A férfiak miért használják ki a nőket? Sok nőt kihasználnak, vagy annak mindig oka van, ha valakit kihasználnak?

Igazából szinte biztos, hogy van társa. Csak azért nem száz százalék, mert nem vallotta még be...

De már minden dolgot kitalált, és egyre zavarosabb. Legutóbb azt mondta, hogy azért van fent minden közösségi oldalon a csaj képe, mert tettetniük kell :D egy komoly okból kifolyólag:D, hát, bakker, ehhez senki se lehet olyan hülye, hogy bevegye, én is csak néztem. De annyi hülyeséget összehord, hogy az félelmetes. Nem értem, minek ragaszkodik valaki ennyire a szeretőjéhez.

Hallottam persze róla, hogy van a szexkapcsolat,a szerelem, meg a ragaszkodás. Szal ragaszkodik lehet csak. De mondom , hogy volt olyan gondolatom is, hogy hát, nemigen van másik szeretője. Mármint elvileg van, de én valahogy mindig azt gondoltam, hogy ebbe csak én rángattam bele. Én is olyan vagyok, hogy nem hagynám el a társam, meg én se biztos, hogy bonyolítanám ezzel az életem. És azt is pontosan tudja, hogy nekem ő nem kéne komoly kapcsolatra, ha vallana. Szal, ha bevallja, hogy van nője, akkor engem többé tutira nem lát, se komolytalan szexre, a nőjét is hiába hagyná el, nekem olyan férfi nem kell. Szal, ha akar engem szexre, akkor kénytelen hazudni, komolyat meg nem akar egyébként sem, sose akart. Csak kihasznált, csak én túlságosan szerettem.

De soha még nem szolgáltattam így ki magam senkinek, de így nem is akarok többé senkit se szeretni, nem akarom, hogy megint ez legyen, hogy én megnyílok, a másik meg jól belémrúg, annyira mindig így van.

De meg a másik, hogy a csajt ismerem, hát, hogy miért, az is az élet csodája... Na, az egy félős lány szerintem, az a típus, aki nem tudja megvédeni magát. Rólam is sokszor gondolják ezt, közben meg aki jobban ismer, tudja, hogy furfangos is tudok lenni, és olyan gonosz, amilyent ki sem néznének belőlem, habár nem jellemzőm a bosszúállás... Szal a fiú is félreismert, ha azt hiszi, hogy olyan vagyok, mint a nője, mert nem.

Most is mondta nekem, hogy okosabb, meg műveltebb vagyok, hát, én nem tartom magam okosabbnak, az , hogy műveltebb vagyok, hát, sokmindenkinél vagyok műveltebb...

De a lényeg, hogy én szerettem egy fiút, akinek csak arra kellettem. És 24 évesen esett meg ez velem :(, és annyira szerettem, hogy sose fogom ezt tudni feldolgozni, és az az igazság, hogy csak egyre rosszabbul vagyok. A legutóbb, amikor találkoztunk, akkor döbbenten rá, mennyire szeretem. Hát, tom, hogy nehéz elhinni, de nem vagyok romantikus lélek, sosem voltam érzelmes se, nekem szinte nincsenek érzéseim, de ez iránt az egy iránt több is, mint kéne:S. És sajnos, egyre jobban szerettem. De ha nem lesz mellettem, nem lesz lényeges az ő szerény személye. Sose heverem ki, de ha más lesz velem, úgyse lesz érdekes már ez.

Hát, utolsó kommentelő. Részben igazad van, az elején még szeretett valamilyen furcsa módon, most meg már nem. De az elején se mondhatnám, hogy hú de nagyon szeretett volna, mert volt társa. Elsőre talin én még bele tudtam akkor habarodni a fiúba, de ő már kevéssé hiszem. Bár, igazából tényleg kiszámíthatatlan az élet. Tulajdonképpen attól, hogy társa van, tényleg belém szerethetett, de azért ez nem éppen az a szerelem, amit amúgy szerelemnek szokás hívni... Mert már akkor jó ideje együtt élhetett a társával, amikor engem megismert... De lehet, hogy csak nekem vannak tévképzeteim a szerelemről, mert ha akkor is megszerethetett, akkor nagyon önző valami a szerelem, és akkor tényleg vajmi kevés köze van a civilizált emberi viselkedéshez. Én emiatt nem szeretem a szerelmet, és eléggé ódzkodom tőle, gyakorlatilag enyhén undorodom is a szerelemtől, mert borzasztóan állatiassá teszi az embert, mert az önzés se éppen civilizált dolog, és engem is olyan dolgokra vett rá, amik közel sem emberiek nekem...

