A férfiak miért használják ki a nőket? Sok nőt kihasználnak, vagy annak mindig oka van, ha valakit kihasználnak?

23:29-nek

köszi...

Az a helyzet, hogy oka van mindennek. Én lelkileg sérültnek számítok, különböző okokból kifolyólag, emiatt a legbelsőbb énem, amit az állandó belső személyiségnek tekinthetünk eléggé széttört, és azon túl kihasználható vagyok, érzékeny és félénk és zárkózott, ha arra az énre gondolunk. De mivel nem lehetett így normális életvezetést folytatni, kiépítettem egy hidegvérű ént, én így hívom, ez végeredményben egy kiváló pókerarc, amivel elértem azt, hogy igazából engem se mernek kihasználni. Tudok kiépíteni kapcsolatokat, párkapcsolatot, barátokat szerezni, kiba@szott sok idő volt, mire ez elkészülhetett, de okés is volt.

Nálam akkor tört szét minden, amikor beleszerettem egy fiúba, aki előtt megnyíltam, teljesen öntudatlanul. Tehát ő ki tudott használni. De ez előtt soha senki előtt nem nyíltam meg, mert sosem szerettem senkit se.

Ez így rohadt egyszerűen hangzik, de igazából a sok szenvedést amúgysem lehet leírni, és hogy ezek mennyire bonyolult feladatok, azt sem lehet leírni.

Szal én is lehetnék egy szerencsétlen nő, aki pszichiátriai kezelésre szorul, ahogy azt hallottam, nemtom, hogy igaz e, hogy egyik rokonom éppenséggel úgy járt, aki hasonló zárkózottságban szenvedett, hogy állítólag gyógyszereket kellett szedni. Én eldöntöttem, hogy én ssssssssoooooohhhhhaaaaaaaa nem fogok gyógyszereket szedni, mint ő. Igazából az emberi elszántság sokat számít. A szüleim meglepődtek, hogy ember lett belőlem. Ezen okból kifolyólag, és a belefektetett energiamennyiségre gondolva, kifejezetten bosszantó, hogy valaki jön, és szét akarja ba@szni, amit én csináltam, ami miatt meg tudnám ölni azt a fiút. De úgy tűnik, hogy igen sikeres...

És abban szeretnék segítséget kérni, hogy most mit csináljak?

Amit én csinálok a pszichémmel, szerintem kicsit fura, de én nekem ez bevált, és én így élek túl...

És attól, hogy nem ért valaki valamit, nem kell mindjárt lehülyézni a másikat... Ha az illető is hasonló dologban szenvedne, mindjárt nem venné poénra a dolgot...

Továbbra is hangsúlyozom, hogy amit én leírtam, az rohadt egyszerűen hangzik, de a valóságban itt sok dologról van szó...

Egy kicsit nehezen értettem meg, hogy kihasználás alatt anyagi kihasználást is értetek. Aham, értelek benneteket. Én elsősorban érzelmi és testi kihasználásra gondoltam. Nem ilyen jellegűre. Csak nem értem, miért jó valakinek a másik érzéseivel játszani.

Egyébként én nem tudom irányítani az érzelmeimet, erre én képtelen vagyok. Néha igen, máskor nem. Tom, hogy ez fejletlen érzelmi intelligenciára vall. De már rohadtul elegem van ebből. Nem tudom, hogy nem lehetne e valahogy megszüntetni az érzelmeket :D, én jól elvoltam nélküle. Nekem ez nem kell, és nem tetszik, akivé váltam, nagyon rosszban vagyok vele, és nagyon önbüntetős kedvem lesz tőle... Hogyan lehetne ezt megtanulni? Most én úgy érzem, hogy egész életemben szenvedni fogok. Azt már megtanultam, hogy hogyan kezeljem őket, van rá egy módszer, ahogy Csernus mondta, magadba kell olvasztani, ez így oké, mert tudok normális életet élni, de akkor is szenvedek. Nem tudom, mikor nem fogok már.

Köszi a kommenteket.

Amit hangsúlyozni akarok, hogy én ilyen állapotban még sosem voltam :(.

