Vert már meg a férjetek/párotok?

"engem szokott ütni, ha mérges.De azért én vagyok a hibás,mert felhúzom valamivel.Ő jó ember, csak hirtelen haragú.Szeretem őt."

Az ilyen és ehhez hasonló nők addig tűrnek ameddig tragédia nem lesz a vége.

Én elítélem az ilyen embereket,miért kell tűrni miért kell elhitetni magával hogy az ő párja jó ember vagy hogy megérdemli?!Ilyen nincs!!!!

Aki ezerrel mondja, hogy "aznap szarna utoljára" az biztosan nem volt még ilyen helyzetben... nagyon röviden leírom a saját történetemet, tényleg csak címszavakban: világ életemben sportoltam, főként küzdősportokat (judo, a karate különböző formái, MMA, kickbox, vívás, stb...) űztem, ez áll hozzám közel. Soha nem voltam nagy darab, összesen 163 centisre nőttem, és azt hiszem, már így is maradok. Volt egy párom... 180 centis szőke, kék szemű adonisz, minden rendben volt vele, edzőtársak is voltunk, ott probléma nélkül földre tudtam küldeni, ha nagyon akartam... aztán elkezdett egy kicsit inni és ilyenkor kötekedősebb volt... aztán többet ivott... és minél többet ivott, annál többet kötekedett... aztán egyik este hazajött, kötekedett, visszaszóltam, hogy állítsa le magát... erre megütött, olyan Spílerben ismertetett "vissza a gyerekkorba" módon, olyan erővel, hogy a fal adta a másikat a szó szoros értelmében. Nem ütöttem vissza és nem hagytam ott "jó ember ő, csak hirtelen haragú"... második alkalom, megint csak egy pofon... pár hónap alatt eljutottunk odáig, hogy július közepén hosszú kesztyűkben jártam, hogy eltakarjam a kéznyomait az alkaromon és a felkaromon, mert sokszor olyan erővel tépett fel a földről, hogy minden egyes ujja és a tenyere is tisztán látszott a véraláfutásokban... az arcomat soha nem ütötte meg úgy, hogy látsszon, kivéve azt az első két alkalmat, de akkor el tudtam fedni alapozóval... SOHA nem ütöttem vissza... olyannyira megalázott, hogy lelkileg nem volt erőm visszaütni. Kb egy héttel a "menekülésem" előtt az egyik barátnőm előtt lecsúszott a kesztyű... ő ébresztett rá, milyen is ez az én "jó, de hirtelen haragú" emberem... aznap edzettünk, iszonyú dühös voltam, érdekes módon ott meg tudtam ütni, többször is, tiszta dühből, a bátyja szedett le róla... rá pár napra újra ivott, újra megütött volna, de elkaptam a kezét... számomra ott volt vége, amikor az alkarjánál fogva nekilöktem a konyhapultnak. Aznap este ÉN adtam a megalázó pofont. Egyetlen egyet. Aztán hívtam egy taxit és hazajöttem... Keresett, nem egyszer, de volt bennem annyi erő, hogy nem alázkodom meg előtte még egyszer.

A történettel csak annyit akartam elmondani, hogy beszélni róla és ott lenni MINDIG más... a mai napig megesik, hogy a fejem elé rántom a karom, ha a párom elnyúl felettem valamiért, pedig Ő SOHA nem ütne meg. Valahogyan rá kell ébredni, hogy nincs olyan, hogy "jó ember, csak hirtelen haragú". Meg kell vetned a lábad és ellenállni. Aztán elmenni és soha többé nem nézni vissza, mert csak így működik. Aki megüt, az nem szeret, csak birtokol. Egyszer állj a tükör elé és nézd meg a kék-zöld foltokat! Kevesebb lennél nélküle? Nem. Több? Valószínűleg. A tulajdona vagy? Semmiképpen sem. Tehet ilyet veled akár törvény, akár erkölcs szerint? Nem. Szeret? Ha képes megütni, hogyan szerethetne? Ha bárki ilyen helyzetben lenne, akkor igenis most van itt az ideje, hogy erős legyen, mielőtt még késő lenne... :) Gratulálok mindenkinek, aki otthagyott egy ilyen kapcsolatot és rengeteg erőt kívánok mindenkinek, aki még mindig ilyen kapcsolatban él. Hajrá, hölgyeim :)

25/L

Kedves Kérdező és Mindenki! Előre elnézést kérek, hogy nem a kérdéssel kapcsolatban fogok válaszolni. Először akartam, de elment a kedvem.

Kedves második 21:10! 22 éves olasz nő vagyok. Megpróbálom kulturáltan megfogalmazni amit mondani akarok. Ne haragudj, de mire gondoltál akkor amikor azt mondtad, hogy nem vagytok cigányok, sem olaszok? Az, hogy leminősíted a cigányokat, mert általánosítasz, mert primitív vagy, az csak az egyik dolog, mert azt mondom rendben, rengetegen vannak ezzel így, a népcsoport nagy része megérdemli, hogy lenézzük őket, de még így sem értem teljesen, minek kellett ezt oda írnod vigyorgós fejek kíséretében. Mit hiszel, azért nem üt meg a párod mert nagy magyar vagy? Hatalmas OLASZ családom, és hatalmas OLASZ ismeretségem van, és EGYETLEN EGY kapcsolatot sem ismerek, amiben a férfi megütötte volna a nőt, de ha meg is ütötte volna, valószínűleg nem azért mert olasz. Az emberek nem a származásuk miatt ütik meg a másikat, baromi büszke lehetsz magadra, tarts ki a véleményed mellett, és hangoztasd nagyobb társaságban. Én most legszívesebben megütnélek, de az megint nem férfi nő ügy lenne.