De amikor még talán picit fellángolt értem, bár ez nem éppen szerelem, ez csak fellángolás, akkor se úgy bánt velem, mint aki hú, de nagyon szeretne.

Egyébként a mai napig kitart amellett, hogy szeret. Hát, a birtoklás az erőssége, és az ő fellángolásainak több köze van a birtokláshoz, picit őskőkori módon tud ragaszkodni. Hát, ezt hadd ne fejtsem ki.

De hogy elmúlt volna, hát, az el, de a birtoklási vágy, az nem elévülő dolog.

Nem hinném, hogy miden a szerelemről szólna, számtalan más emberi érzés játszhat közre. A részemről szerelem, meg sok más minden, az ő részéről más dolog, mindig úgy gondoltam, hogy a birtoklás, de már tudom, hogy igazából a birtoklási vágy csak együtt jár a kicsit ódivatú jellemével.

Hát, ő egyértelműen nem szeretett, mármint azzal a szerelemmel, ahogyan civilizált ember a párját szereti. Vagy tévedek, és szeretni csak egy módon lehet?

De a legérdekesebb, bár inkább hátborzongatónak hívnám, hogy ő azt hiszem, hogy amikor játszik, akkor tényleg majdnem elhiszi, hogy az az igaz. Amikor azt mondja, hogy szeret engem, tényleg már majdnem maga is elhiszi, hogy tényleg úgy van. Azt messzemenőkig kétlem, hogy az normális lenne, hogy ennyit összehazudozik, mikor pontosan tudja, hogy megvan a magamhoz való eszem, és tudom, hogy hazudik. Habár:D, legutóbb jajj, az égő volt, na, akkor leégettem magam:D, na, de nem vagyok túl tapasztalt. De lehet, hogy minden férfi épp így viselkedik, ha szórakozik. Mert ugyanazon viselkedési mintákat mutatja, ugyanazokat a szavakat, hazugságokat használja, mint általában azok, akik szórakoznak a nőkkel. Szóval látok én is mintázatokat a szélhámosok viselkedései között. De valójában még nem jutottam el a megértéséig, hogy mi a fene értelme van ennek. Mármint az entrópia törvénye? Hogy minden a rendszerezésre törekszik, de valahonnan ki kell induljon a rendeződés, mert rendben nem lehet rendet teremteni, ergó hülyéknek és létezniük kell? A legérdekesebb, hogy soha nem foglalkoztattak ilyen hülye kérdések, mert tudtam mindig is, hogy úgysincs rá pontos válasz, mivégre van ez így. De ha az ember a saját bőrén tapasztalja, tényleg más. Az emberek tényleg egymást teszik tönkre, és nem csak fizikai pusztítással, hanem lelki kínzásokkal is.

Egy világ omlott össze bennem. Nem amiatt, mert szerelmes vagyok, hanem mert velem csalta meg a párját, és hát, ez annyira szörnyű. Szóval a családunkban is voltak dolgok, és azt hiszem, hogy emiatt én ettől a résztől undorodom a legjobban, és nem éppen amiatt, mert monogám vagyok, hanem, mert én pontosan tudom, hogy milyen az, ha valakivel ez megesik. Nem tudok nem együttérző lenni, de ez az én bajom.

Én se akarok többet szerelmes lenni, de azt mondják, hogy ezt nem te irányítod. Nem így van?

Ha nem vagyok szerelmes, tök normális csaj vagyok, normálisan tudok viselkedni, én szerelmesen hibbanok meg. De a baj, hogy most már nem csak pszichésen, hanem elmebelileg is kezdek összeroppanni, a fizikumom se az igazi. Néha már tényleg totál ki vagyok akadva, de még csak erről se tudok, annyira fáradt vagyok már.

