Rokonoktól kaptunk babadolgokat, eladtam, most megy a szájhúzás? Ebben kinek van igaza?
Szeptemberre várjuk a babánkat, férjem unokatestvére mondta, hogy nekik rengeteg babaholmi, babaruha van otthon, ne vegyünk semmit, ők mindent ideadnak.
Ezt nem akartam, meg is mondtuk nekik, hogy köszönjük, de nem szükséges, tudjuk, miket szeretnénk, honnan. Első és egyetlen gyerekünk, én alapból szeretek vásárolni, kiválasztani mindenből, ami tetszik. Legyen az akár babakocsi, akár a zoknija. Konkrétan 10 hetes terhesen már babaruhákat rendeltem, alig vártam, hogy a nagyobb dolgokat is megvegyük.
De, ők szívesen adják, három gyerekkel nekik már nem kell semmi, csak a garázsban állnak.
Ekkor is mondtuk, hogy köszönjük, nem kérjük, akkor abba is maradt ez, majd szólt nyár elején anyósom, hogy ott van náluk egy csomó babaruha, babadolog, babakocsi, kiságy szétszerelve, ő ezekkel most mit csináljon? Pakolja el, vagy elmegyünk értük? Kérdeztem, hogy kitől vannak, mondta, hogy a férjem unokatestvére és a felesége vitt le őket, mert mentek a szülőkhöz (egy utcában laknak). És hogy ez velünk meg lett már beszélve korábban...
Hívtuk őket, hogy ez mi, mondták, hogy segíteni szeretnének, jó szívvel adják, nekik ezek már amúgy sem kellenek stb. Anyósommal sem akartunk kitolni, hogy kerülgesse, pakolgassa ezeket, ezért a nagyobb dolgokat eladtuk egy ismerősnek, a legkisebb babaruhákat unokahúgomnak odaadtam, hogy öltöztesse a játékbabáit, a többi kuka lett.
Eltelt egy hónap, hívták a férjemet, hogy végül a babaholmikkal mi lett, minden jó lett? Mert hogy a feleségnek valami barátnője terhes és hogy ami nekünk mégsem kell, azt odaadják neki. Férjem mondta, hogy hát egy pár babaruha megmaradt, a többin túladtunk. Azóta megy a flegmázás, meg hogy ők szeretettel adták és mi csak hasznot akartunk húzni belőlük. Akart a fene, de nem fogok több doboznyi felesleges, kéretlen holmit kerülgetni a saját otthonomban.
Férjem mondta, hogy adjuk nekik oda azt az összeget, amit kaptunk a babakocsi-kiságy-autósülés hármasért, meg valamennyit a többiért, aztán legyenek boldogok. De miért mi fizessünk, mikor többször el lett mondva, nem kérünk semmit, nincs szükségünk rá? Nem a pénz a gond, hanem az, amennyi nyűggel ez járt nekünk, és hogy még ők vannak megsértve.
válasza:#52 Mert?
Kérdező nem kérte a dolgokat, rá lett zúdítva. Úgy döntött, hogy eladja (próbáltam már elajándékozni felesleges dolgokat idegeneknek, hát nem volt benne hála, én is inkább eladtam - az legalább komoly volt)
Eladhatták volna a "kedves" rokonok is, de nem, ők rátolták másra a terhet, leszrva hogy vissza lett utasítva. Ezért rásózták a mamára, hazugságokkal együtt.
válasza:100 szónak is egy a vége, nem eladásra adták oda.
Legalább szólt volna, hogy szükség van a pénzre, ezért eladja. Ilyen 1xű. És nincs szájhúzás.
válasza:#54 Nem, "elviszed vagy rádkényszerítjük" módon adták oda. Kérdező NEM kérte.
És értsd már meg, hogy nem kellett neki a pénz, hanem így volt egyszerű. Ismerősi körében nyilván nem kellett senkinek, idegennek meg tudod mekkora macera ajándékozni?
"akkor hozd már el légyszi Bivalybasznádra, miért nincs kék színű ruhácska, miért csak ennyi, miért nem márkás..."
Egy vásárló általában sokkal komolyabban gondolja.
válasza:Az anyóstól nem kellett volna elhozni a dolgokat. Értem, hogy ő nem tudott semmiről, de ti se tudtatok semmiről, nem volt semmi megbeszélve. Hagyni kellett volna, hogy anyós és a rokonai elintézzék egymás közt, gondolom előbb-utóbb visszakerült volna ezekhez a rokonokhoz, vagy anyós egyszerűen kidobja, ha nincs helye. Ez szerintem is egy erőszakos tukmálás volt az unokatestvéréktől, és onnantól kezdve hogy nálatok volt a cucc, eldőlt ez a passzív agresszív játszma a részükre és most elégedetten beszólogatnak, mert ők a jótékony adományozók, ti pedig a szívtelenek (szerintük).
