Én látom rosszul? Szerintetek kinek van igaza?

Sziasztok! Bánt egy dolog, de anyósom szerint nincs igazam. Kíváncsi lennék, ki mit gondol erről:

Anyósom úgy döntött, hogy még életében minden unokájának ad egy bizonyos - nem kis - összeget. Az unokák felnőttek már, bár van aki még főiskolán tanul, kivéve a mi egyszem gyermekünket, aki még általános iskolás. Mindegyik unoka kézbe kapta a betétkönyvet két puszival. A mi gyerkőcünk pénze azonban a férjem testvéréhez került, hogy kamatoztassa különféle befektetésekben, a gyerek 18 éves koráig. Anyósom azt mondta, ezt a pénzt a tanulására szánja. Tudvalevő, hogy a testvérek között nem felhőtlen a viszony, ezért nem is valószínű, hogy ez az összeg valaha a kislányunké lesz. Mindamellett anyósom nagyjából kéthetente elmondja, hogy már milyen "sokat kamatozott a Katika pénze", elvárta és elvárja, hogy mindig hálásak legyünk.

Engem nagyon bánt, hogy a férjemet nem érezte elég felnőttnek (túl van már az ötvenen!), hogy egyenesen nekünk adja át a kicsinknek szánt összeget, ugyanakkor elvárja, hogy hálásak legyünk valami olyanért, amit a lányunk valószínűleg sosem fog megkapni.

Egyszer tettünk is egy próbát:

Kata tavaly elkezdett zongorázni, ugyebár itthonra kellett egy zongora. Kinéztünk egyet 170ezer forintért. Kértük anyóst, hogy a lányunk tanulására szánt pénz eddigi KAMATÁBÓL adjon egy keveset bele a zongorába, így a tőke megmaradna. Tulajdonképpen, csak a kamat (a rendszeres helyzetjelentései szerint) jóval több, mint a zongora teljes vételára, tehát akár azt is felajánlhatta volna, főleg, hogy tudta, hogy nagyon rosszul álltunk anyagilag. De ő "gondolkodási időt kért", majd másnap közölte, hogy beszélt a férjem testvérével és "nem adnak belőle". Pedig tudta, hogy akkoriban egy összegben nekünk ez nagyon megterhelő volt. Persze megvettük a zongorát hitelre, azóta is nyögjük a részleteket.

Még annyit hozzá kell tennem, hogy nagyon spórolósan, szépen élünk, egyikünknek sincs káros szenvedélye vagy elítélendő költekezési szokásai, szóval ezzel nem lehet indokolni, hogy nem mi "gondozzuk" a kislányunk pénzét.

Mit gondoltok erről? Természetes, hogy minden unoka a kezébe kapja a pénzt, az egyetlen kiskorúnak viszont nem a szülei kapják a betétkönyvet, hanem a nagybátyja?

Előre is köszönöm a válaszokat!