Én látom rosszul? Szerintetek kinek van igaza?
Sziasztok! Bánt egy dolog, de anyósom szerint nincs igazam. Kíváncsi lennék, ki mit gondol erről:
Anyósom úgy döntött, hogy még életében minden unokájának ad egy bizonyos - nem kis - összeget. Az unokák felnőttek már, bár van aki még főiskolán tanul, kivéve a mi egyszem gyermekünket, aki még általános iskolás. Mindegyik unoka kézbe kapta a betétkönyvet két puszival. A mi gyerkőcünk pénze azonban a férjem testvéréhez került, hogy kamatoztassa különféle befektetésekben, a gyerek 18 éves koráig. Anyósom azt mondta, ezt a pénzt a tanulására szánja. Tudvalevő, hogy a testvérek között nem felhőtlen a viszony, ezért nem is valószínű, hogy ez az összeg valaha a kislányunké lesz. Mindamellett anyósom nagyjából kéthetente elmondja, hogy már milyen "sokat kamatozott a Katika pénze", elvárta és elvárja, hogy mindig hálásak legyünk.
Engem nagyon bánt, hogy a férjemet nem érezte elég felnőttnek (túl van már az ötvenen!), hogy egyenesen nekünk adja át a kicsinknek szánt összeget, ugyanakkor elvárja, hogy hálásak legyünk valami olyanért, amit a lányunk valószínűleg sosem fog megkapni.
Egyszer tettünk is egy próbát:
Kata tavaly elkezdett zongorázni, ugyebár itthonra kellett egy zongora. Kinéztünk egyet 170ezer forintért. Kértük anyóst, hogy a lányunk tanulására szánt pénz eddigi KAMATÁBÓL adjon egy keveset bele a zongorába, így a tőke megmaradna. Tulajdonképpen, csak a kamat (a rendszeres helyzetjelentései szerint) jóval több, mint a zongora teljes vételára, tehát akár azt is felajánlhatta volna, főleg, hogy tudta, hogy nagyon rosszul álltunk anyagilag. De ő "gondolkodási időt kért", majd másnap közölte, hogy beszélt a férjem testvérével és "nem adnak belőle". Pedig tudta, hogy akkoriban egy összegben nekünk ez nagyon megterhelő volt. Persze megvettük a zongorát hitelre, azóta is nyögjük a részleteket.
Még annyit hozzá kell tennem, hogy nagyon spórolósan, szépen élünk, egyikünknek sincs káros szenvedélye vagy elítélendő költekezési szokásai, szóval ezzel nem lehet indokolni, hogy nem mi "gondozzuk" a kislányunk pénzét.
Mit gondoltok erről? Természetes, hogy minden unoka a kezébe kapja a pénzt, az egyetlen kiskorúnak viszont nem a szülei kapják a betétkönyvet, hanem a nagybátyja?
Előre is köszönöm a válaszokat!
A nagy kérdés az, hogy az anyós miért nem a férjednek adta oda a pénzt.
Talán azért mert a bátty ért ahhoz hogy "megforgassa" a pénzt TI meg max a bankba tettétek volna?
Vagy anyós úgy gondolja a férjed eltapsolta volna a kislány pénzét?
Természetesen nem normális dolog. Ahányszor anyós elhánytorgatja a dolgo, szépen következetesen, mindenki füle halatára közlitek, hogy a ti lányotok egy fityinget se kapott, értelemszeráen nincs miért hálásnak lennetek. Sőt, kikéred magadnak, hogy BÁRKINEK azt merje mondani, hogy a gyerek kapott BÁRMIT is a mamától.
Szépen, határozottan. Következetesen.
Egyáltalán nem természetes amit csinált, minden okod meg van, hogy ne értsd ezt a helyzetet - főleg, hogy olyasmire sem adtak belőle, ami a kislány tanulásához szükséges, és hagyták, hogy hitelbe hajszoljátok magatokat, szerintem ez egyértelműen jelzi, nem sok esély van arra, hogy megkapja a kislány valaha is azt a pénzt. Anyósod nem tudja, hogy a két testvér nincs jóban egymással? . vagy épp azért van ez, mert kicsit jobban húz a férjed testvéréhez... A helyetekben én nem számolnék ezzel a pénzzel, le kell nyelni a békát, így döntött, hát így döntött, ő dolga, pontosan tudja mit okoz ezzel nektek, szerintem ne kuncsorogjatok, ne adjátok meg ezt az örömöt neki!
