Elmondtam a családomnak mennyit kerestem és azóta máshogy viselkednek velem, ez gyakori?

Aztán majd ha meg idősek lesznek a szülők, akkor meg mehetnek a tesóhoz, aki mindig is többet kapott, mert a szülők játszották az önkényes igazságosztót.

Hát ebből kiindulva a kérdező eddig is csak vitt és nem adott, nem lesz túl nagy változás. majd fizet valakinek hogy szeresse, ha már a szülei és családja nem kellett.

Nálunk szerencsére normális a család, mikor egy nagy összeghez jutottam, akkor segítettem a hozzám közel állóknak(szülőknek tetőcsere szigetelés, tesómnak kifizettem a diákhitelét, a gyerekének nyitottam megtakarítási számlát stb)

Szülőként írom, én nem kivételeznék a gyerekeimmel, mert ez csak konfliktusokat szül. Ha az egyik gyerekem megszorul, nyilván támogatom, de ha ilyenről nincs szó, mindegyik rendesen megél, csak azért, mert egyiknek éppen jobban megy, nem fogok a másiknak többet adni.

A szülőnek nem dolga semelyik felnőtt gyerekét sem anyagilag kárpótolni, csak mert a másik gyereke sikeresebb!

Nyilván, amit én adok nekik, azt egyenlően osztom el. Lesülne a bőr a képemről, ha egyiknek kevesebb ételt csomagolnék, és még oda is böfögném, hogy majd rendel magának.

Ja, és természetesen, ha én meghívom őket ebédre vagy vacsorára, akkor sem tartom a markom semelyik gyerekemnek, hogy na akkor fizessen. Én hívtam őket, és nem fordítva. Komolyan egyesek fordítva ülnek a lovon.

Szerintem a szülőnek (hacsak nem arról van szó,hogy a rosszabbul kerső tesó nagy szarban van) nem az a feladata, hogy k ompenzála a bevételeit a gyerekeknek.Sőt, ezzel csak azt éri el, hogy a kevesebbet kereső tesóban semmi motiváció nem lesz előre lépni, mert minek, majd a szülőtől megkapja a különbözetet. Plusz demotiváló lehet a sikeresebb testvérnek, hogy mivel sikeresebb, a szülei szemében kevesebbet ér, mint a kevesebbet kereső testvér.

Így úgy gondolom, hogy hacsak nincs tényleg nagy szarban a másik testvér, egyenlően kellene bánni a gyerekekkel és egyenlő mértékben támogatni őket (kajával, pénzzel, akármivel). Márha támogatni akarja őket, ami persze nem elvárható felnőtt gyerekek esetében.

De ha úgy dönt, hogy ad nekik, akkor egyenlő mértékben kellene. Ha nemis ugyanazokat a dolgokat, de egyenlő mértékben.

Sokaknál láttam márt ezt, hogy van két (vagy több) gyerek, az egyik sikeresebb, mint a többi, és akikkevésbé sikeresek, többet kapnak a szülőktől. És ennek lassan az lett az eredménye, hogy ezek a gyerekek (felnőttek) már elvárták a szülőktől a segítséget, és semmi motivációjuk nem volt előrébb lépni. Így ezek teljesen szülő függővé váltak anyagilag és a testvérek között is szép lassan megromlott a viszony. Ennél már csak az a rosszabb, mikor a sikeresebb testvértől ELVÁRJÁK, kötelezikkvázi,hogy támogassa a testvérét. Ha ezt önként és minden elvárás nélkül megteszi a testvér, az jó és becsülendő solog. De elvárni szerintem nem kellene.