Ezt most csak én látom rosszul? Szerintetek ez, hogy normális?

"inkább csaljanak, mint alázzanak" -ez a kettő egy tőről fakad.

Tényleg kérdező, írj már a jó tulajdonságairól is! Nem a külsőjére, hanem a személyiségére vonatkozókra gondolok, ezek állandóak. (A külső hamar változhat.)

"ha nem úgy viselkedek ahogy kénne valamibe(vagy is valamit máshogy gondolok,reagálok le,mint ahogyan ő azt elképzelte az "elvei szerint") akkor nagyon durván le tudja osztani a fejem,hidegen és könyörtelenül.Ha valamivel nekem van bajom,és néha merek szólni,akkor olyan durván leosztja a fejem és úgy betámad,hogy a végén összetörve,zokogva tuti én leszek akinek bocsánatot kell kérnie"

Képzeld el,ha már szőröstül-bőröstül az övé leszel,milyen durván leosztja majd a fejed.Neked ott szavad nem lesz.Látod a jövőt,ha ennek ellenére mégis belemész,akkor tényleg áldozat típus vagy.És neki pont egy ilyen nő kell mint te,akit lehet irányítani.Minden élőlény tud alkalmazkodni hogy elérje célját,ezért nehogy bedőlj a látszólagos engedménynek.Valaki áldozatul fog esni,ha nem te,akkor más.

Előfordulhat még,hogy utánad összejön egy karakán nővel,aki meg tudja zabolázni,de erre te nem vagy képes.Neked egy szelíd,empatikus férj kell,aki nem nyom el.

"fantasztikusan néz ki,és iszonyat lehengerlő tud lenni." - ez a dominancia csapdája,amibe beleestél.

Nem fér a fejembe, hogy bírsz így élni.. valószínűleg a 0 önbizalmad szorosan összefügg azzal, hogy te nem szólhatsz egy szót sem ha valami nem tetszik, különben leüvölti a fejed, és mármár természetesnek veszed, hogy semmit nem kapsz szülinapodra se.. Ez a 2 dolog kölcsönhatásban áll egymással, hisz nem csoda, hogy egy ilyen felemás, eltorzult "kapcsolatban" egy szargombócnak érzed magad (de már észre sem veszed mert úgy hozzászoktál), ugyanakkor ez a beteg önértékelésed teszi lehetővé, hogy szó nélkül eltűrj ilyen dolgokat.

Ezek a tények.

A személyes véleményem ennél mégnegatívabb. Persze úgy könnyű, hogy én nem vagyok belé szerelmes, sőt nagyon is ellenszenves, de a leírás alapján nekem ő maga az antipasi. Egyrészt én már attól falramászom, ha már valaki kicsit is utal rá, hogy őszerinte én mit csináljak, pláne hogy milyen legyek. Egy ilyen arctól engem a mentő vinne pszichiátriára (ha valamiért nem dobnám ki). Másrészt buta, felületes embernek tartom azt, akinek ebben a formában "elvei vannak". minél több, annál rosszabb. Az rendben van, hogy nem trancsírozunk kismamákat, nem fosztunk ki egy csövest és nem csaljuk meg a másikat (lehetőleg). De a döntéseinket úgyis éles helyzetben kell meghoznunk, és mindig akadnak kivételes szituk, amikor egy ilyen elv útban van, rosszabb sül ki belőle mint anélkül. (Mi van ha egy pszichopata fegyverrel kényszerítene, hogy vedd el a csövi pár forintját, különben levágja a lábát? Inkább kezdje előről a tarhálást, minhogy megnyomorodjon..) Szerintem már a megcsalás is helyzetfüggő dolog, más kérdés hogy kinek engedi a lekiismerete.. De ő nem azért nem csal meg, mert annyira szeret, hanem mert fafejűen ragaszkodik az elveihez!!

Egyszóval szerintem ő egy egiosta, önző, érzelmileg primitív, igazi köcsög f@szfej. De ez a szubjektív véleményem.

Visszatérve az objektívhez.. Tudom, hogy nem tudnád egyik napról a másikra kidobni, de a hosszú (vagy inkább rövid) távú terveid között ne a vele élés szerepeljen (ami az öngyilkossággal vonható párhuzamba), hanem az, hogy fokozatosan kifarolsz ebből az egészből. Fokozatosan, de ne túl lassan! Kezdd el építgetni magadban a perspektívákat, hogy hogy boldogulsz majd szingliként (amíg nem jön az új), közben félre is tekintgethetsz (csak a terep felmérése végett), legyenek barátaid akikkel majd programokat csináltok, tűzz ki motiváló célokat, és gyakorlati szempontokból is biztosítsd be magad (bár tudom, még nem éltek együtt szerencsére, ne is!). És mikor végre készen állsz arra, hogy kiadd az útját, akkor az egy hihetetlenül felszabadító élmény lesz számodra, nem is sejted! És mikor végre nem lesz aki terrorizáljon, akkor kezdd el visszaépíteni az önértékelésed legalább az egészséges szintig, amihez akár új haj, új ruhák, akár flörtölgetések, jó programok haverokkal, minden hozzájárulhat. Ekkor ideális lesz a helyzet, hogy megimserkedj egy egészséges, normális pasival, aki embernek tekint. Ki leszel cserélve, na, nem vonz a dolog?

Anyám is ilyen házasságba élt 27 évig. Először itt is csak a pénz volt, aztán már a verés is. Apám adott neki 1000 forintot, kiszámolta mennyi a kenyér, tej, felvágott és azt adta neki. Ha anyám már vett egy csokit, agyonverte. Ha anyu rakott el magának pénzt, megtalálta apám - agyonverte. 27 év után menekültünk el, pénz és semmi nélkül anyuval, ráadásul szült neki 5 gyereket. Ezt akarod te is?

Mi se élünk még együtt, de most is közösen döntünk a fontosabb dolgokról. Ha elvégezzük a sulit, akkor akarunk összeköltözni. Nekem mezei szakmunkás bizoinyítványom lesz, neki villamosmérnöki diplomája. Hasonlítsd majd össze a fizetéseket. Még se lesz az (és most sincs), hogy te csak 30.000 adtál bele, én meg 100.000-t. Hiába vagy szerelmes, ami nem működik azt hagyni kell. És ha a barátaid is ellene vannak, akkor miért vagy vele? Ha ezeket már egy külső ember is észreveszi, ott gondok vannak! De a te életed, ott rontod el ahol akarod.

21:42-nek üzenem, hogy nem csak ütéssel lehet valakit sírásra buzdítani. Sokszor a lelki bántások, a rossz szavak tovább megmaradnak, mint egy-egy elcsattant pofon (persze ez is lelkileg kihat, ez is egyfajta lelki bántás).

Csak ugye senki nem veszi komolyan a szóbeli bántást, mert hát azért a verés....semmiben nem különbözik. Ha egy szemétláda képes szóban megbántani a szerettét, befolyásolni akarja kis párját, hát az nem érdemli meg, hogy szeressék.