Én látom rosszul? Szerintetek kinek van igaza?
Sziasztok! Bánt egy dolog, de anyósom szerint nincs igazam. Kíváncsi lennék, ki mit gondol erről:
Anyósom úgy döntött, hogy még életében minden unokájának ad egy bizonyos - nem kis - összeget. Az unokák felnőttek már, bár van aki még főiskolán tanul, kivéve a mi egyszem gyermekünket, aki még általános iskolás. Mindegyik unoka kézbe kapta a betétkönyvet két puszival. A mi gyerkőcünk pénze azonban a férjem testvéréhez került, hogy kamatoztassa különféle befektetésekben, a gyerek 18 éves koráig. Anyósom azt mondta, ezt a pénzt a tanulására szánja. Tudvalevő, hogy a testvérek között nem felhőtlen a viszony, ezért nem is valószínű, hogy ez az összeg valaha a kislányunké lesz. Mindamellett anyósom nagyjából kéthetente elmondja, hogy már milyen "sokat kamatozott a Katika pénze", elvárta és elvárja, hogy mindig hálásak legyünk.
Engem nagyon bánt, hogy a férjemet nem érezte elég felnőttnek (túl van már az ötvenen!), hogy egyenesen nekünk adja át a kicsinknek szánt összeget, ugyanakkor elvárja, hogy hálásak legyünk valami olyanért, amit a lányunk valószínűleg sosem fog megkapni.
Egyszer tettünk is egy próbát:
Kata tavaly elkezdett zongorázni, ugyebár itthonra kellett egy zongora. Kinéztünk egyet 170ezer forintért. Kértük anyóst, hogy a lányunk tanulására szánt pénz eddigi KAMATÁBÓL adjon egy keveset bele a zongorába, így a tőke megmaradna. Tulajdonképpen, csak a kamat (a rendszeres helyzetjelentései szerint) jóval több, mint a zongora teljes vételára, tehát akár azt is felajánlhatta volna, főleg, hogy tudta, hogy nagyon rosszul álltunk anyagilag. De ő "gondolkodási időt kért", majd másnap közölte, hogy beszélt a férjem testvérével és "nem adnak belőle". Pedig tudta, hogy akkoriban egy összegben nekünk ez nagyon megterhelő volt. Persze megvettük a zongorát hitelre, azóta is nyögjük a részleteket.
Még annyit hozzá kell tennem, hogy nagyon spórolósan, szépen élünk, egyikünknek sincs káros szenvedélye vagy elítélendő költekezési szokásai, szóval ezzel nem lehet indokolni, hogy nem mi "gondozzuk" a kislányunk pénzét.
Mit gondoltok erről? Természetes, hogy minden unoka a kezébe kapja a pénzt, az egyetlen kiskorúnak viszont nem a szülei kapják a betétkönyvet, hanem a nagybátyja?
Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Köszönöm a sok választ, sajnos dolgoznom kellett, most van ebédidőm, addig át tudom olvasni és reagálni a felvetésekre. Még csak 8,55-ig jutottam:
"Tök mindegy, kinek van igaza. Ő így döntött,ennyi. Tiszteletben kell tartani.Hálálkodni túlzás,de megköszönni igenis fontos,mások nem gondoskodnak ilyen komolyan az unokákkal..Neked csak azért csípi ez a szemedet,mert az anyósról van szó és mert pénzről.."
Éppen ez az, hogy mit köszönjek meg kb. kéthetente? Rosszul látod, nem az bánt, hogy az anyósról és pénzről van szó, hanem, hogy mindamellett, hogy semmit nem adott, sűrűn emlékeztet arra, hogy mennyire hálásnak kellene lennünk.
Ne értsétek félre, az ominózus zongora-vásárlás óta abszolút megbékéltem a helyzettel és nem várom azt az összeget (nem is a miénk lenne, hanem a gyermekünké), de igenis fáj, hogy sűrűn felhántorgatja! Legalább hallgasson és hagyjon minket békén.
Persze, hogy az is fáj, hogy éppen csak a mi kislányunk nem kap/nem fog kapni semmit, miközben az összes többi unoka kézbe kapta a nagymamától, de az vesse rám az első követ, aki nem érezne ilyen helyzetben ugyanígy. De ez a rossz érzés már elmúlt - de legalábbis enyhült - volna, ha nem vágna orrba újra és újra a "milyen sokat kamatozott már a pénz" megjegyzéssel.
Tovább olvasok és reagálok a többi válaszra is :=)
7,24: "Szerintem anyós pénze, és annak adja, akinek akarja, akkor is, ha ez nagyon igazságtalan. Nem kötelező adni, nem kell elvárni, akkor sem, ha a többi unoka kapott, de ha ad, akkor azt el lehet fogadni, és meg kell köszönni, ez nem kötelesség, hanem szívesség."
Félreértesz, semmit nem vártunk/várunk el! Igazad van, annak adja, akinek akarja és valóban nem köteles adni, de nekem/nekünk ne kelljen hálálkodni olyanért, amit nem kaptunk meg és valószínűleg sohasem fogunk megkapni.
"A nagy kérdés az, hogy az anyós miért nem a férjednek adta oda a pénzt.
Talán azért mert a bátty ért ahhoz hogy "megforgassa" a pénzt TI meg max a bankba tettétek volna?
Vagy anyós úgy gondolja a férjed eltapsolta volna a kislány pénzét?"
A bátyus nagyon messze áll a pénzügyektől, bár elég komoly megtakarítása van egy jól fizető állásnak köszönhetően, amit különféle befektetési alapokban forgat.
Mi valószínűleg euroba tettük volna át az egészet, amikor 234 körül volt (olyan 2-2,5 éve), de tekintve, hogy egy percig sem volt nálunk a pénz, nem gondolkoztunk ezen azóta sem.
Nem tapsoltuk volna el a pénzt semmire, ahogy írtam, szépen, beosztással élünk, mindenre jut. Saját ház, autó, stb., emellett még egy kis megtakarításunk is van. De ami a legfontosabb érv: SOHA nem nyúlnék a gyermekem pénzéhez!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!