Nem vagyok boldog, de a családom nem szeretné, hogy elváljak, és terhes is vagyok?

Nem tudom, az összeomlás szélén vagyok. Nem tudok aludni, állandóan ideges vagyok, kattog az agyam. Olyan jó lenne aludni, de nem tudok. Nem vagyok ez az "idézet-osztogató" típus, de már vagy 10 idézetet megosztottam, mert ettől érzem jól magam. Már olyan dolgokat is csinálok, amit eddig sosem.

Apukám már meghalt, amikor kicsi voltam, és anyukám egyedül maradt 3 gyerekkel (17, 14 és 6 évesek voltunk). Láttam, hogy mennyit kellett menni dolgozni, engem jó formán a nővérem és a bátyám nevelt, mert volt, hogy anyukám este 8-9-kor jött haza, mert a főállása mellett még sok mellékállása is volt (maszek).

Aztán most látom, hogy mi van a bátyáméknál: hatalmas cirkusz, a mostohagyerekei többet vannak vele, mint a rendes, nincs összetartozás, be van harangozva mindenhol, hogy "Jaj de jó a csonka családban felnövőknek, mert két ünnep van nekik, két szülinap, két névnap", de valójában egy sem. Láthatja a gyerekeit két hetente egyszer.

Ezt nyilván nem akarom a gyerekemnek, se magamnak, hogy úgy kelljen élni, hogy csak akkor láthatja az anyját, hogyha fent marad az alvás rovására. Volt, hogy nem tudott eljönni az anyák napi ünnepségre, mert kirúgással fenyegették.

És nyilván van megtakarításom, meg odaköltözhetek unokatestvéremhez, de az a pénz is elfogy egyszer, és hogy "szüljek a nyakára" egy olyan 25 éves nőnek, akinek nem az volt az életcélja, hogy az unokatesója gyerekét hallgassa egész álló nap, egész álló éjszaka.

Nem vagyunk cigányok, 8 évig Szabolcsban laktunk, onnan van egy kis tájszólásom, mert vannak szavak, kifejezések, amik megmaradtak (pl.: csuri, irogál, mamánál, stb.)

Nem, de a Jó Isten mellett a családtagoknak is össze kell tartani, össze kell tartani a családot. Szégyellném a gyerekem előtt, hogyha annyit nem láthatna az anyjából és az apjából, hogy elmentek közösen nyaralni, közösen a takaró alatt nézzük hárman az X Faktort, vagy valamit.

Nem döntöttem még, mert mindenhol vannak pro-kontra érvek: lelkileg, fizikailag nem érné meg együtt maradni, de anyagi szempontból igen.

Nem úgy kell elkéozelni a mi családunkat, hogy a nőnek kuss a neve, és csak egy házicseléd, hanem úgy, hogy a férfinek kicsit nagyobb szava van. Most ezt is ki fogjátok forgatni, de nem baj.

Isten mást szánt a nőnek és mást a férfinak, és azért van jobb helyzetben a bátyám, mert nem neki kell a gyerekekről elsősorban gondoskodni, hanem a volt sógornőmnek. Természetesen a bátyám is részt vesz a nevelésben, ugyanúgy felkelt hozzájuk, amikor kicsik voltak, pelenkázta őket, fürdette, ápolta őket, mint az anyukájuk, csak azért egy anya többet tesz a gyerekéért. Nem hiába anyapárti a legtöbb bíróság.