Én teljesen kihagynám őket az életemből, nem tartanám velük a kapcsolatot és nem is hallgatnám a beszólogatásokat. Ha visszaadnátok a pénzt, az lenne, hogy hát amit adtak, sokkal többet ért stb. Hagyjátok őket a fenébe.
válasza:Ahogyan ez tálalva lett a rokonotok által, egyáltalán nem jószívűség és segítőkészség volt mögötte, hanem egyszerűen útban voltak a cuccok, eladni nem akarták [vagy csak lusták voltak hozzá], kidobni nem volt szívük, inkább rátok tukmálták, hogy elmondhassák magukról, mennyire jószívűek. Ezek után még visszakérni a dolgokat netto pofátlanság és szánalmas.
Amúgy meg nem értem, miért van itt a kérdező támadva. Ha nekem lenne gyerekem, én is inkább friss, új dolgokat vennék neki, mert nem akarnám a már több gyerek által agyonhasznált, elnyűtt ruhadarabokat ráaggatni, amik fix, hogy rövid időn belül tönkremennek, mivel sokszor voltak használva.
Én a pénzt sem adnám oda nekik. Nektek adták a holmikat, így azt csináltok vele, amit akartok. Olyan nincs, hogy (akarata ellenére) odaadok valakinek valamit ajándékba, pár hét múlva meg gondolok egyet, és visszakunyerálom mert inkább másnak akarnám odaadni. El is küldeném őket a francba, hogy szórakozzanak mással.
válasza: válasza:Abban igazad van, hogy nem jogosan húzzák a szájukat a rokonaid, hiszen ők tukmálták rátok a cuccokat, onnantól kezdve azt csináltok velük, amit akartok.
Viszont ti sem kezeltétek jól a helyzetet. Eleve az anyóstól már nem kellett volna elhozni. Amikor szólt, hogy nála vannak a cuccok, már akkor meg kellett volna mondani, hogy nem ez lett megbeszélve, hívja fel őket és kérdezze meg tőlük, hogy elviszik-e vagy dobja ki az egészet a kukába? Onnantól kezdve az ő felelősségük, hogy mi lesz a cuccokkal, nem a tiétek.
Vagy eleve azt kellett volna mondani nekik, hogy "jól van, ha ennyire meg akartok szabadulni a cuccaitoktól, elhozhatjátok, majd mi eladjuk belőle, amit lehet, a többi megy a kukába." Hidd el azonnal visszakoztak volna, ahogy meghallják, hogy ti pénzt akartok csinálni az ő cuccaikból! Nem hoztak volna nektek semmit ezután és az ügy le lett volna zárva!
válasza:"Mert neki ehhez aztán tényleg nem volt köze, pakolgassa, tárolgassa ő?"
Szólni lehetett volna, hogy ti nem kértétek, vigyék vissza.
Amúgy azért szerintem egy telefont megért volna, hogy mondtátok, hogy nektek nem kell, és ez a továbbikaban is így van, és eladnátok, elajándékozzátok, ha nem viszik el.
Ez szerintem így lett volna egyenes, bár tény, hogy a leírtak szerint elég meredekek voltak, de nem tudom, hogy mennyire csak te színezted így, és nem árnyalta valami az egészet, pl. nem kavart-e be valamit az anyós a tudtotok nélkül, vagy akármi.
válasza:A probléma inkább ott kezdődik, hogy anyóstól egyszerűen elhoztátok a dolgokat.
Meg kellett volna mondani neki is, hogy semmi sem lett így megbeszélve, aztán felhívtam volna őket, hogy vagy visszaviszik a cuccokat, vagy majd ti eladjátok/kidobjátok. Hidd el, azonnal mentek volna érte.
válasza:Tanulság az egész sztoriban, hogy nem figyeltek egymásra, nem kommunikáltok jól. Ezen kéne változtatni.
Ami a "durcit" illeti, egy ilyen félresiklott helyzetben ezt látva - amikor mindketten hibáztatok, teljesen racionális, és nem segít az, hogy elbagatellizálod.
Kicsit talán kölcsönösen több empátia és tisztelet kéne.
Ha ezen a téren szeretnél egy kicsit fejlődni, és azt is, hogy a rokon is fejlődjön, akkor szerintem érdemes lenne elbeszélgetni személyesen meghallgatva egymást tiszteletben tarva egymás érzéseit, és kihámozni, kitárgyalni azt, hogy kinek mi volt a szándéka, mit érzett. Ez segíthet abban, hogy megértsétek egymást, és tanuljatok az esetből, és ne addig jussál csak el, hogy "kinek van igaza?"
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!