Anyám újra terhes és nagyon bunkó dolgot mondott a család. Ha elérünk egy bizonyos kort, akkor kell egy másik vagy mi?

Föl a fejjel! Ezt a gyereket nem te akartad, anyudék babázzanak, ha akarnak,nyugi, ha neked a gyerek idegesítő lesz, meg macerás, neked nem kell vele foglalkozni, neked nem kell majd babysitterkedni, ezt anyudék akarták. 2 év múlva új, izgalmas élet indul, előtted a világ, megértem a helyzeted, ebben a korban senki se szereti a gyerekeket. A te véleményed is számított volna a kistesó érkezésében, szerintem a legkisebb gyerekeket is meg kell erről kérdezni, hisz nekik ez egy macera, egy "idegen" (az első időkben márpedig az). És ha ez egy megrázkódtatás lenne a nagyobbnak, akkor talán (nyugi ez csak az én véleményem!) nem vállalni. De ha akarná, miért ne?

A rokonok meg ki a csudák, hogy titeket semmibe vesz? Annyi mindent csináltok,írtad, rajz, zongora, írás... Ne halgassatok rájuk, ti értékesek vagytok! Ezekben a nehéz időkben ne foglalkozzatok mással, csak amit szerettek csinálni! Tényleg művészlelkek vagytok! :)

Írj még kommentet! (erre is) :)

a többieknek mi erről a véleménye?

Itt a baj azzal van, hogy a 2 idősebb "gyerkőcöt" sosem erősítették meg abban, hogy ügyesek; gyanítom, hogy nem csak a rokonok nem érdeklődtek felőlük, hanem még a saját szüleikkel sem beszélgettek soha tartalmasan. Túl lehet ezen lépni, de nehéz dolog; az elhanyagoltság érzése nagyon erős, és általában mindig megmarad, és később erősen befolyásolja az elhanyagolt gondolkodását a gyereknevelésről.

Nagyon hasonló ez az állapot a házasságokban meglévő társas magány-szindrómához.

Remélem,hogy megoldódik a helyzet. Nálunk, egyébként ugyanez volt, csak unokatesóm és én köztem. Mára ott tartunk, hogy neki még érettségije sincs, én meg haladok az általam elképzelt életstílus felé.

Ezzel is csak azt akarja kivívni hogy mindenki vele foglalkozzon...

Mielőtt letámadnátok, nem bántásból írtam, de neki ilyen a személyisége. Majd idővel alakul.