A pasijaimmal szerettem lenni, mert jó volt pasizni, sose szerettem senkit. Örültem, ha volt valakim, szívesen ismerkedtem. Igazából szórakoztam is, mint a fiatalok, meg kerestem a társam is közben. Semmi gond nem volt...

Csak ezzel az egy fiúval gyűlt meg a bajom. Tehát nem arról van szó, hogy mindig kihasználnak... Mert még ezelőtt sose tették.

Most pedig nem tudom, hogy ilyenkor mi van???

Szal nálam nem oké az a tézis, hogy mindenki kihasznál,mert engem alapból nem lehet. Csak ezt a fiút annyira, de annyira szerettem, és valójában úgy érzem, hogy mindig így fogom szeretni, hogy semmilyen ár se volt sok azért, hogy néha hozzábújhassak :S. Csak most nagyon megiszom a levét. Elengedni meg nem tudom, pedig racionálisan látom, hogy ezt kell tennem. Főleg, mert egy év is kevés volt neki, hogy rám unjon :S, pedig én azt akartam kivárni, hátha hamar rámun, dob, és akkor megszakad a szívem, de majd jobban lesz. De nem un rá a szórakozásra:S...

Én is, mint mindenki mondtam neki, hogy akkor most volt elég, és felállítottam a szabályokat, ha nem csinálja azt, kidobom. Na, nem csinálta, persze:S, kutyából nem lesz szalonna. De mégse tudtam kidobni :S... Én mindig azt hittem, hogy nem tudok szeretni, erre tessék, csak tudok, csak picit túl őrülten :D.

De engem ez felőröl :(. És mondom, én nem szoktam összefutni emberekkel, akik kihasználnak, csak ezt a fiút mindennél jobban szerettem, és szerintem sose fogok senkit így szeretni. Pedig tudom, hogy önző és goromba...

23:59-nek

Köszi, aranyos vagy, hogy ilyeneket írtál. Én is épp gépeltem :D, kezdek annyira lefáradni már, hogy már nem annyira rossz a hangulatom.

Igen, valójában tényleg ő az első ember, akiben megbízok, szószerint, mert ennyire azt hiszem, hogy tényleg csak az ember a családjában bízik. Igazából nem volt elsőre ő a legszebb, mert idő kellett, mire elfogadtam őt, meg minden. De aztán ő lett a legszebb. És nem érdekelt az se, hogy mondom, hogy egy kőbunkó, meg őrült. Én úgy szerettem, ahogy volt, és most is úgy szeretem. De igaza volt Klaudiának a Barátok köztből:D, hogy ha szeretsz is valakit, de nagyon, akkor is kell, hogy maradjon valami méltóságod, legalább annyi, hogy fel tudj állni - pedig nem is nézem a sorit.

Mindenki azt mondja, hogy tovább kell állni, de valójában boldog voltam, hogy a szerelmem mellett vagyok:S, aki nekem gyönyörű, és a legügyesebb fiú se tudott olyan boldoggá tenni, mint ez az egy az ügyetlenkedésével :D. Jaj, egyébként tényleg sok ostoba dolgot tettem, amikből persze tanultam, és ma már nem is teszem a dolgokat, mint korábban. Csak kiveszett belőlem a játékosság és az a bizonyos hevület :S :D, vagy nem is tom, hogy mondjam, ami az embert tovább görgeti, előre, új ismeretségek felé, mert úgy érzem, hogy megtaláltam a társam. Még ha nincs is így, hiszen ő nem az.

Azt mondták nekem egyszer, hogy ő nem a társam, mert ha az lenne, működött volna:S, talán ez így igaz. De attól még lehet ő az a fiú, akit a legjobban szerettem. Csak én annyira monogám vagyok, és úgy kitartottam volna már mellette, mert hiszen a szerelmem. De ugyanakkor sokkal törékenyebb vagyok, és tudom, hogy egy nem szerelmi kapcsolatban sokkal ügyesebb vagyok, és jobb kapcsolatot tudok létesíteni. :)