Akinek van gyerek az milyen jogon kéri számon azt akinek nincs? És miért nézi le?

#39 nem gyerek mellett, de fiatalabb korban. És ha nem kell folyamatosan a gyerek(ek) kiadásait fizetni nem is kell olyan sokat várni az anyagi stabilitásig sem. Én 30 éves koromra már eljutottam erre a szintre, egy gyerek csak visszahúzna és visszatartana, amit köszönöm, de nem szeretnék. Nekem nem elég az az opció, hogy majd később jó lesz. Miért ne élhetném úgy az életem, hogy most legyen jó, úgy, ahogy nekem jó? Miért lenne jó “deal” ha a 20-30as éveim a gyerek hiszti meg pelusok között teljen, hogy aztán 40-50 után meg “jó” legyen és szabadság legyen, ha mindez lehet úgyis, hogy nem vállalok gyereket, és akkor 30 évesen már ott vagyok. Tényleg nem értem. Ha ez az érv, hogy gyerekkel is lehet mindent, persze, lehet, csak nem ugyanúgy nem ugyanakkor, nem úgy ahogy szeretnéd. És vannak, akiknek ez így nem tetszik. Ilyen is van, csak ezért nem kell lesajnálni őket.

Én azt szeretem nagyon, hogy ha nem vállalsz gyereket, akkor "minek élni?", "nem érsz el semmit az életben" és hasonlók. Ha vállalsz, akkor meg CSOK huszár vagy, meg hitelre szülő (akkor is, ha ezeket nem vetted igénybe). Szóval tök mindegy, szülsz-e vagy sem. Valaki mindig meg fog érte kövezni.

#42 Hát, én meg 30 éves koromra pont éltem annyit, hogy eléggé unatkozom, és 70 éves koromban még inkább fogok unatkozni, amikor egyedül leszek, mint a kisujjam, mert cs*sztem huszonévesen felnőtt emberként gondolkodni és mondjuk tervezni is az életet, nem csak utazgatni szerte a világban meg hajszolni a pillanatnyi örömöket. Ha nem is tetszik sokszor a szülő-nagyszülő-akárki stílusa, pont az ilyen megkeseredettségtől akarnak megóvni. És ez nem azt jelenti, hogy kötelező lenne a gyerek, csak annyit, hogy legalább kétszer érdemes lenne elgondolkodni rajta a pelenkázáson meg a síráson túl is, mert akinek ez a kettő dolog jut eszébe egy gyerekről, az még a felszínt sem kapargatja.

#44 szerintem ne te döntsd el, hogy más mennyire gondolta át a kérdést. Nem mindenki akar, mások a prioritások, (mint amúgy az élet számos területen) nem kell ezért kioktatni senkit, mert ezzel van baj. De én nem meggyőzni akarlak, de ez a tudálékos stílus, na ez a kiábrándító… de te tudod. Valahol mindig az az érzésem, amikor gyerekes szülők akarják megmondani a tuti gyerekteleneknek, hogy ez valahonnan egy elfojtott irigységből származik, mert ők már soha az életben nem lesznek annyira kötetlenek, és szabadok. De lehet, hogy nem így van, és csak az én fejemben van az, hogyha az ember szülő lesz, akkor a gyerek kerül mindenki elé és fölé, mindegy, hogy 2 hónapos, 15 éves, vagy 30.

Értem én, hogy nem mindenki akar gondolkodni. Bár megjegyzem, talán nem is tud gondolkodni. És nem is baj, hogy az ilyeneknek nincs gyerekük. :)

#45 Lol, nem mindig a párkapcsolatod van legelöl. Próbálj úgy gyereket nevelni hogy a gyerek az első, nem a házastársad. Látod, ez a baj, gyerekről akarsz beszélni, amikor egy igazán normális párkapcsolatról sem tudod, hogy milyen.

Kimaradt a kritikus vessző: "lol, nem,,, mindig [...]". Mindig a párod az első. Nem a gyerek. Nyilván ha a gyerek beteg, a párod meg éhes akkor a gyerekre nézel rá először, de főleg ha 30 éves a gyerek, akkor rohadtul nem írja felül a te életedet. Ha a 30 éves gyerek valakinek az első, az valamit nagyon elrontott.

48as teljesen egyetértek. Én is sokszor látom, hogy a gyereket helyezik minden esetben előtérbe és ez tönkre tesz sok kapcsolatot. A másik fél úgy érzi, ő ide már nem kell. Szerintem is a párkapcsolat az első, és rögtön utána a gyerek.

Adj erőt, nem igaz, hogy ezt le is írjátok, nagy gyerekpártiak 😂😂😂 kabaré. Hát igen, ILYEN, biztos nem akarok lenni. Legalább az én gyerekem nem fogja a fél életét terápián tölteni az önző szülei miatt, akik a lista végére szülik őket. Ezért akarjátok oktatni a gyermekteleneket, mert ti tényleg önző módon elítél azt az életet, amit a gyermektelen nem akar feladni, csak ti gyerekkel. Folyamat közben még lelkileg tönkre is teszitek a gyereket. Nem semmi.