A férfiak miért használják ki a nőket? Sok nőt kihasználnak, vagy annak mindig oka van, ha valakit kihasználnak?

Hát, elég nyersen fogalmaztatok. Kösz azért. Végülis így anonim égetni magam más dolog. Persze, hogy szégyellem magam. Nekem megvallom, hogy nem tetszik az élet működési rendje. Soha többé nem fogok férfiakkal randizni. Csak barátkozom, én most így határoztam. Idővel változhat, de azt hiszem, hogy ezzel fogom önmagamnak a legnagyobb szívességet tenni.

Régen nem arról van már szó, hogy mennyire beteges, amit érzek, vagy hogy igaz e. Hanem, hogy mi a fenét csináljak azzal, hogy most, hogy már pszichésen azt hiszem, hogy eléggé összeomlottam, valahogy az elmém is kezd összeroppanni. Azon kívül pedig rájöttem, hogy az az igazi bajom, hogy az életem értelmét vesztette, és egy éve nem tudok örülni semminek.

Igazából fiúk-lányok az, ha ujjal mutogattok rám, mint egy leprásra, nálam nem működik.

Igazából most már kezdek katatonikus állapotba kerülni... Amiatt, mert asszem, hogy most szakítottunk végleg, elég csúnyán bánt velem, webcamba lekapott előttem egy nőt. Az új barátnőjét, az állítólagosat, nem azt, akit a társának gondolok. Már teljesen lesokkolt állapotban vagyok. Fogalmam sincs, minek kell egy embert így megalázni, mint engem.

Igen, azt szokták mondani, hogy a férfiakkal a far@kukkal gondolkoznak, látom, hogy ez sokukra igaz is. Ez van. Engem úgy-ahogy van a férfi fajta a továbbiakban abszolút nem fog érdekelni. Igazából számomra az emberségességből és az intelligenciából semmit sem őriznek meg, számomra unintelligensek sokszor, állatiasak, civilizálatlanok és kulturálatlanok. Ami természetesen azért van, mert nő vagyok, és egy nőnek a kultúráját és civilizáltságát veszem alapul, ami jelentősen eltér a férfiak civilizáltságától és kultúrájától. Egyszerűen máshogy gondolkoznak és cselekednek a férfiak. Természetesen valamiért ők akkor is az élet részei, ennek megvan a maga darwinista oka, de én ezen túl ismételten még csak a létezésüket is mellőzni fogom. Eléggé undorom most tőlük, és persze fiú barátaim vannak, arra gondolok, amikor egy férfi nőként néz rám. Valójában mindig utáltam, ha nőként néznek rám, mert nem vagyok egy tetves vásári ló. Lehet, hogy problémák vannak velem, de szerintem már biztos írtam, hogy az egyáltalán nem segít, ha ti elkezdtek engem betuszakolni egy láthatatlan fiókba, éppen a beteg vagy naiv pic@sa fiókba.

Én nem értem, miért nincs válasz a kérdésemre? Majd megpusztulok, meddig tart még ez a szar?

Elmondom, mi a bajom. Az, hogy én azt hittem, hogy én nem tudok érezni senki iránt semmit, nem is szokásom, és hogy én szépen eltervezhetem az életem. Erre összeomlott egy pillanat alatt, és semminek sincs értelme. És hiába kérdezem magamtól, miért nem leszek öngyilkos eztán, nem, nincs rá válasz. Valszeg csak azért, amiért sose lettem, mert élni akarok, bár, hogy miért, azt megint nem tudom. Tulajdonképpen mindig oda lyukadok ki, hogy nem tudok semmit, és hogy rohadtul elegem van viszont ebből. Minden tönkrement, és én egy éve még jól voltam, most meg már szenvedhetek életem végéig, és nem akarok hosszú évtizedeken keresztül egy ilyen dologgal együtt élni, akármeddig is tart az élet. De egy dolgot még tudok, már utálok élni, és nem is akarok, elegem van mindenből.

És tényleg nyafogok, mert rohadtul elegem van, hosszú évek munkája omlott most össze. Ezek után felmerül a kérdés, minek tegyek én bármit?? Nem is teszek, én is szarok rá mindenre, kiválasztottam olyan szakmát, amit totál katatón állapotban is ki tudok tanulni, és van pár szakmám, majd lesz valami. Szerintem sosem leszek jobban, mert nálam annak a kulcsa, hogy jobban legyek, mindig az volt, hogy meg tudtam magyarázni, ezt a szart nem tudom. De ha én évekig fogok szenvedni, totál be fogok csavarodni. Mert egy dologban igaza volt egy srácnak, ebbe nem lehet belehalni, de hogy bele fogok e kattanni, azt nem tudom, lehet, hogy tényleg csak az élet egyik próbája. Csak én nem értem ezt, még mi fog jönni? Én egyre nehezebben bírom, és belefáradtam. Nincs kedvem harcolni, már unok mindent.

