Rossz ember vagyok, hogy nem vagyok hajlandó a saját életem beáldozni a "család" oltárán, még ideiglenesen sem?
Már írtam ide hasonló kérdést, most ismét felétek fordulok (nincs kivel megbeszélnem), megpróbálom egyszerűsítve leírni.
Édesapám, szegény, meghalt. Rossz anyagi helyzetben éltünk tizenéve. Utolsó pár évben nem is nagyon törődött a hitelekkel, csekkekkel, adósságokkal, ahogy romlott az egészsége. Anyámnak az ilyenekhez "nem volt türelme".
Így mostanra, temetés utánra, uszkve 8-9 milliós hitel van rajtunk, és 2 ház, melyek eladhatatlanok a jelenlegi helyzetben, az egyik pedig még kiadhatatlan/lakhatatlan állapotban is van perpill.
A történethez szervesen kapcsolódik, hogy nekem a családommal (szüleim, bátyám) nem volt felhőtlen kapcsolatom évek óta. Apám egészségi okok miatt sokat veszekedett velünk, MLM rendszerekben herdálta a pénzt, ha szóltunk neki, kértük, ne tegye, úgy lehordott minket, hogy iszonyú mély sebeket hagyott, még így sem tudom elfelejteni, hogy meghalt.
Anyámnak bátyám volt mindig a kedvence, mi nehezebben találtuk meg a közös hangot, és akkor is csak ideiglenesen. Velem szemben mindig bátyámat védte, aki közelebb is lakik sokkal, haza is jár gyakorta. Bátyám és én nem tartottuk a kapcsolatot, szerettem volna de ő nagyon szűkszavú velem mindig.
Engem szüleim kb. 20 éves korom óta alig, majd 22 éves korom óta nem támogattak. Eltartottam magam, ahogy tudtam. Nyáron jött egy kitűnő állásajánlat, és a levél, hogy felvettek MA-ra. Anyám akkor zsarolt, lehordott ("szart se ér a BA-d" sic!), veszekedtünk HÓNAPOKIG, előtte belehajszolt a nyelvvizsgába, jelentkezési lapba az MA felvételihez, pedig nem úsztam a pénzben.
Végül elfogadtam az állást. Soha boldogabb nem voltam, anyám soha nem bánta meg előttem kemény szavait.
Most, természetesen kellenék. Tudom, gonosz és egyesek szerint lelketlen vagyok, de nagyon nehéz így erkölcsi, lelki közösséget érezni a családdal.
Bátyám (mint "családfő") elvárja(!), hogy minden hétvégén hazajárjak (6000 Ft egy retúrjegy) és minden(!) megtakarításomról mondjak le 3-4 hónapig minimum, hogy anyánkat kihúzzuk a szarból. Természetesen így párommal is alig találkoznék (még nem lakunk együtt), amit bátyám csak hidegen úgy kommentált: majd hétköznap este látjátok egymást (neki nincs párja).
Emellett anyám minden ötletemre (pénzbeosztás, antik bútorok eladása, segélykérelmezés,stb.) csak a nem-nem-nemet szajkózza, kifogásokkal (túl büszke, nem tudja jó áron eladni a családi bútorokat, stb.)
Rossz ember vagyok, ha nem akarom a saját boldogságom, boldogulásom teljesen beáldozni, még 3-4(?) hónapra sem?
Kompromisszumot akarok kötni, de akkor ellenem fordulnak mind a ketten.
Tudom hogy gyász, tartson össze a "család", de így legszívesebben kirohannék a világból és soha hátra nem néznék.....
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Egyáltalán nem vagy rossz ember.
Ne hagyd, hogy kihasználjanak, pláne ha csak elvárás van, de te nem számíthatsz rájuk.
De életed végéig szenvedni fogsz a család hiányától, a szülői és testvéri szeretettelenségtől (akármilyen szép saját családod lesz is majd) erre készülj fel!
Én már 12 éve hátat fordítottam a saját családomnak hasonló okokból. Hiába tudom, hogy jól döntöttem, hogy jobb az életem nélkülük, mégis fáj a hiányuk.
válasza:Kedves 5!
