A férfiak miért használják ki a nőket? Sok nőt kihasználnak, vagy annak mindig oka van, ha valakit kihasználnak?

De a válaszokkal elégedett vagyok :).

Naiv hülyének állítottam be magam:D, és aszerint álltok hozzám. Tényleg így van az életben, hogy aminek beállítod magad :). Csak hát, az élet sokkal komplexebb :D.

És jaja, sok a bajom. Ez van. De attól még lehet szerelmes az ember, hogy a másik azt nem érdemli meg.

Igazából egy valamit magyarázzatok meg. Miért vagytok mérgesek?:) Mert nekem úgy tűnik, hogy mérgesek vagytok. Rám vagytok mérgesek, mert ostobán viselkedtem, vagy a fiúra, mert így bánt velem? Mert úgy látom, hogy rám vagytok mérgesek :D. Ez azért van, ugye, mert mindenki magáért felel? És nem más dönt helyetted, és sok a szemét alak. Nem értem, miért vannak szemét alakok a világon. Fura az élet.

De a reakcióitok is azok.

:)

Az egyik szerint egy naiv hülye vagyok:D, a másik szerint meg beteg. Van bennem naiv és beteges is, de nem csak ebből áll egy ember személyisége. Az én személyiségem is igen komplex. Minden csak nézőpont kérdése. De mi emberek szeretünk túlozni :), meg fiókolni :).

Köszike a választ.

"az a képesség, hogy a másik érzéseit figyelembe vegyed, az NAGYON KEVÉS emberben van benne " - ez a rész keltette fel az érdeklődésem. Szóval azt mondod, hogy nagyon kevés ember veszi figyelembe a másik érzéseit?:S De akkor mit vesznek figyelembe? Úgy értem, hogy én is úgy gondolom, hogy az emberek érdekemberek, vagyis azt cselekszik, amit az érdekük diktál, de én azt hittem, hogy minden ember végeredményben a szeretetre vágyik, ami egy érzelem. Vagyis lehet érdek az, hogy szeretni akar és szeretve akar lenni. De ehhez meg figyelembe kell venni a másik érzéseit. Az, aki nem veszi figyelembe, az bunkó ember, nem?

Akkor azok, akik figyelembe veszik az érzéseid, azok lehet, hogy csak megjátsszák, hogy figyelembe veszik, hogy elérjék a céljuk?

Hát, az a dolog, hogy azonos személyiségszerkezetűek vonzzák egymást, hát, biztos valahogy úgy lehet, nem tudom. Én is egy típust vonzok, de nem épp ezt, inkább a sub-babb típusú fiúkat, mert elég dominánsan tudok viselkedni.

Igazából én alapból senkiben se bízok, de mindenki számomra teljes értékű ember, és mindenkiben úgy gondolom, hogy benne van az a szintű érzékenység, ami szükséges a finom kommunikációhoz. Lehet, hogy ez tényleg hiba, erre még nem figyeltem fel, nincs nagy tapasztalom az emberi kapcsolatok terén. És az esetek nyolcvan százalékában még csak megsaccolni sem tudom, hogy mit miért tesznek az emberek. Persze én is magamból indulok ki, mint mindenki. Én világosan látom, hogy mi az, ahol az én érzelmi életem elcsúszhat, hát, igen, ez bonyi, a lényeg, hogy én az érzelmi életemben sub vagyok, gyermekkori élményeim miatt. Sajnos teljesen természetes közeg számomra a megaláztatás és a bántás, főleg lelkire gondolok, és nem igazán lázadok ellene, hiszen megszoktam. Én soha többé nem akarok szerelmes lenni, és nem is leszek,ebben biztosabb vagyok, hogy nem akarom, mint hogy itt ülök a gép előtt, és azt is elég jól látom, hogy nem is fogok. Szeretem figyelgetni a körülöttem élő embereket, és arra jöttem rá, hogy én bennem valami csúnyán eltört, még gyerekkoromban, valószínűleg tényleg sérült bennem az ősbizalom, amit nálam nem volt nehéz gyerekkoromban előidézni:D, amilyen kattant egy kisleány voltam. Valószínűleg, hogy vagy ilyen aberrált módon fogok szeretni egész életemben, vagy egyszerűen nem fogok szeretni. Nem vagyok hülye, hogy ne lássam az összefüggéseket... Nagyon is látom én, főleg, hogy írt nekem máshol valaki, hogy vele is ugyanez van. Az egész eddigi életem is kész szenvedés volt, már azt is megszoktam. Nem hisztizek, sose beszéltem erről, mert mindenkinek a maga életével kell megküzdenie. Csak rájöttem, hogy tényleg sok segítséget lehet kapni:D.

Elmesélem, hogy a barátnőm épp most bolondult ki a szerelméből :). Ő is egy éve szeretett bele, már négy hónapja szakított vele végérvényesen, és hát, most már teljesen okés a csaj :), már nem mondja, hogy az igazi volt :). Szóval rendbejött, de neki nem voltak olyan dolgok a múltjában, mint nekem. Nekem is olyan dolgaim voltak, hogy lelki bántások, de semmi komolyra nem kell gondolni, csak túlérzékeny voltam. Azt mondták nekem, hogy flashback, hogy így behódoltam valakinek, a gyerekkorom visszaköszönése, de szerintem nem erről van szó, hanem sokkal inkább, hogy nekem ez a természetes közegem, és hogy én sokkal jobban eltűrök mindent. Meg pluszban szeretet hiányom van, amióta élek. Persze most azt mondhatnád, hogy ha látom a hibát, akkor miért nem küszöbölöm ki :), hát, azért, mert vannak dolgok, amik egy életre eltörnek, és azt a cserepet már senki se ragasztja össze. Mondjuk az is igaz, hogy nem biztos, hogy pont én vagyok arra a kompetens, hogy megmondjam, hogy ez a cserép összeragasztható e :D. De én azt nem akarom, hogy valaki az én cserepeim között matasson:D

Aztán nem tudom, hogy mondtam e, de édesanyám eltávozott néhány hónapja, és azóta minden megváltozott, és ezzel a megváltozott helyzettel sem tudok mit kezdeni. Azóta még magányosabb vagyok, és nem bírom el olyan jól a magányt, mint régen.

Hát, ja, nem mindenki szereti a bőbeszédűséget:D, de ha valaki nem bír engem, nem kell velem szóba állnia:D, mert én ilyen vagyok.

És nem dob fel, hogy szenvedek... sztem ez senkit se motiválna. Nem vagytok képben. Én elég erős lélek vagyok, és ez az összeomlás. Hát, nemtom, kit motiválna, ha darabjaira hullik az élete... engem tuti nem...