Vert már meg a férjetek/párotok?

Lehet hogy le fogtok pontozni de kiírom.

SOHA

Miután komolyra fordult a dolog, elmondtam az akkkorpárom-mostmárférjem-nek, hogy mi az amit nem fogok tolerálni:

-Ha megüt. Legyen az egy pofon, egy öklözés egy rúgás. Vége, kakukk.

-Ha megcsal. Nem akarok abba a csapdába esni mint a nővérem, hogy letudta azzal a párját, hogy ő ilyen, amíg az ipse trippert nem vitt haza.

-Ha szavakkal megaláz. A hülye még beleférne, de azt sem teszi.

-Ha szidja a családomat.

Természetesen ez visszafelé is működik.

Azért nem fér bele egy pofon, mert mi a nagyszüleimmel éltünk, és ha nagyapámra rájött a gyereknevelhetnék azért is elvert fakanállal ha a piros szőnyegen ott maradt egy piros LEGO darab.

Nagyanyám pedig anyut szidta rendszeresen.

Bocsánat az offért, de kedves 6:11-es.

Olvasom, izgulok, vajon mi történt, el is képzeltem azt a bűnbánó arcot, amit vághatott, odaértem az almához, és úgy felnyerítettem, hogy majdnem lefordultam a székről. Ez nagyon jó.

Persze sajnálom a férjedet/párodat, hogy egy ilyen nővel hozta össze a sors!

A cigány válaszadónak:

ez az előítélet azért van, mert a kurucinfó és hasonló hírportálok úgy állítják be hogy nőket csak a cigányok vernek, és ők meg mindig. Nem cigány férfi persze szerintük ilyet soha nem tesz. Undorító ezt így beállítani.

A kérdéshez:

régebben volt velem ilyen. Felháborít ez a "mert a nő hagyja"-hozzáállás - aki benne volt, az sajnos tudja, ez nem ilyen egyszerű.

Mostani páromtól távol áll az ilyesmi.

Sajnos igen, engem is megütött a volt férjem, de amint ezt megtette, onnantól soha többet nem tudtam tisztelni emberként. Nehezen, de elváltam tőle.

Miért nehezen?

Szerintem 4 alapesetben marad benne a kapcsolatban egy ilyen tett után a nő.

1. Annyira összetörik az önbizalma, olyan szintem meg van alázva, hogy cselekvésképtelenné válik.

2. Anyagilag függ a férjétől.

3. Érzelmileg függ a férjétől.

4. Belefér az értékrendjébe az ilyen típusú agresszió, brutalitás.

Ezek keverékéből adódik, hogy azok, akik azt gondolják, ők bizony soha, semmilyen körülmények között nem tudnának így élni, még gyakran önmagukon is meglepődnek, ha ezzel a helyzettel kell szembenézniük és nem úgy reagálnak, mint előtte gondolják.

Velem ez a házasságom 18. évében történt, nem volt állásom, de 2 kiskorú gyerekem igen és erősen függtem anyagilag is az akkori férjemtől. Lelkileg teljesen összeroppantam, a saját akaratom megtört, úgy éreztem, nem tudok egyedül megállni a lábamon.

Beletelt jó pár évbe, míg el tudtam tőle válni, de nagyon sok megaláztatásban volt addig részem, amíg a válásig el tudtam jutni. Ma már biztosan állítom, hogy soha senkitől nem tűrném el a fizikai bántalmazást (sem), de már nem függök anyagilag senkitől, érzelmileg pedig csak annyira, hogy a brutalitás, durvaság bármilyen formája azonnal kijózanítana.

Soha nem ütött meg, maximum játékból verekedtünk, de akkor sem agyonvertük egymást, csak egy kis box. (mindketten jártunk valamilyen harcművészetre)

Olyan veszekedés sem volt közöttünk, ahol agresszívan egymásnak estünk volna (na jó én egyszer adtam pár vállast mert cikizett), még üvöltés se.

