Van, aki ingázik a munkája és a család között? Milyen így az élet? Beszéljek a férjemmel arról, hogy én ezt nem bírom itt?

"remélem, hogy mi fontosabbak vagyunk neki, mint a munka vagy a szülei."

Kiderül!

nyilván nem az motivál a legjobban a visszaköltözésben, hogy ott majd futhatok annyit és ott, ahol csak szeretnék, gyerekkel vagy nélküle.

Na, pont a futás az, amit bárhol lehet. Piripócson is.

Anya vagyok és Budapesten élek, mégis örülök ha a közeli spar-ba eljutok vagy játszóra. Azt q részét megértem,hogy magányos vagy én is napi szinten beszélgetek anyummal, de azt nem hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni. Nem tudsz vonattal elmenni kirándulni babával pl geocatchingelni vagy közeli városba menni. Mindenképp csak Budapest jöhet szóba? Nincs ott játszó és más kismama vagy csak a Budapesti anyák jönnek be vidék meg snassz? Ezeket rossz indulat nélkül kérdezem.

Nekem az jön le hogy piszok fiatal vagy és te még élni akarsz,persze szereted a babát,de lehet korai volt mert lelkileg egy kalandozó fiatal vagy aki börtönként éli meg az anyaságot ami bizony monoton. Te még bulizni akarsz és mászkálni pedig idővel nem lesz időd anyucira sem,mert a kicsit kell oviba vinni stb. Legtöbb ember így éli meg az életet,de te még nem értél meg az unalmas,sima életre🤔

Én tegnap tucatszor olvastam ugyanazt a mesét és csak másfél éves lesz ez még jobb is,10 hónaposan nekem is lazább volt. Később ennyi időd sem lesz. Most unatkozol,de a gyerek tesz róla hogy folyton játszatok😅

11: “Nincs gyerekem, nem vagyok az az ősanya típus, aki a fazék, pelenka családi összetartás háromszögben él.”

Ha nincs gyereked, nyilván nem lehetsz ősanya típus, és nem is élhetsz az említett háromszögben.🤦🏻‍♀️Majd várd meg, amíg az leszel, és ne ítélkezz látatlanban.

Kérdező, a ferjeddel beszélj, az lenne a legjobb. Nagyon fontos, hogy ő mit mond. Másik ötlet, hogy kezdeményezz te helyben egy baráti kört, vagy valamit, aminek orulnel. És még egy: egy szakember sem lenne rossz, aki segít kitalálni, milyen rétegek vannak ebben a rossz érzésben.

#77

Talán nem értetted a mondandóm lényegét. Nem úgy képzelem egy anyuka napját, hogy az említett dolgokon kívül ne létezhetne más. Szüksége van szabadidőre, programokra, kikapcsolódásra, nem gondolnám, hogy 0-24-ben a gyerek család kell, hogy kitöltse minden percét. Azért, mert nincs gyerekem, még a környezetemben látok olyan anyukát, aki megtalálja az egyensúlyt ebben a feladatban a család és a saját szükségletei közt. Ez nem azt jelenti, hogy az otthoni elfoglaltság abban merül ki, hogy nézi, ahogy nő a fű.

Beszélhet a kérdező a férjével, bár ha egy kicsit is ismeri őt, akkor szerintem szavak nélkül is tudja, hogy miféle viharfelhők gyülekeznek a fejük felett. Talán bevállalja az ingázást. A reggeli és az esti forgalomban nem ugyanannyi időbe telik megtenni ezt a távot. Ez meg a családi élet rovására mehet. Amiből adódik a következő probléma, hogy nem segít eleget a gyerek körül.

Én teljesen megértelek. Én is egy nagyvárosban élek, igaz külföldön, de szeretem, hogy minden közel van, nem kell órákig utazni, ha valamit szeretnék. Ha haza kellene költöznöm, akkor csak Bp jöhetne szóba, az a város szó szerint "él".

A helyedben én kompromisszumot próbálnék kötni, ha a férj nem akar visszaköltözni. Pl ameddig a baba otthon van, lehettek 4 napot a mostani helyen, 3 napot Bp. Vagy fordítva. Aztán majd meglátjátok. Gondolom ha másfél évesen bölcsibe akarod adni és visszamenni dolgozni, akkor szintén jobb lehetőségeid vannak Bp-n.

Nekem nincs gyerekem, de én biztos befordulnék, ha otthon kellene lennem mindig. De még akkor is, ha a párom szülei túl közel laknának, habár jóban vagyunk, nagyon szeretem őket, de napi szinten találkozni velük már kicsit sok lenne.