Miért elvárt, hogy a gyerek mindenét hátrahagyva, sokszor tőbb ezer km-ről jöjjön haza ápolni idős szüleit? Miért nem opció, hogy a szülő megy a gyerek után?

Mert önző vagy. Egy kivagyi "németes" (régen ezek voltak az "amerikások"), na pont annyi eszed is van, mint azoknak volt. Nemhiába kapták ezt a gúnynevet.

A nagy németezésben a hála fogalma mond valamit? Anyád kb senki? Mert felnevelni kötelessége volt, a barinőd meg sooookkal többet tett már érted, tehát anyád kb idegen, örüljön, ha megismered az utcán, és ha akar valamit, alkalmazkodjon.

Ez a hála. Nagyon szép. Ezért megértr anyádnak minden könny, amit érted ejtett élete során.

Egy idős embernek sokkal nehezebb megszoknia egy új környezetet. Látatlanban is megértek minden időst, aki nem akar elköltözni megszokott otthonából. PLáne nem külföldre, ahol valószínűleg a nyelvet sem ismeri. Az ilyen környezetben pl. felgyorsulhat a szellemi leépülés is, hiszen nem tud beszélgetni senkivel rajtad kívül.

De természetesen az sem várható el, hogy te eldobd a munkahelyedet. Az várható el, hogy te fogadsz melléje olyan ápolót/segítőt, aki megteszi mindazt, ami testileg-lelkileg szükséges neki.

Sok olyan eset is van, amikor az idős szülő megy a gyerek után. Viszont nem véletlenül mondják, hogy öreg fát nem lehet átültetni. Szerinted mennyit ront egy alapból már ingatag egészségű ember állapotán, ha kiragadod a megszokott környezetéből, az ismerősei közül, hogy egy idegen kultúrájú országban éljen, ahol rajtad kívül senkit sem ismer, talán még a nyelvet sem beszéli, idegenek a szokások, a lakóhely, minden? Ha változik a lakóhelyük, azt még országon belül is nehezen szokták viselni.

Egyébként meg nem kell otthagynod anyád miatt a jól fizető külföldi állásodat és őt ápolnod: itthon is kereshetsz neki öregek otthonát. Megjegyzem, ha kiviszed magadhoz és lerobban annyira, hogy ápolni kell, mit csinálsz? Otthagyod a jól fizető munkád és ápolod? Vagy berakod egy - számára idegen országban - az öregek otthonába? Vagy fizetsz házi segítséget, amire még itthon is rámegy az ember gatyája.

Van egy ismerős család, ahol az amúgy több nyelven beszélő, nyitott szemléletű, világlátott anyuka azt mondogatta a gyerekeinek, hogy menjenek nyugodtan bárhova a világban, legfeljebb majd utánuk megy öreg napjaira. Egyik gyerek sincs már itthon, de megmondta nekik, hogy ő már "öreg fa" és inkább marad.

Érdekes, sok nálunk nagyobb területű országokban több Magyarországnyi távolságra élnek egymástól a rokonok, és nem várják el a szülők a gyerekeiktől, hogy életük végéig hozzájuk legyenek szögelve. Ha máshol el tudják vágni a köldökzsinórt, tud mindkét fél önállóan funkcionálni, majd kétirányú kompromisszumokat kötni, ha szükséges, akkor itt miért nem megy?

Egy életen át az adósom vagy, mert a világra hoztalak. Ez egy nagyon egészségtelen és zsarnoki mentalitás, de sajna évszázadokig nagyon kényelmesen működött.