Vállaljak gyereket ezesetben? Vagy várjak még?

A lányomat imádom.

A többi gyerek pedig a mai napig idegesít néha, ha sokan vannak és visítoznak. De ezért nem lettem óvónő. :)

Mindenféle rosszindulat nélkül írom, nehogy félre értsetek, csak arra akartam utalni, hogy tök más egy saját baba, mint sok száz ordítozó gyerek a játszótéren!

Akkor kell babát vállalni, amikor úgy érzed szeretnél.

Most úgy tűnik szeretnél, nem? Akkor hajra, főleg ha megvannak a feltételek is hozzá.

A saját gyerek teljesen más, mint a más gyereke. Normál esetben sokkal elnézőbb vagy a sajátoddal, mint a többi gyerekkel. Ezért leszel a gyermekednek te a legjobb! :)

Nekem 17 hónapos a fiam, mostanában tanult meg járni, még bizonytalan egy kicsit.

Tegnap elvittük strandolni, és a nagyobb gyerekek rohadtul nem figyeltek oda, hogy talán ne a kicsi mellett ugráljanak, sőt az egyik még elkezdte lövöldözni erős sugarú vizi puskával... Rettentően idegesítettek, szívem szerint kiosztottam volna mindegyiket, de természetesen vissza fogtam magam, hiszen a strand mindenkié, és egyébként sincs jogom nekem rászólni más gyerekére.

De igen, engem is borzasztóan tudnak idegesíteni a nagyobb, rossz gyerekek, mindemellett imádom az én kis törpémet! És már vele is járunk játszóra, de a saját gyerekem nem idegesít, viszont a többi...

Szóval a saját gyereket nem fog idegesíteni, főleg ha ennyire vágysz rá!

Az pedig könnyen előfordulhat, hogy a többi gyerek világ életedben idegesíteni fog! De ez ne tartson vissza a saját gyerkőctől!

Szerintem simán meg fog változni a hozzáállásod, és ha lesz saját gyereked, a többi gyerek irányában is befogadóbb leszel... én legalábbis így tapasztaltam. Nem mondom, hogy feltétel nélkül imádok MINDEN gyereket, mert ez messze nincs így, vannak olyanok, akik a világból ki tudnának üldözni, de alapvetően jóval gyermekszeretőbb lettem.

Régen én is csak a csecsemőkért voltam oda, de mikor a lányom nagyobb lett, nyiladozni kezdett az értelme, rájöttem, hogy ez még sokkal jobb,mint egy kisbaba. Most 4,5 éves ovis "cula", és imádom az ő korosztályát, egyszerűen zabálnivaló, ahogy látják a világot, sok mindent tudnak már, de rengeteg mindent még nem, és ebből olyan zseniális katyvaszt bírnak kreálni, hogy nem lehet nem imádni őket...

(Engem most speciel a kiskamaszkorúaktól, a 8-10 évesektől tör a frász, de nyilván mire annyi idősek lesznek a sajátjaim, megtanulom kezelni és értékelni azt a korosztályt is)

Ezen ne problemazz.

Sokan vagyunk igy ezzel. Nekem ket gyermekem van, mar nem babak, viszont sem elottuk es azota sem igazan tudok mit kezdeni masok gyermekeivel. Veluk annal inkabb, imadom oket, semmi gond, soha nem is volt. Igyekszem a leheto legjobb anyjuk lenni. De tenyleg nem tudok mit kezdeni masok gyermekeivel. Most arra gondolok, hogy termeszetesen el tudok latni mas gyermekeket, nem utalom oket, ha vigyazni kell rajuk, stb, de eppenseggel nem konnyezik be a szemem, ha a szomszed gyermeke enekel valamit, vagy rajzol valami szepet, ha a sajatom csinalja, akkor viszont nagyon meg tudok hatodni.

De en eppen ezert nem is valasztottam olyan palyat, ahol gyermekekkel kell foglalkozni.