Mire vélnétek, hogy a lányotok ilyen?

én is olyan voltam annyi idősen mint a lányod, én már a gimiben is kollégista voltam, így muszáj volt önállóságot tanulnom (ami nem is volt baj, mert előtte nagyon ki anyámasszony katonája voltam :))

szerintem örülj neki, és ne hidd, hogy menekül!

nekem is mindig nagyon jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, de mióta már teljesen külön élek, talán még jobb :)

én is szeretném majd, ha a gyerekem ilyen lenne :)

Szerintem örülj, hogy normális gyereket sikerült nevelned. Sőt! Életképes, normális gyereket. Példát vehetnének az anyukák rólad, a kamaszok meg a lányodról.

A másik, hogy lehet olyan korszakot él, hogy ő most majd nagyon önállósodni fog, hát hadd tegye. Tény, hogy nem fog veletek lakni örökké és nem segíthettek mindig neki, talán egy kicsit most túlzásba viszi.

Erősítsd benne, hogy szereted és tudod, hogy egyszer kirepül a fészekből, de rátok, a családjára mindig számíthat, mert ezért vagytok egymásnak.

Ha nem aggódsz érte betegesen,akkor ez így rendben van:-)

Egyedüli gyerek?

sztm egy fantasztikus lányod van...komolyan mindenkinek ilyet kívánok

...nem lehet hogy neked nehezebb egy picit a leválás és bánt, hogy úgy érzed nincs rád szüksége?

ez egyébként nem így van, próbálgatja a szárnyait...és ez így van jól, ettől te még mindig az édesanyja maradsz

Na az a baj, látod, te is mondtad, hogy a nyakán éltél jóformán. A szeretet jó, de azért megfojtani senkit nem kell, vagy legalább ne csodálkozz, ha bizonyos értelemben menekülne.

Amúgy lehet nem tőletek akar ennyire szabadulni, de lehet, hogy a suliban rühellik valamiért, nincsenek olyan barátai, történt vele valami, ami miatt nem szeret abba a faluban/városban élni, vagy tényleg csak elege van, hogy anyuci még buliból is megvárja és halálra félti. :D

Nincs ezzel semmi gond, támogasd, és készítsd fel arra, hogy szép és jó, hogy mit tervez, de inkább a tanulás legyen az első, és inkább segítitek anyagilag (ha tehetitek), blabla. Kicsit maximalista, és ebben a korban sokan szeretnének kicsit önállóak lenni.