Szóval nem használtak ki?:D Hát, azt én annak hívnám, hogy nem tudtam róla, hogy van párja.., ostoba voltam, elismerem, de hazudott.

És igen, szerintem fellángolással szeretett, de az nem szerelem volt. Nem érdekel már, hogy mit érzek, csak már bármilyen úton módon szeretnék ettől szabadulni, mert egyszerűen már unom.

Másrészt szerintem nem lehet ráunni emberekre, persze, hogy véges a jellemük, de nem lehet ráunni. Nincsenek örökké tartó dolgok, ez igaz. De egy picit máshogy látom a dolgokat.

Csak azt nem értem, hogy ez miért nem kihasználás? Nem kihasználás, mert hülye voltam, és észre kellett volna vennem?

Nem szeret, ezt tudom már, már az elején se szeretett, de volt benne valami, de már nincs.

És nem értékelem túl az érzéseket, egyszerűen hatnak rám, és sokszor nem tudom őket kontrollálni.

És még kevésbé tetszik, hogy nem tudom, meddig szenvedek.

És igen, kilencszer találkoztam. Van szerelem első látásra, ez van, ezzel már nem tud az ember mit kezdeni. Attól, hogy kilencszer láttam, még lehetek szerelmes szerintem. Nem a szexről van itt szó, ehhez annak semmi köze. Ugyanúgy szerintem nem feltétlen csak biológia az érzelmek, biológiai alapokkal bír, de szerintem több az annál, sokkal több. Szerintem tudattalan szinten kapcsolódnak az emberek össze, aminek az alapja biológiai, de maga az érzet nem csak az... Ha valaki annyira racionálisan látja a szerelem kérdését, szerintem egyszerűen csak nem volt még szerelmes. Én is nagyon racionális voltam még egy éve...

Húh, utolsó kommentelő :). Na, kösz a véleményt :). Hát, igen, sokszor tartanak ostobának, ami részben jogos. Tényleg ostobán viselkedtem. Öhöm, igen, az elején nem tudtam, hogy van szeretője, később tudtam meg. Egyébként engem még soha ezelőtt nem használtak ki, ez az én kapcsolataimban nem jellemző, mert általában domináns és határozott nő vagyok. Ezelőtt engem se alázott még meg soha senki. Egyébként már mástól is hallottam ezt a teóriát, hogy akit egy kapcsolatban kihasználnak, azt minden kapcsolatában kihasználják, holott a teória már ott megbukik, hogy minden ember személyisége nagyon összetett, és minden ember személyisége változik. Szóval eléggé meredek azt állítani, hogy ez egy minta lenne. Bár lehet, hogy vannak olyan típusú lányok, akik csak olyan pasikba futnak, akik kihasználják őket, de nálam tényleg nem ez a jellemző. Egyszerűen arról van szó, hogy túlságosan szerettem őt, és emiatt hajlandó voltam magamat megalázni is, hogy miért, az megint csak nem éppen abból következik, hogy én alapjáraton sub természet vagyok, mert nem éppen...

Hát, igen, valóban egy szemét alak, ez van, ezen nem lehet változtatni, és én se nézem semmibe azokat a férfiakat, akiknek szeretőjük van. És valóban rossz érzés, ha megaláznak. De talán a legrosszabb tényleg az, hogy nem szeretik viszont az embert.

Utolsó kommentelőnek :).

Amit írtál, hát, mosolyogva olvastam. Emberségből megbuktál. Attól, hogy te nem látsz dolgokat, még vannak dolgok :). És vannak olyan kötelékek szerintem, melyek nem kimutathatók a mai módszerekkel, az, hogy te ezt másképp látod, hát, a szuverén jogod :). Mindenkinek megvan a joga, hogy azt gondoljon, amit akar. Bár sosem értettem, minek szeretnek egyesek bunkózni a másikkal. Mert bunkó vagy. Kíváncsi vagyok az okára. Talán becsaptak téged? Bár inkább az lehet, hogy sose voltál szerelmes...

Ki lassabban, ki gyorsabban dolgozza fel a szerelme elvesztését :), ez változó. Attól, hogy én egy éve már dolgozgatok a dolgon, még egyáltalán nem jelent többet, mint, hogy én érzékenyebb vagyok az átlagnál. :)

Attól, hogy kilencszer láttam, attól meg még lehettem belé szerelmes. Bizonyos szempontból igen szerencsés vagy, hogy ennyire még sosem voltál szerelmes. De sosem tudhatod, hogy leszel e még :). És akkor majd nézni fogsz... Lehet, hogy te gyorsabban dolgozod majd fel, de azért meg fogsz lepődni...