Nem vagyok boldog, de a családom nem szeretné, hogy elváljak, és terhes is vagyok?

Hát kérdező, ha 6 éves korodban meghalt apukád, akkor tudod milyen apa nélkül felnőni.

A 12-es hozzászólásodban le is írtad már a választ...!

Azzal meg hogy ilyen nagy horderejű kérdésben a mai közvéleményt kérdezed, biztos, hogy nem a jó irányba visz..

A férjed amúgy mit mond, mégis hogy gondolja az egészet, és nagyjából mik lennének a tervei?

45#

Ez akár meg is erősítheti a kapcsolatotokat, ha ügyes vagy.

Csak egymással kell tudnotok őszintén beszélni...

Egy csomó kérdés felmerül.

-legfontosabb, hogy miért kezdett más iránt érdeklődni? Talán így terhesen elhanyagltad, leráztad, ...?

Vagy próbálgatja magát, hogy más nőknél is lenne-e sikere...? Nem nőtt még fel...?

Azért az, hogy puszilgat, nem arra utal, hogy megutált volna...

A férjed nem javult meg, nem bánt meg semmit. Csupán lebukott és megtartana téged meg a babát háttérországnak, amikor nyugi kell. Amikor unatkozik majd, akkor keres új nőt (új platformon, ügyesebben) és szórakozik egyet. Aztán hazamegy a tiszta házba babázni fél órát. Ilyen apapéldát akarsz a az gyereked elé állítani? Ennél az is jobb, ha külön mész és megdolgozol érte, de biztosítasz neki megbízható, gerinces mintát. Elvált szüleim vannak, sérült sem vagyok és van férjem, 2 gyerekem, szóval lehet teljes élete a babádnak a későbbiekben egy anya mellett felnőve is.

A megalkuvás nem megoldás, csak menekülés az ijesztő ismeretlentől, pedig tapasztalatból tudom, hogy rosszabb a nemtörődöm apa a szülinapon, mintha ott sem lenne.

Én se elvált, se egyedülálló anya nem vagyok, ettől függetlenül a kérdező helyében válnék. Nem, nem vagyok a legkisebb vita esetén azonnal váljunk híve, de azért ne vicceljünk már! Csalni a terhes feleségedet, aki a te gyerekedet várja az a legalja!! Ezen számomra nincs mit beszélni, oda a bizalom, oda minden. Nem tudnék többé férfiként tekinteni rá.

Az őszinte beszéddel kicsit el tetszett a drága férj késni, azelőtt kellett volna őszintén beszélni, mielőtt félre kacsintgatott volna. A gyereknek is jobb egy kiegyensúlyozott anyuka mellett felnőni, semmint egy olyan családban, ahol anyu boldogtalan, nem szeretik egymást, állandó a feszültség, esetleg a vita stb.

Meg akarta tenni de még nem tette... Igaz azért nem mert lebukott.

Egy alapos komoly beszélgetés mindenképpen kellene.

Hogy kiderüljön mi volt az igazi ok. Aztán még mindig dönthetsz.

Most egyébként mi a szitu? Elzavartad legalább haza Anyucihoz vagy együtt laktok?

Kiderült arról valami hogy tartja e még a kapcsolatot a csajjal? Vagy mennyire szállt magába? Mennyire ijedt meg hogy elveszít? A puszilgatás nem egy komoly megbánás.