Ha a 14 éves lányotok terhes lenne és rátok bízná a döntést, hogyan döntenétek?

Egyrészt tuti abortusz a kérdésre a válasz .

Aki azt írja hogy 12 hét elött is gyilkosság , mert érzi és "felfogja mert menekül" az nem nagyon figyelt sose a biológia órán . Ennyi erővel hány szúnyogot öltél már meg ? Egy pár hetes magzat kb ugyan azon a szinten van . Vannak reakciói még talán érez is valamit , de normális emberi felfogása , értelme még nincs és addig szerintem nem ember , hanem magzat .

Másik hogy felelősséget a 14 évesek 99% -a nem képes vállalni . Semmiért , nemhogy egy emberi lényért .

Semmit nem lenne képes neki megadni még 1 cumit se .

Az meg mennyivel jobb ha kínlódik mind a 14 éves anyuka , mind a nagyszülő mind a gyermek azért mert volt egy szombat esti baklövése a hülye tini anyukának (gondolom buli után enyhén vagy nagyon ittas állapotban) .

A szülőknek meg ne csináljon plussz terhet , gondolom van neki elég jelenleg is .

Továbbá meg itt annak aki azt mondta , hogy döntsön csak a 14 éves lány arról hogy mi legyen a gyerekkel azoknak csak annyit , hogy nem véletlen hívják kiskörúnak törvényileg is és korlátozottan döntésképesnek a törvény szerint is az ilyen idős embereket , mert sok mindenben nem képes épp ésszel dönteni és átgondolni a tetteinek a következményét . Igenis a szülő a felelős érte , de már ott kezdődött a felelőssége amikor egyáltalán megfordul a kiscsaj fejében , hogy dugjon egy jót , főleg hogy védekezés nélkül . Bele kellett volna nevelni , hogy ha már dugni akar akkor védekezzen !

Nem vagyok ellene , hogy akár 14-15 évesen szexeljenek , de csak akkor ha van annyi értelmük , hogy vegyenek egy óvszert és azzal csinálják , vagy ha nem mernek venni , akkor a szülő nyomjon a kezükbe egyet még akkor is ha rohadt ciki mind2 fél részéről , de mint gondos szülő gondolj arra is , hogy a mai világban (bár régebben is) simán játszanak már papás-mamást 14-16 évesen .

Utoljára meg , bár így is túl sokat írtam már , meg arra hogy adja örökbe . Szerintem ez a legnagyobb hülyeség amit elkövethetsz . Attól a pillanattól , hogy megszüli és meglátja az arcát , meg hogy tényleg nem egy medicinlabda volt a hasában olyan érzelmi kötödése lesz a babához amit tuti nem fog tudni kiheverni soha többé és mindig emlékezni fog arra az arcra , akkor már inkább az abortusz és maximum elképzeli milyen lehetett volna , nem pedig ténylegesen meglátja és tapinthatja , esetleg szoptatja és a többi . Ezt semmi féle képpen nem javasolnám .

Egyébként már elég régi a kérdésed , lehet tudni a végeredmény ?

Ha nem képes felelősséget válalni a ketteiért (a (nagy)szülőre bízza a döntést), akkor szellemileg sem képes anyává válni.

Nagy a korkülömbség a húgom és köztem. Én most lettem anya 23 évesen, ő 13. Mikor hazamentünk látogatóba, ő kijelentette, hogy kell neki is egy gyerek mert ez olyan jó.

Kijelentette, hogy suli mellett simán megoldható. Nos én "kölcsönadtam" neki a lányom. otthon maradtunk hétköznap három napot. Egy szobában aludtunk, és éjjel neki kellett kelnie és tápszert készíteni a gyereknek, pelusozni. Reggel ment a suliba, délután röktön haza "babázni".

Két nap után sírt, hogy ezt nem bírja.

Persze ott áltam mellette, és segítettem neki egy kicsit.

Szerintem ezt minden tinivel el kéne próbálni. Most már teljesen más a véleménye.

Nem kell azért általánosítani.

Nekünk sikerült, ami olyan sokaknak nem.16 évesen szültem, 17 évesen már albérletben laktunk, senki nem támogatott minket egy fillérrel sem, mindent magunknak teremtettünk meg.5 éves még nem volt a fiam, amikor már saját 20nm-es szobája volt(saját!) a 190nm-es házunkban.Dolgoznom soha nem kellett, levelezőn lediplomáztam, 16 éve vagyok itthon, a férjem a legjobb, legrendesebb férj, a legcsodálatosabb apa, akit csak elképzelhettek.A fiam meg...Róla csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.Mégis a legfontosabb, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog kamasz srác, akit imádunk.

Persze van a másik véglet, aki lecsúszik, a gyerek az intézetben, de vallom, hogy mindenki, a saját életének a kovácsa.

Nem olvastam végig a kommenteket, csak azt szerettem volna leírni, hogy így is sikerülhet bárkinek.

Egyértelmű! A gyerekem mindenek előtt...ő a legfontosabb, és nem az "unokám". Nem tenném ki ilyen testet próbáló feladatnak, mint egy terhesség kihordása.

De mivel nem úgy nevelem, nem lesz terhes 14 évesen (ha csak ne adj' isten, nem fogja valaki bántani, de ebbe jobb bele sem gondolni!).