Ha a 14 éves lányotok terhes lenne és rátok bízná a döntést, hogyan döntenétek?

Én leülnék vele beszélgetni. Vázolnám a helyzeteket.

Abortusz: Egy életen át hordozni fogja a fájdalmat, hogy elvetette, stb.

Megtartja: Nincs továbbtanulás, nincsenek barátok, nem lesz semmi, csak ő meg a gyerek. A nagyszülőknek dolgozni kell majd, hogy eltartsák őket, a gyerek apja sehol nem lesz, stb.

Válasszon, mondja el a véleményét, az érzéseit. Aztán majd én is elmondom, hogy én szívem szerint abortuszra küldeném, de az ő élete, az ő teste, neki kell a végső döntést meghozni. Ez nem úgy megy, hogy én döntsek helyette. Ő csinált hülyeséget, én nem cipelek egy ekkora terhet a vállamon helyette, csak mert ő félt. De segítenék neki megmutatni a (szerintem) helyes utat.

" Abortusz: Egy életen át hordozni fogja a fájdalmat, hogy elvetette, "

Ez nem igaz! Az ember hamar túlteszi magát rajta,főleg ha később kiderül,hogy a srác akitől terhes lett pár hónappal később faképnél is hagyta.

Én 17 évesen lettem terhes.Az anyám nem adott választási lehetőséget.Abortusz és nincs vita. Megtörtént.Egy ideig nehezteltem anyámra,mert nem engedte,hogy én döntsek,pedig fogalmam sem volt,hogy mit is akarok.Azt hittem a szerelmünk örök,és mindent kiáll.De pár hónappal később mégis vége lett.Így elvégeztem a sulit,éltem a fiatal éveimet tovább. Új barátok,új szerelem. 21 évesen újra terhes lettem ,de akkor már jegyben álltam a férjemmel.Akkor már pontosan tudtam,hogy nekem kell ez a baba,és minden vágyam,hogy megszülessen.Anyukám ezt a döntésemet támogatta,és sokat segített.A fiam születése volt életem legszebb napja.Így utólag visszagondolva hálát adok anyukámnak,hogy 17 évesen nem engedte,hogy szüljek.Az abortusz nem kínoz lelkileg..Csak túl estem rajta,és ennyi. Ma boldog házasságban élek,van egy csodás férjem,egy csodás fiam,és hamarosan megszületik a csodás kislányom is..

Én ha egyszer a lányom 14 évesen elém állna,hogy terhes,azt tenném amit anyukám velem.Abortuszra vinném,és ebben segítenék..Az életét nem fogja tönkre tenni egy ballépése miatt. Gyerekszüléshez azért nem árt érettnek lenni...

35/N

Abortusz: megölni a gyereket

Örökbe adni: megszülni és eldobni magadtól

Egyik sem hangzik túl jól.Hogy lehet azon csak úgy túllépni,hogy 14 évesen kihord és megszül egy gyereket,majd odaadja valakiknek,akikről semmit nem tud és utána úgy éli az életét,hogy valahol,valamelyik városban,valakiknél épp most ünneplik a gyereke x.születésnapját.A gyerek pedig azon gondolkodik,hogy vajon az igazi szülei miért nem akarták őt,miért adták oda másoknak?

Az örökbeadást sem lehet csak úgy könnyen lezárni magadban.

A környezet pedig az abortuszról nem is biztos,hogy tud,de arról valószínüleg már fog,hogy terhes a 14 éves csaj és aztán nincs gyerek sehol.Nem fogják megveregetni a vállát,hogy helyes,hogy terhes vagy,több bántás fogja érni a 9 hónap alatt,mint addigi életében összesen.Arról nem is beszélve,hogy a következő kapcsolataiban be kell vallania,hogy valahol él egy gyereke,aki lehet,hogy egyszer megkeresi és számonkéri.

Istenem! Ki vagyok akadva amikor egy pár hetes megtermékenyített petesejtről ami csak egy sejt és semmi nincs kifejlődve,sem a végtagok,sem az idegek SEMMI azt embernek és gyilkosságnak tudják be!!!

AZ MÉG NEM EMBER!!!! Pontosan ezért is van megadva,hogy mennyi az a hét amikor még elvégezhető az abortusz..HA ember lenne akkor már eutanáziát követnék el,és akkor sem gyilkosságot!!!

Egyébként én is a kérdezővel értek egyet.14 évesen nem csak pár hónapra marad ki a suliból..És utána??Ő visszamegy tanulni,élni a 14 évesek életét,de az anyuka aki végre örül hogy van ideje,munkája a nyakába akasztok egy gyereket??

Inkább legyek szívtelen,önző,de én nem vállalnám be hogy újra én keljek hajnalban,hogy újra minden a pelenkákról szóljon..Ha gyereket akarok nevelni akkor szülők én magam!!

Én tiltanám,hogy 14 évesen szüljenek!