Most mit tegyek? Abortusz vagy gyermekvállalás?

Sziasztok, köszi az érdeklődést!

A barátom, mostmár inkább a párom! :) , olyan örömmel fogadta a hírt, amire nem is számítottam. Ma reggel jött át, és nem rég ment el. Azt mondta, mindennél jobban szeretné ezt a babát, és engem is. Elmondta, hogy lelkiekben oly annyira összhangban vagyunk és annyira összeillünk, hogy párt rajtam kívül el sem tudna magának képzelni. Azt is mesélte mennyi mindent átvészeltünk már együtt, mióta ki tartunk egymás mellett jóban rosszban, és megemlítette, idézem: "Mellesleg a szex sem volt rossz, mit is mondhatnék..." ezután pedig megcsókolt. Egyenlőre nem tudom, hogy lesz tovább a kettőnk viszonya, hogy összeköltözés és egyebek, viszont egyenlőre az biztos, hogy a baba marad és mi egy párt alkotunk. Az sms-t arra értette, amiben azt írta, "remélem nem az amire gondolok", azt hitte, nem tudom a barátomnak tekinteni az éjszaka után és megszeretném szakítani vele a kapcsolatot. :) Most nagyon boldog vagyok, számomra egy elég komoly probléma oldódott meg. És álmomban nem gondoltam volna, hogy örülni fog a picinek! Most megpróbáljuk együtt, állítása szerint nagy eséllyel indulunk, és a többit majd meglátjuk. :)

Köszönöm a jókívánságokat! :)

Annyira boldog vagyok, hogy az leírhatatlan. Erre tényleg nem számítottam. Valóban nem gondoltam rá eddig másként mint barátra, és részéről sem éreztem, viszont igaz amit mondott, ha már ennyi éve egymás bizalmasai vagyunk, és ilyen jól megvagyunk, akkor ez kezdetnek elég jó. :) Az életem is rábíznám-bíztam volna ez alatt a 14 év alatt, tisztelem, becsülöm és szeretem mint embert. Valószínű tudom előbb utóbb szerelemmel szeretni, de az sem zavarna, ha örökre mély szeretetet éreznék iránta. És hát lesz egy közös babánk, akit nagyon vár, és eloszlatta a kételyeim, így én is az egyik legboldogabb kismamák közé tartozhatok. :))) A jövő pedig majd alakul. (Remélem jól.:))