12:10-nek: sok mindenben egyet értek veled, én is nagyon függök a férjemtől érzelmileg, de a verés, akár egy ütés sem fér bele. Ő ezt tudja is. Akit egy férfi megüt, ott már nem a szerelem köti a nőt hozzá, csak max. azt mondja. Esetleg az emlékei, hogy egykor milyen volt, és hogy szerette. De hogy egy nő ilyet nem tud megemészteni és szerelmesen a férjére nézni, az szinte biztos. A verés egyébként önuralom kérdése, nem pedig intelligencia. Mi 20 éve vagyunk együtt, nem volt verés, de mi tisztáztuk is, hogy addig tart a kapcsolatunk. Ő ezt komolyan is vette.

Viszont vannak nagy veszekedéseink, amik sztem építik a kapcsolatunkat. Ahol mindig minden happy, ott előbb utóbb megcsalja egyik a másikat, mert az maga a langyosvíz. Sajna, sok pár van körülöttem, akik álompárnak tünnek és bizony hipp-hopp apa lelép egy nővel,aki szenvedély ad neki.

Sziasztok

Nekem fura dolog ez a "megérdemeltem" hozzáállás.

Soha senki nem érdemli meg, hogy megverjék, legyen az gyerek, feleség vagy akár a férj.

Mondom ezt úgy, hogy apám rendszeresen verte anyukámat. Orvos-tanár házaspár, nem cigány aluliskolázott népség.

Anyum mindig azt mondta, hogy ő húzta fel apámat, és Megérdemelte!

HA hideg volt a vacsora, ha túl meleg a fürdővíz, ha fordítva terítette a takarót az ágyra stb.

Mindig volt indok.

Anyumnál akkor telt be a pohár, mikor apám a kutyán vezette le a feszültséget. Szó szerint agyonütötte.

Ekkor esett le neki, hogy bármikor kaphat ő is ekkorát.

Mikor apám elmenet nőzni szokásához híven, anyum összecsomagolta a legszükségesebb dolgokat és kb. 1 óra alatt elhagytuk a házat. VÉGLEG.

Ekkor voltam 8 éves.

Nagyihoz költöztünk. Néha megjelent apám, jött a rendőrség, de a professzor urat nem visszük be, meg vér sem folyik stb.

Kb 3-4 év kellett mire leszállt rólunk. Anyukám próbált visszaállni a tanári munkájába. Szépen lassan helyrerázódott. Hárman vagyunk lányok testvérek, mindannyian egyetemet végeztünk, úgy, hogy apánk soha egy fillérrel nem támogatott minket.

Anyukám soha többé nem kezdett férfival. Akik később ismerték meg, azt hiszik nagy feminista, kevesen tudják, hogy apám miket művelt vele, nagyi egyszer elmesélte nekünk mikor 18 éves voltam, anyum nem beszél róla.

Apám párszor megerőszakolta, kutya táljából etette stb.

Amikor nővérem férjhez ment, kifogott egy ilyen szadistát szintén. De anyukám elzavarta. Egyszer látta meg nővérem monokliját, a férjét kidobta, nővéremet meg elköltöztette. Közölte, hogy mi nem fogunk azon átmenni amin ő.

Az én férjem egy nagyon jó ember. 12 éve vagyunk házasok. 3 lányunk van. Szoktunk veszekedni. Ő nagyon higgadt ember. De valahol bennem van a félsz, mivan ha egyszer felhúzom annyira, hogyha megérdemlem meg is üt.

Sokszor mondta, hogy a vitáink alatt látja a halálfélelmet a szememben, és akkor nagyon sajnál azért, amit gyerekként végig kellett néznem.

Szerinte az az ember, aki a feleségét veri, az a gyermekeit sem szereti, hiszen a gyermek ezt a mintát viszi tovább és ő nem szeretné a lányai szemében látni azt a félelmet, amit az én szememben lát. PEdig engem sose vert meg se az apám, se az anyám, se senki más.

Nem tudom, hogy hány generáció kell, hogy apám ámokfutása lecsengjen, hiszen mindhárman sérültünk a testvéreimmel ebben a kapcsolatban. Látom, hogy nekik is milyen nehéz normális párkapcsolatot felépíteniük. Hiszen az alaptalan félelem is vezethet egy párkapcsolat végéhez.