Van, aki ingázik a munkája és a család között? Milyen így az élet? Beszéljek a férjemmel arról, hogy én ezt nem bírom itt?
Budapesten éltünk, én ott is születtem, nőttem fel. Imádtam az ottani életemet/életünket, az a tipikus nagyvárosi lány/nő voltam mindig. Összeházasodtunk, lett egy kisbabánk, úgy terveztük, hogy maradunk a fővárosban, már megvolt a telkünk is, amire építkeztünk volna.
Aztán a férjem kibékült az édesapjával, aminek egyrészt örültem én is nagyon, viszont másrészt akkor kezdődtek a gondok... Apósoméknak van egy cégük, régen a férjem is dolgozott benne, úgy volt, hogy később ő veszi át. Mikor összevesztek, ez a terv füstbe ment, de voltak más munkái, nem is a pénz bántotta, hanem az egész viszály az apjával. Mikor kibékültek és megvolt a nagy összeborulás, a szülők mondták, hogy költözzünk ide, a városba, dolgozzon újra a családi cégben a férjem, mert az apja már nem bírja úgy a munkát, nem is csinálja már akkora szeretettel, lassan szeretne többet otthon lenni. Én ezt az ötletet akkor sem fogadtam kitörő örömmel, de a férjem annyira boldog és lelkes volt, hogy úgy voltam vele, adjunk ennek egy esélyt.
Szeptemberben költöztünk ide, ez egy kisváros. A környéken nincs nagyon semmi, se szórakozási lehetőség, se vásárlási opciók, se jó éttermek, kávézók. Nyáron több a turista, de ilyenkor, télen kb. embert nem látni az utcákon, lehangoló az egész. Nincsenek barátnőim itt, a lányunkkal vagyok napközben (10 hónapos). Annyira utálok itt, hogy mostanában már nem is próbálom meg itthon elütni az időt, hanem amikor a férjem elmegy dolgozni, fogom a babát, kocsiba ülünk és elautózunk Budapestre. Napközben ott vagyunk, vagy valamelyik barátnőmnél, vagy szüleimnél. Akkor érzem, hogy kicsit megint élek... Tudom, ez drámaian hangzik, de hazafele nem egyszer elkap a sírás, mert azt érzem, itt az életünk semerre nem halad, itt nincs hová fejlődni, nincs semmi. Egyedül vagyok teljesen.
Anyósomék, sógornőmék nem rossz emberek, de nagyon más a gondolkodásunk és arra már rájöttem, hogy nem jó sok időt velük töltenem, mert ott vannak az apró súrlódások, amikből könnyen sértődés lesz. De az sem megoldás, hogy én egész nap a babával vagyok, és várjuk haza a férjemet. Szeretnék visszaköltözni Pestre, visszakapni a régi életemet, újra jól érezni magam. De ő meg annyira szeret itt... Pont ezért nem mondtam neki még, hogy nekem ez a hely a pokollal ér fel körülbelül. Nem akarom tények elé állítani, próbálnék valami kompromisszumos megoldást keresni.
160 km az út, forgalomtól függően 1,5-2 óra autóval. Napi szinten ez szerintem sok lenne, de nyilván annak örülnék a legjobban, ha minden nap együtt zárnánk a napot. Szerintem az lenne a legjárhatóbb, ha mondjuk hétfőtől csütörtökig itt lenne, csinálná a munkáját, csütörtök estétől vasárnap estig/hétfő reggelig pedig otthon, Budapesten velünk.
Vagy állítsam választás elé, hogy vagy mi és a költözés, vagy a szülei és a munkája? Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás.
Hát, a baba miatt szerintem fontosabb a családi karrier stabilitása, és a férjed, mint a te szórakozásod és nagyvilági életed.
De első körben én vele beszéltem volna meg, mielőtt kiírom a kérdést.
Az ingázás tuti nem opció, azt ne is reméld!
Itt kettőtöknek kellene megbeszélni, hogy a férjed mit gondol és ha nagyon nem tudtok megegyezni, akkor abból jó dolog nem fog kisülni!
Mint írtam, korábban is voltak más munkái. Én sem szeretnék a lányunk 4-5 éves koráig a babérjaimon ülni, a terhességem alatt, amíg úgy volt, hogy maradunk otthon, Pesten, úgy terveztem, hogy kb. 1-1,5 évig leszek teljes állásban itthoni anyuka, utána fokozatosan többet dolgoztam volna, figyelve a picinek az igényeire (ezzel probléma nem lenne szerintem, mert születése óta nagyon kiegyensúlyozott és boldog baba).
Nem az én szórakozásomról van szó. Egyszerűen itt nincs semmi. Se normális bölcsi, vagy óvoda, se gyerekeknek való programok.
"Nem az én szórakozásomról van szó. Egyszerűen itt nincs semmi. Se normális bölcsi, vagy óvoda, se gyerekeknek való programok."
De ezt te nem tudtad, mielőtt oda költöztetek ?!
"Nem, sosem laktam itt korábban."
De baccus! Hát én azért csak szétnéztem volna, mielőtt gyerekestül, családostul lecuccolok!
Nem kell ahhoz valahol lakni, hogy tájékozódjak a helyi viszonyokról...
A férjem itt élt 19 évig, úgy gondoltam, az ő véleménye elég lesz.
Mikor jöttünk havonta-kéthavonta hétvégén, akkor is alapjáraton jól éreztem magam... Csak nem gondoltam bele, hogy itt és a környéken annyi programlehetőség van, ami 2 napba bőven belefér.
Hát akkor nem marad más, mint meggyőzni a férjedet, ha tudod..!
Bár én tudnám értékelni a vidéki nyugalmat, de ezek szerint te nagyon unatkozol ott és ezt próbáld meg elmagyarázni a férjednek is, hátha megértő lesz! Bár szerintem nem lesz boldog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!