Nem tudom hogy férjhez menjek e és vállaljak gyereket?

23.34. szívből remélem hogy összejön az álmod, és hamarosan valóban anyuka leszel majd!

23:34, ne is add fel! Legjobb barátnőméknek 15 évig nem jött össze a gyerek!! De orvoshoz csak a 15. évben fordultak, és az első inszem sikerült! :) 40 és 45 évesek a férjével, és ikrek jönnek! :)

En 30 eves multam, mindig vagytam gyerekre ,de fontos volt,hogy fenntartsam azt az anyagi biztonsagot,amit elertem. Jo poziciokban dolgoztam es valahogy sosem mertem ezt feladni.Aztan megtort a dolog, terhes lettem es most babat varok. De oszinte leszek, nagyon hianyzik a munkam, az onallosagom, sokat szenvedek emiatt. Nagyon szerettem dolgozni, alig varom ,hogy visszamehessek, de azt hiszem ez meg nem most lesz :) Viszont gyerek nelkul boldogtalan voltam,igy nem banom,hogy jon, csak minnel kesobb vallal valaki gyereket,annal nehezebb es annal tobb mindent kell feladnia.

23:34 vagyok.Köszönöm a biztatást,hogy vannak akik együtt éreznek velem..Engem már nem érdekel sem a munka,sem az anyagi javak.Ha most ebben a percben jönne a jó tündér,és megkédezné mi lenne az egyetlen vágyam,akkor azt mondanám,hogy visszamennék az időben a pici minigarzonba,az albérletbe,ahol kezdtük a közös életünket,és azonnal vállalnám a kisbabát,és nem odáznám el soha többet a gyermekvállalást,és el nem tudom mondani hogy mennyire bánom,hogy erre 36 évesen jöttem rá.Azóta eltelt 4 év,és amit most érzek leírhatatlan,de egyet tudok,szeretnék újra 14 évvel ezelőtt lenni,a pici kis garzonban,boldog anyuka lenni!

No azért én remélem, hogy hamarosan boldog anyuka lehetsz a nagyobb lakásban, és a nagyobb jólétben, harmóniában, békében és szeretetben! Teljes szívemből kívánom, hogy összejöjjön amiről álmodtok!!!!! :)

nalam is 30 eves koromban fogalmazodott meg h anyuka legyek. Foiskola, majd egyetem utan, elveztem a fuggetlen eletet, rengeteget utaztam, nagyon sok helyre eljutottam, igy telepultem ki egy teljesen idegen orszagba az egyenlito masik felere. Ujra kezdtem az eletem 27 evesen, felepitette egy karriert. Imadtam a munkamat, jol keresek/kerestem, mindenem megvan ami csak kell, meg tudjuk engedni h nyaralni menjunk kulfoldre egy evben ketszer, van egy gyonyoru hazunk, egy nagy telkunk. DE megis hianyzott az eletembol vki. Mindent odaadtam volna egy babaert, teljes vagyodassal neztem a baratnoimet h nekik mar van csaladjuk. aztan megtortent a csoda szerencsere hamar teherbe tudtam esni, es van egy masfel eves kislanyom. most vagyok 36 es kisteson probalkozunk. en visszajottem dolgozni mert ez a nagyon jo nyugati kultura nem teszi lehetove a gyest, de mar nem erzem jol magam a munakhelyemen, nem szeretem mar a szakmam, es minden nap unszolasra megyek be dolgozni. Megvaltoztam. az ertekrendem megvaltozott. Mar nem erdekel, a munka a fuggetlnseg. imadok minden egyes percemet a lanyommal tolteni. lehet h most nem en vagyok a legalkalmasabb tanacsadasra mert epp depsi korszakomat elem, es ragodom h feladjak mindent karriert, jo eletmodot, mindent csakhogy minden idom kislanyomra szenteljem.

Ha jó a párkapcsolat, és van, aki segítsen a gyerkőcök mellett, akkor nagyon jól alakulhat a dolog. Nálunk most jön a második baba, és nagyon boldogok vagyunk. De ehhez hozzátartozik, hogy van egy szuper, mindig hadra fogható nagyink, aki rengetegszer besegít, vigyázz a kicsire, így ki tudunk mozdulni kettesben. A férjem is nagyon aktív a gyerkőccel, fürdeti, pelusozza, segít mindenben, mivel tápszeres volt, Ő kelt hozzá éjszaka. De olvasva itt néhány ember sorait, hogy mennyire magára van utalva, nincs segítsége, a férj nem veszi ki a részét a gyerek körüli teendőkből... Így tényleg nem leányálom. Nehéz dolog, nekem szerencsém volt, és mivel magamból indulok ki, így nyugodt szívvel ajánlanám bárkinek a családalapítást. De mivel mindenki más helyzetből indul, így jól át kell gondolni, mit vállalsz, és mit adsz fel. Jól teszed, hogy mérlegelsz, mert csak így tudsz jó döntést hozni.