Nem hitegetett? :D Bocsi, de én tényleg nem értem a gondolatmeneted logikáját. Azt hazudta, hogy szeret, mikor nem, hát ez nem hazugság?:D Oké, az elején fellángolt, de az inkább egy általa szépnek látott nő iránti lángolás, testi vonzalom, nem más. A szerelem nem éppen ez... Legalábbis nem éppen ez. Azért a szerelem egy körülhatárolt dolog, és nem egy ennyire bizonytalan dolog. Mondjuk láttam én is húsz év után tönkrement szerelmi kapcsolatot. Nem biztos tényleg, hogy megéri.

De még mindig úgy gondolom, hogy nem feltétlen te határozod meg azt, hogy szeretsz most, vagy nem szeretsz.

Te pasi vagy, és sértem az önérzeted? :) Ne hari, nem akartam, ha így lenne. Most véded a fiúkat, akkor ezért írod ezt. :) Ha nem tévedek...

Elhiszem, hogy nem minden férfi csalja meg a párját, és nem minden férfi használja ki a másikat, és én is láttam már odaadó férfit, nekem például egy csodálatos apukám van.

Szal nemár, hogy most sértődésből akarjátok védelmezni a férfiakat. Nő vagyok, ezért érdekelnek a férfiak. Még jó.

Szal ez nem érrrrr....

Hát, ha ismernétek ezt a fiút, biztosan nem védelmeznétek ennyire. Bár roppant érdekes, hogy milyen kép alakult ki benne rólatok; egy olyan játszma egyik tagjának tekintitek, ahol a felek egyenrangúak. Hm, érdekes, hogy ilyen kép alakult ki bennetek róla. Nem akarom tényleg bántani a fiút, mert valahol azért szeretem, minden rossz tulajdonsága ellenére.

Egyszerűen egy érzéketlen fiú, aki nem tud engem úgy szeretni, ahogy én akarom, sosem tudott, és ráadásképpen társa is volt már régóta. Elég nyilvánvaló, hogy nem én voltam az egyetlen szeretője. Most tényleg azt mondjátok, hogy ez egy egyenlő felekkel folytatott játék? Mert hát, nem értem, hogyan jött ki ez a képlet nálatok, mert eléggé világos, hogy behazudta, hogy szeret, meg hogy nője van. Ez nagyon nem egyenlőként való bánásmód. Hát, már nagyon óvatos vagyok, tulajdonképpen, szerintem inkább azért, mert senkihez sincs most kedvem. Más kérdés, hogy ha tudtam, miért nem léptem. Nem is ez az érdekes. Mostanra, a szöveg vége felé inkább azon gondolkodom, hogy minek gondolkodom ezen. Már látom, hogy ezt nemigen lehet megérteni. De ha nem értem meg, hogy a pokolba okuljak belőle? Ha a mentális és az amúgyis meglévő pszichés sérüléseim után egyáltalán még lesz kedvem akárkihez is, jó lenne, ha nem úgy lenne a dolog, hogy már alapból valamiféle deffenzív állásba helyezkedem, amiről még csak tudni sem fogok, valszeg.

Ja, igen, most értettem meg, miért írtatok ilyen kommenteket... Azt tényleg kifelejtettem sokáig, hogy társa van. Hát, igen, ha nem lenne, akkor így lenne, igen, igen, persze, nem érdeklem. De engem meg már az egész ügy nem érdekel. Akkor tényleg csak az lenne, hogy nem kellek neki, és ezt nem volt képe közölni velem, és kényelmesebb volt azt hazudni, hogy kellek. Hát, igen, nem beszélve arról, hogy nem is voltunk igazi kapcsolatban, csak ő hitte ezt. Talán elhitte, hogy én is elhiszem.

Igen, akkor válik értelmessé, miért mondom, hogy szórakozik, ha azt is hozzáteszem, hogy van társa. Tényleg csak éppen nem vallotta be, hogy van társa. Igazából nem érdekel már ez se. Tényleg nem érdekel az egész. Csak a tanulság, amit olyan nehezen tudok leszűrni. Sose szeretek meg senkit, úgy könnyű, de az, hogy nem történjen meg ez mégegyszer, azt el akarom kerülni.