Hogyan magyarázzam el, hogy nem szeretem a gyerekeket?

Én annyira ki nem állhatom a gyerekeket, hogy soha nem akarok szülni.

35 éves vagyok. Ezt mondtam attól fogva, hogy elkezdtem serdülni. Mindig azt mondták, majd kinövöm.

Az a kedvencem, amikor a kolleginák, akik szültek behozzák a gyereket és mindenki hasraesik.

Én nem érzek semmit.

Idegesítenek a gyerekek. Nem nekem való.

Simán megmondanám, hogy utálom a gyerekeket, mert idegesítenek.

A sajátom - ha szülök - nem fog idegesíteni, de másé zavar.

Nincsen olyan, hogy nem kivitelezhető az elkerülés.

Jómagam sem szeretem a gyerekeket, de a fogyatékos felnőtt réteget sem.

Olyanokkal ismerkedek s tartom a kapcsolatot, akik kellően el tudják fogadni az én nézetemet is. Nem kell, hogy megértsék, együtt érezzenek, szimplán elfogadják s nem lovagolnak a témán.

A családom értelmesebb része elfogadta. Korrektek.

Aki pedig ezen felháborodik, kiakad stb, nos az őt minősíti.

Nem elég művelt, értelmes, hogy elfogadja, nem csak az a nézet s opció van, amiben ő él s ahogyan ő érez.

Jómagam ünnepelet se tartok. Okkal.

Aki nekem fontos s akit meg akarok hívni egy pl ebédre azokat szeretettel várom leegyeztetett napokon. Nem kell, hogy ünnepekhez kössük a kapcsolatfentartást s annak minőségét, építését.

Nálam tilos az állatka, cigi, alkohol, gyerek és mindenki maga után mosogat.

Ahogy én is, ha náluk vagyok.

Hiszen a házigazda eleget dolgozott a menün.

Kommunikáció, helyzetek kezelése, megoldások, alternatívák. Ezek alapjáraton is elengedhetetlenek az életben.

S bizony van, hogy megbántunk embereket, de az azért van, mert nem rugalmasak, nitottak s nem igen fogadnak el más opciókat. Nem tartják tiszteletben a másik felet.

Nekem semmi bajom azzal, hogy valaki szereti a gyerekeket.

Valaki szereti az alkoholt stb.

Szeresse, ő dolga, nem az enyém.

S igaz ez rám is, hogy én dolgom, én érzésem, ha nem szeretem a gyerekeket.

Főleg szenzoros érzékenyként.

Hallásom, szaglásom, tapintásom stb sokkal érzékenyebb az átlagtól s bizony a visító gyerekhang felzaklat, irritál.

Szeretem a csendet és békét, rendet.

Mi a kerti grillezéskor is többen vagyunk, mégis full chill és kellemes hangerőn tudunk kommunikálni.

Mindenki más.

Ez van.

Húgom pl terhes. Bennem ez tök semleges érzés, míg mások be vannak zsongva.

Ha megszületik ugyanúgy távol maradok s nem zavarom a rajongó társaságot.

Nekik is jobb, nekem is. Ennyi.

Majd, ha elég idős lesz s kezelhető, csendesebb lesz, akkor ugyanúgy emberként kezelem, mint bárki mást.

Van olyan fiatal a családban, akit szintén kerültem, amíg zajos korszaka volt, mára meg hozzám jön mindig, ha alkotni akar s közben beszélgetni.

Chillben elvagyunk a műhelyemben.

Marketinget beszéljük az ő terveihez stb.

Pici gyerekként úgysem velem kell, hogy kialakuljon az erős kötelék a gyerekekben, hanem anyja apja az elsődleges.

Akik ugye normál esetben vállalták a gyermeket.

S nem attól lesz valaki "rossz ember", mert nem visel el adott dolgokat, sőt nem tehet róla, hogy irritálja, ahogy engem is a hangok vagy pl semlegesen érzi magát, nem érdekli a dolog.

Sőt nem jó példa a felnövő gyereknek az a példa se, hogy betámadunk valakit csak azért, mert nem szeret valamit vagy nem érdekli.

Nem egy elfogadás részben nevelés kérdése is.

Volt, hogy vigyáznom kellett kivételes esetekben gyerekekre.

A magam módján felpezsdítettem kíváncsiságukat, kellően kezeltem őket, olyannyira, hogy nekem mindegyik szótfogad a mai napig és mosolyogva boldogan adom vissza őket ritka alkalmakkor.

Egyik rokonom párja egyenesen féltékeny is volt rám, támadott engem, hogy jól érezte itt magát a gyereke... nekem szót fogad, neki egyáltalán nem.

Nem ért hozzá, nem ért az emberekhez.

Pl nagyon pici gyerekre, babára egyből nemet mondok.

Engem leszívnak a gyerekek, sokszor a felnőttek zöme is.

Szóval, ha nem szereted a gyerekeket,az nem a személyük ellen megy, hanem a gyereklét/babalét zajai stb ellen.

Ám ezt kevesen értik meg. Ez van. Ő bajuk, nem az enyém.

Ha meg valakinek kihabzik a szája, ez miatt rossz véleményt alakít ki rólam, hát egészségére. Örlődjön csak. S nem engem minősít.

7-es egyet értek, részben tetszik a hozzáállásod, világnézeted, de hozzád sem mennék szívesen...

Sem alkohol és még mosogassak is el...

Ui: valamit valamiért - sokan belehajszolják magukat kényszer helyzetbe, mintsem nemet mondjanak, félve a mások véleményétől, nem éppen példamutató viselkedésüktől.

Bevallaltam, határokat húztam s milliószor jobb így minden, mintsem egy életen át elviselni, elfolytani a dolgokat, mindenkinek megfelelni.

Bevállaltam a betámadásokat is, úgyis elcsitulnak, amint megszokják. Hidd el.

S rájössz: mindenkinek jobb, neked is , nekik is.

Van pár családtagom, aki mai napig pikkel rám, dacos gyermeteg módra.

Nos ők örlik magukat kb minden eseménykor, hogy én milyen vagyok.

Én meg itthon chillben vagyok vagy éppen utazok, mint hamarosan most is az ünnepelgetés helyett.

Vagy kikapcsolok másokkal, ahol jobban érzem magam.

Tedd fel a kérdést:

Bevállalod a lelki békédért az alkalmi hisztijüket vagy szorongva ülsz közöttük miközben sipít, ordít a gyerek?