Tényleg én vagyok a rossz, amiért nem engedem, hogy a demens anyósom "ideiglenesen" beköltözzön hozzánk?

Reagálok én, de a gyerekeket haza kell hozni az iskolából, netem pedig csak itthon van.

A párom rám bízza a döntést, mert azt alapból megmondta, hogy neki nincs ideje ápolni és felügyelni rá. Tényleg sokat dolgozik, mert én még a gyerekekkel vagyok itthon, a kicsi auti, gyesen vagyok vele.

Otthonba nem akar menni és pénze se lenne rá, a gondnokság alá vétel meg évekig fog húzódni, ha nem együttműködő. Első körben még nem volt indokolt, mert vele élt az egyik lánya, de azóta ő elköltözött, anyósom állapota meg zuhanórepülésbe kezdett.

Ápoltam már demens rokonomat. Majdnem rámentem én is. Nem akarom ennek kitenni a gyerekeinket. Féltem is magunkat, mert a ház felgyújtásán túl, az sem egészséges, hogy a székletével ken ki mindent. Folyamatos felügyeletet nem tudunk biztosítani, napi kb 7 órát lenne egyedül.

Az albérletet is közösen dobták össze a gyerekei, de havi 20-nál többet egyikük sem tud vállalni, ez havi 100 összesen, annyiból pedig ki sem jön egy otthon.

Azt sem tudom, hová tennénk. A konyhába csak nem költöztethetem be. Sajnos akárhogy gondolkodok rajta, mindig az jön ki, hogy nem költözhet hozzánk. Azt, hogy keddtől hová lesz, nem tudom. Szerintem pont a sürgetés miatt szóltak nekünk csak most, pedig már 2 hónapja tudják, hogy költöznie kell.