Miért viselkednek így a szüleim? (hosszú lesz)

Sziasztok!

Először is, szögezzük le, hogy a szüleimnek nagyon sok mindent köszönhetek, nagyon szeretem őket és konkrétan jobb szülőket el sem tudnék képzelni, viszont van valami, ami az utóbbi időben feltűnt, és kicsit zavar.

Mégpedig az, hogy bármilyen egyéni ötletem van, amit megszeretnék valósítani, azt mindig ellenzik, szinte kivétel nélkül.

Először is.

Mindig is túlsúlyos voltam, majd változtattam.

Másfél éve heti szinten 5x edzek minden egyes héten, megállás nélkül. Leadtam 35kg-ot, megszabadultam a feleslegemtől, izmot építek, stb, szóval nagyon hálás vagyok ennek a sportnak.

A szüleim szerint ez hülyeség, és sokszor mondják még másfél év után is, hogy "Ne menj edzeni, 1 nap nem számít úgy sem, ha kihagyod" és társai. Pedig tudják jól, hogy jelenleg körülbelül ez a legfontosabb nálam most. Nem járok bulizni, nem vagyok részeg minden hétvégén (sőt, tulajdonképpen egyik hétvégén sem), amivel nincs baj egyébként, de én ezzel nem tudok azonosulni. Jól tanulok, kitűnő/jeles voltam középiskolában, most leérettségiztem, szóval "panasz" sem lehet rám ilyen tekintetben. Ők már az elején sem hitték el, hogy idáig eljutok edzés terén, most meg már úgy vannak vele, hogy neked bőven elég ennyi, és kész, pedig szinte még sehol sem vagyok.. (jó nyilván, ég és föld az akkori fizikumom és a mostani fizikumom, de na.. Ilyen ez a sport, sosem leszek elégedett)

Olyannyira fontos nekem ez az egész, hogy tetoválást is szeretnék, ami erre emlékeztet. Ők ezt is ellenzik, mert "úgy is megfogod bánni, ez örökre rajtad lesz". "Költhetnéd másra is a pénzed." Pedig nem bánnám meg, mert ez a tetoválás teljesen én lennék, engem jellemezne. Még rajtam sincs, de már most imádom a mintát.. :D (hozzáteszem, a testvéreimnek sosem mondják meg, hogy mit hogyan csináljanak. Jó, igen, de nem ennyire, mint nálam.. Közel sem.)

De nem csak ez az egy dolog van, nagyon sok dolgot is feltudnék sorolni még, de a lényeg, hogy mindegyikben 1 a közös: Megszeretnék mondani azt, hogy mit és hogyan csináljak. 4 éve szeretnék egy órát venni, mindig lebeszélnek róla, mert hülyeségnek tartják, ezért nem is vettem meg. A tetoválással ugyanez a helyzet. Már annyira mondogatják, hogy felesleges, hogy tényleg feleslegesnek érzem.. Pedig tudom magamról, hogy nem bánnám meg, és nagyon szeretném. (saját pénzből fizetném, ahogy az órát is saját pénzből fizettem volna)

Rengeteget veszekszünk épp ezek miatt, mert ők teljesen máshogy látják a dolgokat, mint Én. Ha szerintem X, akkor szerintük Y.. Teljesen az ellentétje van mindennek. Persze, ha valaki véleményt fogalmaz meg, és tanácsokat ad, azzal nincs probléma, de Ők nem véleményt fogalmaznak meg, hanem megmondják, hogy ezt így, ezt meg úgy csináld..

Aláírom, nagyon makacs vagyok, viszont mindig meghallgatom őket, annak ellenére is, hogy lebeszélnek mindenről. A veszekedések vége általában kivétel nélkül mindig az, hogy "Azt csinálsz akkor, amit akarsz", ami azért ironikus, mert utána is folytatják.. :D

Nem szeretném tovább húzni már ezt az egészet, mert így is elég hosszúra sikeredett, de a lényeg tulajdonképpen az, hogy mentális támogatást nem kapok tőlük soha, és ez nagyon rosszul esik, mert én csinálnám, amit csinálni szeretnék, de sosem mondják azt, hogy "Ez jó ötlet, ha téged ez boldoggá tesz, akkor rajta, csináld"..