapotban valaki nem kapcsol át gügyögő üzemmódba ha meglát az utcán egy csecsemőt, vagy ha fontos neki az alakja, és fél hogy a babavárás tönkreteszi, ha nem tudja elképzelni hogy valaha ő egy babát fog szoptatni, vagy hogy minden vágya az lesz, hogy egy kisbabából kicsikarjon némi kacajt, az még egyálltalán nem jelenti azt, hogy benne ezek a dolgok nincsenek meg. :)

Ha nekem valaki a lányom születése elött azt mondta volna, hogy pár év múlva az lesz a legnagyobb gondom, hogy egy babát szórakoztassak, mindenféle hülyeséggel, hogy minél többször lássam mosolyogni, meg kacagni, én körberöhögtem volna. És megtörtént :DDD

Nekem nem lettek csíkjaim, viszont két évig nem ment le rólam sem a víz, sem az a hat kiló ami rajtam maradt a szülés után. A párom ezt sosem tette szóvá, sőt, mivel a felesleg egyenletesen oszlott el, a mellméretem növekedése még kifejezetten az ínyére is volt :DD

Az hogy a párod a csíkok, és egyebek miatt kiakadt, hát szerintem sem baj. Ha nem szültél volna később a szarkalábak miatt akadt volna ki, és hetvenévesen is azt várta volna el, hogy úgy nézz ki, mint egy tini.( most gondolj bele, hatvanévesen is évente fekhettél volna a plasztikai sebészeten, ha meg akarod tartani a férjed :DDD ) Aki ennyire csak a külsőségekre hajt, az meg sem érdemelt téged. :)

A kérdező meglátásai valóban jók, de felületesek. Ezek amiket ő kifogásnak hoz fel, szintén csak külsőségek, egy terhesség, nem erről szól. Nem azért akar valaki babát, hogy megnőjjön a hasa, vagy mert kifejezetten tetszik neki a megváltozott alakja. Ezek csak természetes velejárói a terhességnek, de nem ez a lényeg. Nyilván mivel ő éppen nem várandós nem lát ebbe bele, de nem is kell még neki :)