Anyám újra terhes és nagyon bunkó dolgot mondott a család. Ha elérünk egy bizonyos kort, akkor kell egy másik vagy mi?

Látom, hogy elég érzékenyen érint a dolog, de ne foglalkozz vele, az élet mindig produkál meglepetéseket. Szerintem sokkal több örömöd lesz a testvéredben, mint hinnéd.

Egyáltalán ne foglalkozz a rokonokkal! Sz*rd le a véleményüket! Biztos vagyok benne, hogy pontosan ugyanezt játszották el akkor is, mikor ti születtetek! Pár év múlva ugyanúgy elveszíti az újdonságértékét, mint ti. Szerintem semmit sem tudnak rólatok, ha hallanak is ezt-azt, egyik fülükön be, a másikon ki, ezért szólogatnak be pl a művészi beállítottság miatt..

A szüleidnek tényleg könnyebb lesz, hogy van egy kicsi gyerekük, akinek még szüksége van rájuk. Te pár év múlva már messze jársz, pasizol, és tulajdonképpen már mindketten megálltok a lábatokon az életben, és jól esik nekik, hogy valakinek még szüksége van rájuk. Szerintem próbáld meg inkább te is kivenni a részed az örömből. Ha egyszer lesz gyereked, pontosan ugyanezt fogod végigjárni, úgyhogy tartsd nyitva a szemed. Nekem pl nem adatott meg, hogy végignézzem felnőtt szemmel, milyen is az, ha valakinek kicsi gyereke születik.. Egyébként én 16 évesen még javában könyörögtem egy testvérért, dacára annak, hogy már volt egy.

Te most a felnőtté válás küszöbén állsz, ezért van ilyen hatással rád szerintem ez az egész. Éppen elég dolog változik benned ahhoz, hogy még a környezetedben is ilyen nagy változások történjenek.. De próbálj meg felülemelkedni az érzéseiden. Ne azt érezd, hogy most átveszik a helyedet a családban.. Hiszen neked már igazából nincs szükséged rájuk.

Bár én sem sajnálom a kérdezőt, azért szerintem nektek sem kéne ennyire túldramatizálni. Nem voltatok sose kamaszok? Nem emlékeztek arra, hogy ilyen idősen annál jobb, minél rosszabb? Egy 16 évesnek lételeme, hogy valami miatt tudjon szenvedni, és az, hogy megfogyatkozott az irányába a figyelem a kistesó miatt, csodálatos lehetőség erre.

Nem tartom emiatt emberi hulladéknak, ez egy teljesen normális lelki fejlődési szakasz. Ettől még szeretheti nagyon azt a babát, ha megszületik. Nyugi már. :)

Ha ez igaz akkor már tényleg túlzás amit egyesek csinálnak! Én is elítélem a gyerekes gondolkodásmódja miatt a kérdezőt, de azért ezt nem kéne!

Térjetek már észre!

Szia!

Nevetségesen túlreagálod, pontosan ugyanúgy csinálsz, ahogy én csináltam három éve. Én 15 voltam, amikor anya bejelentette, hogy terhes, mellesleg egy olyan férfitől, akit én nem igazán szívlelek, de ez nem tartozik a tárgyhoz. Dühöngtem, csapkodtam, nem beszéltem anyukámmal három hétig. Bennem is bennem volt ugyanez, már most körberajongja az egész család azt a kis vakarcsot, pedig még egy rohadt hangot nem adott ki, tény, hogy nagyon utáltam a helyzetet.

Aztán jött az első UH, amire anyával ketten mentünk és akkor megláttam a kistesómat és rájöttem, hogy az a "kis vakarcs" milyen fontos része lesz az életemnek. Elkezdtem akarni a kistesót, először csak szépen, magamban, aztán megvettem neki az első kis kesztyűjét és én voltam anyával a dokinál, amikor kiderült, hogy nem elég, hogy kistesóm lesz, az a kistesó még fiú is lesz! Aztán meg megszületett és amikor először fogtam, és dumáltam hozzá, akkor már úgy szerettem, mint senki mást a világon.

Állati mázlistának érzem magam, hogy nagytesó lettem, van egy őrült rossz kisöcsém, aki a legcifrábban káromkodó hároméves a világon.

Tudom, hogy most minden kavarog a fejedben, hogy baromi rosszul érzed magad, de anyukád nem lecserélni akar, főleg, hogy 16 vagy. Basszus! Hiszen te fogod pelenkázni, etetni, altatni, tanítani, bölcsibe vinni. El sem tudod hinni, hogy ez mennyi kúúúl dologgal jár! :) Úgy fogod szeretni azt a csöpp kölyköt, mint senkit még, furcsa lesz és hihetetlen és most nagyon irigyellek.

A rokonokat pedig felejtsd el. Te tudod, hogy mik az értékeid, az pedig természetes, hogy most el vannak szállva, csak a baba körül fog forogni minden. De majd a kis törpe kárpótól.

Sok szerencsét és jó nagytesó-létet neked!

18/L