Célba talált nagyon a leveled, mert bizony évek óta csak az elvárások vannak. Pedig sikeres vagyok: 2 idegen nyelven szinte anyanyelvi szinten beszélő, jó állású, okos nő, a párom is egy remek kiállású ember, Ő a másik felem.
Anyám nem tudom utoljára mikor dicsért meg engem. Az írásaim is rendszeresen jelennek meg az irodalmi magazinokban, küldök Neki mindig tiszteletpéldányt mindig, köszöni aztán még azt se veti oda hogy "jók". Ez is úgy fáj. Másoknak persze dicsekszik velem, sokat. Annyi évig meg akartam felelni, de sose kaptam egy normális adag dicséretet.
De engem évek óta kritizál, gyerekként kezel, a bátyámmal együtt. A bátyám a tetejébe hülyének is néz. Nem fogják fel, hogy nekem már nem a vidéki fészek az otthonom, nem a kislányuk, kishúguk vagyok. Ha értelmesen szeretnék velük beszélni, leszólnak. Akkor nálam is elpattan, akkor meg türelmetlen, drámázó vagyok.
A családi veszekedés után anyám érzelmileg zsarol ("jaj úgy fáj a szívem a sok idegeskedéstől!"), hogy legyen jobb kedvem, ha rászólok erélyesebben, hogy ne idegesítse már magát mert kikészíti önmagát, én vagyok a szar.
Olyan borzalmas. Komolyan, reszket a lelkem, hogy nem tudunk majd a párommal a jövőre gyűjteni, elindulni, mert ők így vagy úgy visszahúznak.
Másrészről egy szardarabnak érzem magam, mert nekem már nem úgy fontos a család mint anyámnak. De képtelen vagyok ezt, így végigcsinálni.
Ne haragudjatok a katyvaszért, elég bonyolult most... :(
Még ennyit, mert ennyi ferdítés van a dologban:
400 ezer hitelkártyás adósság van, több éves. Ebből mindig vonnak le kb. 10 ezre havonta.
Bátyám terve, hogy ezt nullázzuk le hárman (anyám fizuja is erre jön) tavaszig. Persze oda mindenünk beleölnénk. Ja bocsánat: vagy 200 ezerig fel kell vinni, hogy a hitelkártyát megszüntethessük.
600 ezret úgy, hogy ketten külön élünk, a 2 ház (2. használhatatlan perpill) 120 ezret visz el + törlesztő, anyámnak meg ugye ennie is kell.
Szép lenne, ha "csak" ez a 600ezer lenne. De most, hogy bátyám lett a "családfő" (rosszul vagyok ettől, pedig nem rossz ember ő, de nem fogadom el hogy bármiben neki legyen fő szava), kimutatta a foga fehérjét, és biztos vagyok benne hogy ha kijött anyánk a szarból is kellene mindig valamire hazaadni.
Leginkább pedig attól félek, hogy úgyis visszasüllyedünk ugyanide (törlesztő, magas rezsik) mielőtt felújíthatnánk és kiadhatnánk a másik házat. És kezdődne szépen, minden elölről...
Örökségünk így sincs. A jó házra 8 millás jelzálog, amit kétlem, hogy anyám valaha kifizet. És természetesen ott is én voltam a borzalmas, lelketlen némber, hogy megmondtam, ha tartozással öröklünk, nekem nem kell semmi, lemondok róla. Merthogy a dédszüleimé volt a telek, a régi ház... elképeszt hogyan tud anyám meg bátyám így gondolkodni...
Más 24 évesen bulizik, anyuék pénzét veri vagy az egyetemen poshad. Nekem meg ilyeneken szakad szét a szívem-lelkem.
válasza: válasza:Ha a bátyád a családfő, viselje is el az azzal járó terheket!
Bármennyire is nehéz, ne kezdj velük kapcsolatot, mert mégegyszer nem fogsz tudni tőlük megszabadulni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!