Rokonoktól kaptunk babadolgokat, eladtam, most megy a szájhúzás? Ebben kinek van igaza?
Szeptemberre várjuk a babánkat, férjem unokatestvére mondta, hogy nekik rengeteg babaholmi, babaruha van otthon, ne vegyünk semmit, ők mindent ideadnak.
Ezt nem akartam, meg is mondtuk nekik, hogy köszönjük, de nem szükséges, tudjuk, miket szeretnénk, honnan. Első és egyetlen gyerekünk, én alapból szeretek vásárolni, kiválasztani mindenből, ami tetszik. Legyen az akár babakocsi, akár a zoknija. Konkrétan 10 hetes terhesen már babaruhákat rendeltem, alig vártam, hogy a nagyobb dolgokat is megvegyük.
De, ők szívesen adják, három gyerekkel nekik már nem kell semmi, csak a garázsban állnak.
Ekkor is mondtuk, hogy köszönjük, nem kérjük, akkor abba is maradt ez, majd szólt nyár elején anyósom, hogy ott van náluk egy csomó babaruha, babadolog, babakocsi, kiságy szétszerelve, ő ezekkel most mit csináljon? Pakolja el, vagy elmegyünk értük? Kérdeztem, hogy kitől vannak, mondta, hogy a férjem unokatestvére és a felesége vitt le őket, mert mentek a szülőkhöz (egy utcában laknak). És hogy ez velünk meg lett már beszélve korábban...
Hívtuk őket, hogy ez mi, mondták, hogy segíteni szeretnének, jó szívvel adják, nekik ezek már amúgy sem kellenek stb. Anyósommal sem akartunk kitolni, hogy kerülgesse, pakolgassa ezeket, ezért a nagyobb dolgokat eladtuk egy ismerősnek, a legkisebb babaruhákat unokahúgomnak odaadtam, hogy öltöztesse a játékbabáit, a többi kuka lett.
Eltelt egy hónap, hívták a férjemet, hogy végül a babaholmikkal mi lett, minden jó lett? Mert hogy a feleségnek valami barátnője terhes és hogy ami nekünk mégsem kell, azt odaadják neki. Férjem mondta, hogy hát egy pár babaruha megmaradt, a többin túladtunk. Azóta megy a flegmázás, meg hogy ők szeretettel adták és mi csak hasznot akartunk húzni belőlük. Akart a fene, de nem fogok több doboznyi felesleges, kéretlen holmit kerülgetni a saját otthonomban.
Férjem mondta, hogy adjuk nekik oda azt az összeget, amit kaptunk a babakocsi-kiságy-autósülés hármasért, meg valamennyit a többiért, aztán legyenek boldogok. De miért mi fizessünk, mikor többször el lett mondva, nem kérünk semmit, nincs szükségünk rá? Nem a pénz a gond, hanem az, amennyi nyűggel ez járt nekünk, és hogy még ők vannak megsértve.
De eladni nem lett volna muszáj. Kivéve, ha...
Vagy szóltak volna, mielőtt eladják. Nem értem komolyan mondom.
Mi a francert kellett volna beszamolnia a kerdezoeknek, hogy mit kezdenek a RAJUK TUKMALT cuccokkal??? Hogy lehettek ennyire ertetlenek?
Onnantol, hogy rajuk soztak, semmi kozuk nem volt ahhoz, mit csinalnak azokkal. Fel nem tudom fogni mit lovagoltok ezen.
Vagy azt gondoltak unokatesoek, hogy kerdezoek majd elrakjak, tarolgatjak honapokig-evekig, es majd ha ok ugy gondoljak, visszaveszik?? Vagy mi volt az elkepzeles? Vettek volna berbe egy garazst, ott olyan lomot tarolnak amit akarnak. Ja hogy az penzbe kerul, kerdezoek meg ingyen bohocok. Hat igy jartak.
Te jössz folyton vissza a kérdésem alá, szóval ki nem hagyja békén a másikat? Nyugodtan tovább lehet ám lapozni.
Igen, 74-es, pont az a vicces, hogy ki is hangsúlyozták, nekik abból már semmi sem kell, több gyerekük úgysem lesz.
Nem, nincs helyünk, mert a házunk nem egy raktár, hogy felesleges, számunkra haszontalan holmikat tároljunk.
Azt is írtam a kérdésnél, hogy TÖBBSZÖR visszautasítottuk a holmikat, pont azért, mert mindent mi akarunk kiválasztani és megvenni, újonnan. Azért, mert
1. magunknak sem veszünk használt holmit
2. első és egyetlen babánk, mindenből olyat szeretnénk vásárolni, ami nem csak praktikus és hasznos, de külsőre is tetszik.
Az unokatesónak volt helye tárolni. Rá gondoltam.
Ők csak szívességet tettek
Nem kér, de azért pénzt lehet keresni belőle. Ki tudja igazából hogyan volt.
Tartsd meg a pénzt, igazad van. Szia
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!