Miért elvárt, hogy a gyerek mindenét hátrahagyva, sokszor tőbb ezer km-ről jöjjön haza ápolni idős szüleit? Miért nem opció, hogy a szülő megy a gyerek után?

Pont ezért kellene felébredni végre, és megtanulni a tőlünk nyugatabbra élőktől az öngondoskodást, mert sajnos a mi országunkban - tisztelet a kivételnek - még mindig az idősebbek fejében az van, ő azért szült/vállalt gyerekeket, hogy legyen, aki majd gondoskodik róla idős korában. Már előttem igen jól összeszedték, miért nem fog ez menni.

A jelenlegi fiatalok egyre később fognak nyugíjba menni, egyre kevesebb gyerek születik, miközben kitolódott a várható életkor. Már nem lakik több generáció együtt, a nők nem 50-55 éves korukban mennek nyugdíjba, örüljünk, ha nem fogják kitolni 70 évre a nyugdíj korhatárt, de amúgy se lehet hosszútávon számítani a jelenlegi nyugdíjrendszerre, ez rövidesen össze fog omlani. Elöregedik a társadalom, arányaiban jóval kevesebb fiatalra fog jutni sok idős ember. Ehhez hozzájön még, hogy szép lassan kikopik a tekintélyelvű gondolkodás, egy mai húsz-harmincas számára annyi lehetőség van az önmegvalósításra, az ő fejében már nem az a prioritás, hogy évtizedekig gondozza az idős szüleit és nem mellesleg ez alatt tönkretegye magát idegileg, anyagilag.

Kialakulóban van egy új trend, egyre többen úgy gondolkodnak a környezetemben a mostani 50-60 évesek, hogy eszük ágában sincs majd a gyerekeiket terhelni idős korukban azzal, hogy elvárják a gondozást, inkább még aktív korukban keresnek erre valamilyen megoldást, pl van, aki a várható alacsony nyugdíját ingatlan bérbeadással egészíti ki, amiből elvileg meg tud majd fizetni egy házi gondozót, de sokan úgy tervezik, inkább egy jobb minőségű idősek otthonába mennek akár a meglévő ingatlanuk beáldozásával, minthogy a gyerekeiktől elvárjál a gondozást.

"...sajnos a mi országunkban - tisztelet a kivételnek - még mindig az idősebbek fejében az van, ő azért szült/vállalt gyerekeket, hogy legyen, aki majd gondoskodik róla idős korában."

Ja. Mert a gyerekek fejében nem az van, hogy ha a szülő nem az ő elvárásai szerint él/viselkedik, akkor ne várja, hogy ő majd rá nyitja az ajtót. Bakker ezzel van tele kb az egész oldal. Igen, van olyan szülő, aki elvarja, hogy a gyereke majd gondozza és van olyan gyerek, aki meg azzal fenyegetőzik, hogy ha anyu/apu nem azt csinálja, amit ő szeretne, akkor majd "ott rohad meg egyedül, rá se nyitom az ajtót"

Amúgy érdekes akik szerint haza kell jönni es kezdeni 0 ról, mert mindenki azt a tanácsot kapja a családi rovatban, hogy a szülők miután megházasodtál csak előzetes időpont foglalás után látogathatnak es nem is kell őket beengedni ha nem tartják ezt be, es amúgysincs semmi keresnivalójuk a friss hazasoknál es igenis ki kell rúgni őket akkor is ha ajándékokkal jönnek, meg unokázni szeretnének, vessenek magukra, találjanak más szórakozást

Most meg jaj haza kell jönni mindent be kell áldozni. Hadd ne menjen a nyugdíjas

Ebben az esetben ezen az oldalon ezt határozottan rosszindulatnak látom, ezt a gyere csak haza tanácsot.

Nem elvárt.

Amúgy pont hasonló szitu volt nálunk - a fiú kint lakik Németországban, az idős apja visszaköltözött a szülővárosába.

A fiú látogatta és minden, de volt az öregnek saját ápolója, aki ellátta. Nem fogadta volna el, hogy a fia eldobja a felépített életét miatta.

Édesanyám is mondta nekem, hogy nem kíván a nyakamra szorulni, ha lesz vele valami. Szívesen ápolnám pedig, de nem elvárás, sőt.

Ilyen elvárásnak semmi értelme, egyik oldaról sem.

A gyerek nem tudja otthagyni a munkáját (akár MO-on belül, akár külföldön él), mert ha nem dolgozik, nincs miböl megélnie. Másrészt lakóhelyet váltani a legtöbb esetben madjnem lehetetlen, mert a gyereknek van családja, gyerekei, munkája, ezek nem kikapcsolható dolgok, a költözés nem opció.

A szülö nem tud elköltözni (föleg nem külföldre), mert egyrészt a megszokott környezete nélkül elveszett lesz, másrészt meg ha odaköltözik a gyerekhez, attól kezdve nincs saját helye, saját élete, teljesen kiszo0lgáltatott helyzetben van.

Ilyen esetben vagy a házi ápolás a megoldás, ha csak idös, vagy otthon, ha nem tudja magát ellátni.

Csak bólogatni tudok. Család,kisgyerek,terhes feleség mellől is elvárta Apósom,hogy mikor műtötték a gyerekei hazamenjenek hozzá, heteken át felváltva. Mindig panaszkodik,hogy mindent csak az unokákért csinál, értük él,de mikor itt van konkrétan rádiót hallgat a telefonjàn.

Hozni-vinni kell,ami oda-vissza közel 5 órás út. Nem bírja magát, nem bír bevásárolni, nem bírja tisztán tartani a lakását, nem bír menni. Hiàba könyörgünk évek óta,hogy költözzön közelebb, azt neeem, de azt elvárja,hogy csecsemővel, több gyerekkel utazgassunk. Holott mindannyiunknak csak a hétvége van, a családdal lenni, tanulni, pihenni, programozni, házat rendbe rakni. Szóval szerintem ez szimpla önzősèg. De persze facebookra a kép mindig kötelezően elkészül.

Ez nehéz kérdés. Elvárni semmit nem lehet, csak a kettejük szeretet kapcsolatán múlik, az meg vagy kialakult vagy sem.

Öngondoskodásra sokan nem tudnak félretenni (meg a gyerekeknek is ugye), na meg amikor dolgoztak, akkor még jó volt a nyugdíjrendszer és többet ért a fizetésük. Ma minden megtakarítás elinflálódik.