Van, aki ingázik a munkája és a család között? Milyen így az élet? Beszéljek a férjemmel arról, hogy én ezt nem bírom itt?

Ebből már nem jössz ki jól, és előbb-utóbb szét fogtok menni.

Ő végre a családjával van, lehet ugráltatni, mert olyan, aki hagyja, te meg becsavarodsz majd, főleg, hogy az ovi mellett nem csinálhatod, és lehet, hogy ott munkád sem lesz.

És NEM szórakozás, hanem tök megértelek, amiért inkább lelépsz Bp-re. Én is ilyen helyen éltem, ahol semmi nem volt, és gyűlöltem ott lakni.

10 év házasság után rájöttem a férjem túl jó lelkű, azt mondja amit hallani akarok, szóval most már figyelek a jelekre.

Nem fontos ennyire= fontos de feladja

Lényeg egy család legyünk= kiadtad az aduászt hogy így is úgy is mész ő meg veled és gyerekkel akar maradni szóval megy Pestre

Nekem majdnem ráment a házasságom mert nem figyeltem a jelekre és párom boldogtalan lett mellettem, azóta jobb hogy figyelek rá.

Dughatod te is homokba a fejed, csak lehet te nem fogod tudni megmenteni a házasságod ha férjed depis lesz mert nem figyeltél rá.

Figyi legalább mostantól figyelj az apró jelekre, hogy tudd kikor mindja szívből,hogy"oke nem gond ". Értem hogy dacolva ellenállsz,hogy márpedig igazad volt és mennyivel jobb pesten és neked legyen igazad,de hidd el a férjed most kegyesen hazudott neked, ami most neki belefért,de 10 ev múlva nem fog. Hidd el pikk pakk eltelik az a 10 év és fájni fog hogy most dacos voltál.

Nagyanyám szavával élve ,mindenki magának hülye. Vagyis a te rossz döntéseid csak téged fognak érinteni. Minket hálistennwk nem fog érinteni, hogy te most egyedül hoztál egy komoly döntést miszerint q továbbiakban pesten SEM fogsz figyelni a férjed erzeseire.

Én értem, hogy ez a gyakori, ahol mindig a kérdező a hibás, de szegény szerencsétlen ebben a több mint 100 válaszban volt már minden a gyerekét leszaró szaranyától kezdve sznob pestiig, most meg ki kellett találnotok, hogy ő itt leszarja a férjét, aki szegény nem meri megmondani neki, hogy ő mit szeretne... Olvassatok vissza. Itt a feleség az, aki hónapokig tipródott azon, hogy egyáltalán el merje-e mondani a férjének, hogy szenved, aki meg nemes egyszerűséggel észre sem vette, hogy bármi gond lenne. De igen, a kérdező az, aki nem figyel szegény párja érzéseire, nem a férj, aki nagy nekibuzdulásában letoloncolt egy kisgyerekes anyukát a semmi közepére, és annyira nem volt képes átérezni a helyzetét, hogy legalább néha komolyan rákérdezzen, hogy jó-e neki itt.

A másik meg az, hogy mi az, hogy nem született mindenkinek jó megoldás? A kérdező imád Pesten élni és gyűlöl Randomkisvárosban. A kérdező férje imád Randomkisvárosban és szeret Pesten (mert, mint az a fenti kérdésből világosan kiderül, lakott már ott, de nem sírta tele minden este a kispárnát, sőt, el tudta képzelni egy adott ponton, hogy az egész életét ott élje le). Tehát Pest mindkettejüknek megfelelő megoldás és kész. Lehet, hogy a férj egy egy százalékkal jobban szeretne a családja közelében élni (már addig, amíg apuka nem durcizik be megint, mert akkor ugrott a hely minden előnye - én amúgy se tenném első szóra olyan ember kezébe a családom jövőjét, akivel már ennyire elmérgesedett egyszer a viszonyunk), de erről szól a házasság. Ki maradna benne mégis egy olyan helyzetben, ahol tudja, hogy a párja szenved, van mindkettejük számára elfogadható megoldás, de neeem, az neki egy icipicikét kevésbé tetszene, úgyhogy rohadjon meg a másik nyugodtan?

Na. Örülök, kérdező, hogy végül a férjed sem önzőzött, de tényleg jó lenne, ha nagyon komolyan elkezdenétek gyakorolni azt, hogy ő jobban figyeljen az érzéseidre, te meg könnyebben fejezd ki őket.