Nem vagyok boldog, de a családom nem szeretné, hogy elváljak, és terhes is vagyok?

Kérdező, engem csalt a férjem a terhességem 5-ik hónapjától, de ez csak akkor derült ki, amikor a gyerekünk 2 hónapos volt.

Ugyanígy kiborultam és rám nem jellemző módon, de letoltam a békát a torkomon, a gyerek állítólagos érdekét nézve.

Nos, innentől elszabadult a pokol!

Egy hónap múlva már jött a következő nő, aztán az újabb és az újabb, hogy csak a fejem kapkodtam.

A lényeg, hogy mindennel együtt a fiam 10 hónapos korára már le is ment a válás.

Semmit nem bántam meg, csak azt, hogy az első után nem rúgtam ki, de a te életedben te hozod meg a döntéseket!

Ha megbocsájtasz, ezzel egyben hallgatólagos engedélyt is adsz a továbbiakra.

"Eddig csak a bátyám vált el a feleségétől, de ő férfi."

És? Csak férfiak kezdeményezhetnek válást vagy mi? Nem a 19. században élünk. A családod maradi, de nem kell neked is annak lenned.

Őszintén, maradnál anyád és apád kedvéért egy sz@r házasságban évtizedekig és néznéd, hogy a férjed folyyton megcsalna, semmibe venne, mert már rég nem szeretnétek egymást?

Ezt a mintát akarod átadni a gyerekednek? Remélem, nem. Ő is jobban járna, ha egy egyedülálló szülő nevelné fel szeretetben, mintha egy boldogtalan családban kellene felnőnie, ahol nincs tisztelet, nincs szeretet, folyamatos a feszültség.

Nem is szólva arról, hogy ha szeretnéd, a jövőben gyerekkel is találhatsz olyan párt, aki megbecsül.

A magad érdekeit nézd, ne tedd tönkre az életed a maradi családod kedvéért.

Minden rosszindulatú mellékgondolat nélkül kérdezem, hogy ti cigányok vagytok? Mert nekem úgy jött le a családi röghöz kötöttség és bizonyos szóhasználatod miatt.

Nincs ezzel bajom, csak nyilván te is tudod ha az vagy, hogy a cigányokra a férfiak "hűsége" nem jellemző! Náluk csak egy kalapemelés szintjén mozog egy félrelépés, viszont a nőnek tilos, mert elvágják a torkát.

Arra nyugodtan készülj fel, hogy megtűzdelve gyerekekkel később még szavad sem lehet ellene!

"Te életed. Kit érdekel szerinted manapság ha elválsz?"

Csak hogy egyet említsek: a gyerekemet."

A vér szerinti szüleim elváltak 1 éves koromban. 3 éves voltam, amikor anyám újra férjhez ment, a férje a nevére vett, ő nevelt fel, őt tartom édesapámnak a mai napig. A vér szerinti apámra, anyám első férjére konkrétan nem is emlékszem.

Mondjuk nálunk nem megcsalás volt, verte anyámat. Biztosan tök jó lett volna ebben felnőni, meg aztán lehet, hogy én is kaptam volna, ahogyan növök. Részemről semmi veszteséget nem érzek a válásuk miatt.

"terhes is vagyok?"

Ezt miért tőlünk kérded? Neked kell tudni.

Kedves kérdező!

Az itt írogató nőneműek nagy része férfigyűlölő és azért adnak ilyen tanácsokat, hogy váljál el.

De azt is mérlegeljed, hogy Dunát lehet rekeszteni elvált gyerekes nőkből, aki szánalmas és hisztérikus állapotban próbálnak férjet fogni.