Párom vagy gyerek? Vagy most baba vagy soha! (nem szeretném részletezni, betegség és dokik mondták) A párom nem szeretne. Mit tegyek?

"Kíváncsi vagyok, hogy ha azokról kiderülne, hogy meddők, akik most azt írják, hogy nem csak a gyerek jelenti a boldogságot, meg hogy "önzetlen" akkor vagy, ha örökbe fogadsz, mit csinálnának."

Kíváncsi vagy? Hát elmondom: egyáltalán nem érdekelne ha meddő lennék, mivel szerintem sem csak egy (saját) gyerektől lehet boldog az ember. Sőőt, tovább megyek: ha véletlenül teherbe esnék (ami egyébként nem fordulhat elő), el is vetetném... És most én vagyok a szemét. :)

Úgy tesztek, mintha gyerek nélkül tényleg nem lenne értelme élni. Számomra ez elfogadhatatlan, hogy minden milyen áron, mindegy milyen kitől és milyen körülmények között, csak legyen saját gyerek... Én ezt nem értem. Úgy gondolom ennek inkább úgy kellene történnie, hogy a nő talál egy férfit, akivel annyira szeretik egymást, annyira egy hullámhosszon vannak, hogy azt mondja: "ETTŐL a férfitól akarok gyereket!"

Azt meg mégis honnan tudjátok, hogy a párja el fogja hagyni a kérdezőt? Talán jósok vagytok? Ha nem szeretné, valószínűleg már elején elhagyta volna, amikor a kérdező előállt neki a gyerek-projekttel.

Ez az egész nem arról szól, hogy hogyan kéne kinéznie egy ideális családnak, vagy hogyan és mikor kéne szülni és melyik férfinak.

Ez a kérdés arról szól, hogy a kérdezőnek mire van lehetősége MOST. Mit várhat ettől a pasitól, és egyáltalán a jövőjétől.

Ne haragudj, de csak azt olvastam el, amit te írtál.

Te nagyon szeretnél gyereket, ez tiszta sor. Gyereked nem lehet soha többé, az is tiszta sor.

Az is, hogy szerelmes vagy, és nagyot csalódtál.

Innentől jön az én véleményem.

A helyedben vállalnék gyereket a fiúval. Nem tudom, mennyire kész a kompromisszumra.

Ha teheted, és olyannak ismered, beszéld meg vele, hogy ejtsen teherbe, ha soha nem lehet már gyereked, azt akarod, hogy az egyetlen a SZERELMEDTŐL legyen, tőle akarsz szülni. (Ha kicsit is normális, erre nem mondhat nemet.) Ha akar, és úgy érzi, maradjon veled, és bármikor felmerül benne a terhesség vagy a szülés után, hogy ez nem neki való, nem akarja, akkor mehet. Nem kérsz tőle semmit, csak addig szeressen, amíg "örök emléked lesz tőle". (=Ennyi ármánykodás a cél érdekében belefér.)

Meglátod, erre mit mond.

Ha nem lehet vele beszélni, nem marad más, mint tudta nélkül teherbe esni, ez pedig megszakításnál elég nehéz.

Aztán menj haza a szüleidhez, meséld el, hogy neked kell gyerek, anya akarsz lenni, és kérd, hogy ígérjék meg, támogatni fognak, ha egyedül maradsz vele, mert a mostani párod nem akarja a gyereket. Kisírod magad, megnyugszol, hogy nem egyedül leszel, legfeljebb férfi nélkül.

Aztán jöhet a legnehezebb része: a terhesség alatt megmutatni egy ilyen férfinak, hogy jó dolog családnak lenni, és úgy szeretni, hogy ne akarjon elmenni.

Ha az anyja beleszól, őt le kell ugatni, főleg ha terhes leszel, hogy a baba az ő unokája, és ha nem akar, nem kell róla tudomást venni. Meg lesz a véleményed az ilyen nagyszülőről, de nem kötelező örülni az (első) unokának.

Ennek a kapcsolatnak így csak hónapokat jósolok. Benned ez most hatalmas, gyógyíthatatlan sebet fog ütni, ha a fiút választod, aki végül is becsapott, átvert, tönkreteheti az éltedet, ha ennyire szeretnél babát, de nem lesz rá soha lehetőséged: miatta. (Ezt így kereken a fejéhez is lehet vágni.)

Annyira fog ez emészteni, nem leszel vele boldog, mindenképp elveszted, ha nem vállaltok gyereket, akkor azért, ha vállaltok, akkor azért. (És ezt is el lehet neki mondani.)

Az ilyen férfiról meg a jó édes anyukájáról is van még privát véleményem, cirkalmas, ízes káromkodások formájában.

Ne félj gyereket vállalni egyedül, nem te vagy az első, nem is az utolsó, de én olyan anyával még nem találkoztam, aki megbánta volna, hogy gyereke van.

A válasz írója 74%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:05

Mindenki más.

Nem véletlen az a mondás, hogy egy nő két dologért képes mindenre: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen.

A kérdező az írta, az az élete, hogy egyszer anya legyen.

Vagy valami hasonlót.

Itt szerintem nem kérdés, hogy mit tegyen.

Ő nem lenne boldog, ha nem lehetne gyereke, és innentől lényegtelen, hogy a többi 6 milliárd ember hogy éli meg, ha nem lehet gyereke.

"Ne félj gyereket vállalni egyedül, nem te vagy az első, nem is az utolsó, de én olyan anyával még nem találkoztam, aki megbánta volna, hogy gyereke van."

Szóval most először vagy itt a gyakorin? Sok szeretettel üdvözöllek.