Az írásba foglalás tényleg jó ötletnek tűnik, bár akkor is ugye csak az alapösszeget tudjátok fixálni, a kamatok - befektetéssel simán átverhet benneteket a sógi, de már az is valami lenne, ha megmaradna az amit kapott a pici lány.
Ez így eléggé furcsa, szerintem is...
Ha nagyon elvárja, hogy hálálkodjatok, vagy köszönjétek meg, akkor nyugodtan hozd fel, hogy szerinted nem fogja látni a "legkisebb unokája azt a pénzt, és így képzelheti, hogy mit fog gondolni róla felnőtt korában, hogy mindenki kapott csak ő nem", mert így nesze semmi fogd meg jól, még egy papír sincs erről... és mivel semmit sem kaptatok -még egy papírt sem - (így) nem érted hogy minek kellene örülnötök?! Szerintem mindenképpen foglaljátok írásban, ügyvédi ellenjegyzéssel...
vagy ha jól tudom, olyan is van, hogy beteszed a bankba, és ha a lányod 18 éves lesz, akkor lesz joga kivenni a pénzt. És most legyünk őszinték! Mit csinál a férjed testvére? Csak nem tőzsdézik? Ha igen akkor pont egy ilyen válságos időben? Ha legalább bankban van, akkor arra mindenképpen van egy bizonyos összegig betétbiztosítás, így ha borul a bank, akkor is megkapjátok a pénzt! Hát akkor hol van nagyobb biztonságban? (ezt is elmondhatjátok neki) Vagy esetleg mondjátok meg a férjed testvérének, hogy oké, vigyék a kamatot (ha van nekik?!), de az eredeti összeget kéritek, mert ti akartok vele foglalkozni... így ha esetleg meg is hal a nagybácsi, biztos nálatok marad a pénz!
"Mindamellett anyósom nagyjából kéthetente elmondja, hogy már milyen "sokat kamatozott a Katika pénze","
Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél...
Szerintem az már nincs meg... egyébként nem lenne beszédtéma... Tudod, ha valakinek át van adva a pénz és sűrűn mondogatja, 8bizongatja) hogy ja hát ennyit kamatozott,meg annyit, az már eléggé gyanús...
Az egyik volt tanárom tőzsdézett, és ő minden órán elmondta, hogy már ennyit keresett, (érdekes módon soha sem mondta, hogy mennyit bukott) aztán egyszer csak többé nem jött órára... kiderült elúszott a háza, a kocsija, mindene... idegösszeomlást kapott
Én is azon a véleményen lennék, hogy akkor foglaljátok írásba, és ha tényleg komoly összegről van szó, ne sajnáljátok a pénzeteket ügyvédet felkérni, hogy foglalja hivatalos formátumba, jópofi ide vagy oda...
És amit az előttem lévő is írt, érdemes elgondolkozni, hogy mi lesz akkor ha a nagybácsi véletlenül elhalálozik, mert akkor "ügyebár" az ő családja örökli az összeget, és persze Ti majd nem tudtok odamenni a gyász közepedte, hogy na akkor kérjük az összeget, meg akkor majd előjönnek különböző kifogásokkal...épp most halt meg és te csak a pénzre tudsz gondolni?....stb...
Szóval, papírozzátok le!
Ha én lennék a nagybácsi, akinek odaadnák az unokahugica pénzét kamatozni, alapból azt mondanám, hogy ez nem az én dolgom. De ha valami tőzsdeguru vagy ilyesmi lennék, akkor befektetném a pénzt, és én mondanám el, hogy épp hol áll. Az meg biztos, hogy a tesómat nem vágnám át, megkapnák a pénzt.
DE: én jóban vagyok a tesómmal, nálatok nem így van, és gondolom a sógorod sem valami pénzügyi zseni, hogy rá kelljen bízni a pénzt, mert ő biztosan megsokszorozza. Valaki írta korábban, hogy bármennyire fáj, úgy lehet tekinteni, hogy a ti gyereketek nem kapott semmit, míg a többi unoka igen. És ne hangoztassa az anyósod, hogy az Katika pénze, miközben a gyerek törvényes képviselőinek nincs a kezében/bankszámláján/valahol az összeg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!